Képzeljétek a blogomat már a GasztroMiner oldalon is megtaláljátok sok más társaméval együtt!
Ezután a kellemes bevezető után egy gyorsan összerakható ebédről írok. Az összerakás gyors, az elkészítés nem annyira. De közben végezhetjük a dolgunkat, nem kell mellette állni, őrizgetni.
A leves a legegyszerűbb. Most fagyasztott zöldségkeverékből főztem, ami ugye már blansírozva van, tehát nem kell sokáig főzögetni, elég ha éppen felforr. Elhasználtam az összes maradék gombaporomat is, amit még én csináltam. Megszárítottam a laskagomba és csiperkegomba tönkjeit, amit egyébként csak kidobnánk, és porítottam. Ebből a porocskából készült a levesbe a galuska. Picit azért ki kellett egészíteni liszttel is, de nagyon jó az íze. :P
A Pataki tálban való sütésnél talán nincs is egyszerűbb dolog. Pár alapszabályt figyelembe kell venni és akkor tökéletes a benne készült étel. A legfontosabb a beáztatás! Soha nem szabad elfelejteni és lerövidíteni az idejét. Ne öntsük fel az ételt lével, mert van a tálban, amit magába szívott, és az étel is ereszt ki magából.
Az összekészítés meg is van gyorsan: krumpli, hagyma, pipi és kész. Be a sütőbe és mehetünk a dolgunkra. Másfél óra múlva ránézünk, picit megpirítjuk a tetejét és lehet lakmározni. Kivételesen nem magyaros ételt készítettem benne, eddig még csak arra futotta a képzelőerőmből. Ez a mediterrán változat is nagyon jó, bár az én ízlésem még elbírt volna némi plusz fűszerezést tekintettel a zöldfűszerekre és a fokhagymára. Igaz ami igaz én most szárított fűszereket használtam és azoknak nem annyira intenzív az íze, mint frissnek. Valószínűleg friss fűszerekkel jobb, ízesebb lett volna. Esetleg a végén még frissel megszórva...
Már készülök a hétvégére, ami előreláthatólag nagyon mozgalmas lesz. Szombaton lesz apa névnapja! Lesz sütés-főzés, konyhában forgolódás, készülődés. Remélhetőleg nagyon sok finomságot tudok majd nektek mutatni hétfőn.
A mai ebéd színei. Most, hogy a nap süti az arcunkat az utcán, mindenki vágyódik már a tavasz és a nyár után. Idézzük ezzel az ebéddel, hiszen maholnap április van.
A pici kedvére főztem a levest, mert a borsó az egyik nagy kedvence. Ebben a formában még úgysem főztem. Érdekes, hogy a finom édes borsó, miután megfőztük és összepasszíroztuk, teljesen elveszíti az édes ízét és leginkább a sárgaborsóra (mi másra?) emlékeztet az íze. Ennek ellenére nagyon finom és jól kiegészíti a fűszervajas bagett pirítós. Két félét készítettem egy zöldfűszereset és egy fokhagymásat.
A tojásos nokedli szinte adta magát, mert tegnap anyósom meglepett vagy száz tojással. :) Annyit bonyolítottam a recepten, hogy a nyers nokedli tésztába aprított petrezselyemzöldet kevertem. A színének és az ízének is jót tett a változtatás. A fotón nem nagyon látszik.
Próbáltam a színeket kiemelni azzal, hogy a zöld leves sárga tányérban, míg a sárga nokedlit zöld tányéron tálaltam. De azt hiszem ezt még gyakorolni kell, mert nem emelkedtek ki a színek annyira, amennyire szerettem volna.
Szerintem mindenkinek fejtörést okoz, hogy mit főzzön akkor, amikor a pénztárca már nem dagad a hónap végén. Mégis legyen változatos és finom. Ilyenkor mindenki mélyen belenéz a fagyasztóba, a hűtőbe, a kamrába és a konyhaszekrényekbe. Ha szerencséje van talál is valamit. :-) Ilyenkor azért már a polcok sem szoktak roskadozni az alapanyagoktól. Én a kamrámban találtam leveszöldségeket és a fagyasztóban is mindig van borsó például. Ebből született meg a leves ötlete a tárkonyos zöldségleves. Minden formában szeretem a zöldségeket és próbálom a családommal is megszerettetni kisebb-nagyobb sikerrel. A tárkonyos raguleveseket szeretik, majd meglátjuk mi lesz ebből.
A második fogás, hogy ne a szokásos palacsinta legyen, amerikai palacsinta lett, ami mellé azért még rittyentettem egy kis erdei gyümölcsös öntetet is. Erdei gyümölcs is mindig van a fagyasztóban. Feltettem egy kevés vízzel, cukorral és citromlével. Alaposan összeforraltam és a végén egy kevés hideg vízben feloldott keményítővel sűrítettem be. Jobb volt, mintha csak mézzel öntöttem volna le.
Nem mellesleg gyorsan elkészül ez az ebéd, ami azért jól jött egy beteg (mandulagyulladásos) gyermek mellett.
Tegnap pedig ismét megkaptam a blogger díjakat, ezúttal GasztroRékától. Nagyon szépen köszönöm neki, igazán kedves tőle. Mivel ezt a díjat mostanában már megkaptam, ezért most nem szeretném továbbadni még 10 blogger társamnak. Viszont mindenkinek szeretnék adni Egy jó szót!, aki olvas. Nagyon köszönöm nektek!
A mostani menü összeállításánál a legfőbb (de nem a legtöbb) alapanyag a fehérbor volt. Minden háztartásban előfordul, hogy akár egy buli után, akár csak egy borozgatós este után, marad egy kis bor az üveg alján. Mivel rossz borokat nem iszunk, kár lenne kiönteni. Használjuk fel őket egy finom ebéd főzésénél alapanyagként. Mert bizony az étel is megérdemli a finom borokat, nem lehet mindenféle rossz lőrét beleönteni azzal a kijelentéssel, hogy oda még jó lesz. Ha inni nem jó, akkor bizony az ennivalóba sem! Az alkoholtartalomtól pedig ne féljünk, pár perc forralás után az alkohol elillan. Gyerekek is ehetnek belőle. Tehát egy kis maradék szamorodni és még egy kevés félédes fehérbor szükséges ehhez a menühöz.
Fehérboros almaleves
Hozzávalók:
2 nagyobb alma
10 dkg cukor
1 csipet só
1 citrom leve
2-3 szegfűszeg
½ kk. őrölt fahéj
1 csillagánizs
2 dl Tokaji Szamorodni
1 ek. keményítő
Az almát meghámozzuk és kisebb kockákra vágjuk. Felöntjük a borral és 8 dl vízzel. Megízesítjük a cukorral, sóval, a citromlével és a fűszerekkel. Puhára főzzük az almát. A keményítőt egy kevés hideg vízzel elkeverjük, majd a leveshez öntjük. Besűrítjük a levest.
Hidegen és melegen is nagyon finom.
Pikáns sonkás sertéscsíkok párolt rizzsel
Hozzávalók:
1 kg sertéskaraj
1 nagyobb fej hagyma
20 dkg füstölt sonka
2 ek. zsiradék
2 ek. mustár
őrölt bors
3 dl félédes fehérbor
1 dl tejszín
A hagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk. A felhevített zsiradékon megpároljuk, majd hozzá adjuk a vékony és apró darabokra vágott füstölt sonkát. Tovább pároljuk kb. 5 percig. Ráborítjuk a csíkokra vágott sertéshúst is és egy kissé megpirítjuk. Ízlés szerint megborsozzuk, majd a mustárral elkeverjük. Felöntjük a borral és puhára főzzük egy óra alatt. Ha közben a bor elpárologna, öntsünk alá még egy kevés vizet. A végén a kevés maradék levét felöntjük a tejszínnel és összeforraljuk.
A minap kaptam ezt a díjat, amit nem is neveznék díjnak, inkább egy nagyon kedves kezdeményezésnek és figyelmességnek. TücsökBogár volt olyan kedves és megajándékozott ezzel a szépséggel:
Ez az emblémája az Egy jó szó! kezdeményezésnek.
A játék szabályairól, amit Eszter írt meg, az alábbiakban olvashattok bővebben:
Ennek a játéknak a terve már régóta foglalkoztat.
Abból indultam ki, hogy nekem is milyen jól esik, ha blogtársaimtól kapok egy-egy elismerő megjegyzést.
A játék lényege, hogy aki úgy érzi, hogy van olyan blogtársa akinek szívesen mondana "egy jó szót", illetve mondatot, mert valamiért megkedvelte őt, írja meg ezt neki a blogjábankommentként hivatkozva az "Egy jó szó" játékra!
Tehát valahogy így: "Szia, már rég óta olvasom a blogodat és igazán szimpatikus lettél az olvasottak alapján, így gondoltam megírom ezt Neked! Ez a bejegyzés egy pontot ér Számodra az "Egy jó szó" játékban! :)" Ide még belinkelheted ezt a posztot, mert lehet, hogy fogalma sem lesz róla, milyen játékról van szó!!! :)
A játék április 15-ig tart és mindenki aki kapott ilyen "jó szó"-t és szeretné megkapni a nyereményt, a játék végeztével megírja nekem /belinkkelt hivatkozással a bejegyzésekre/, hogy ő mennyi ilyen pontot gyűjtött össze!/Az email címem szerepel a profilomnál/
A nyertes annyi szív alakú szappant kap tőlem, amennyi pontot összegyűjtött a játék folyamán, illetve maximum annyit, amennyi egy két kilós csomagban elfér, ez olyan 14-15 db.! :)
2011. március 25., péntek
Szégyellem magam nagyon, tegnap megígértem, hogy lefényképezem a somlóit. DE! Sajnos elfelejtettem! :( Már rég nekiesett a család és el is fogyott, amikor eszembe jutott a fényképezés. Legközelebb, tényleg, tényleg! Ígérem! Becsszó!
A mai leves a tegnapi maradéka. Általában pont eleget szoktam főzni, de hát húslevesből ugye nem lehet keveset. Mivel nem akartam, hogy tönkremenjen, ezért ma is ez van. Ráadásul ha ma nem esszük meg, akkor csak rakosgatjuk, amíg ki nem dobjuk. Ezt pedig egyáltalán nem szeretném.
Főzeléket már nagyon régen ettünk. Egyébként sem visszük túlzásba, mert elég korlátozott a főzelékek köre, amit hajlandó megenni a család. Ma a pici kedvére babfőzeléket főztem. Imádja a babot. Ha lehetne nyersen is megenné. :) Megsütöttem mellé a maradék pár darab virslit és még egy pár karika kolbászt, na meg egy pár szeletke füstölt húsos szalonnát és még a teljesség kedvéért egy kis házi füstölt sonkát is. Remélem így mindenki megtalálja a maga kedvencét.
Szeretném elújságolni, hogy felkerült egy írásom a www.szeretlekmagyarorszag.hu oldalra. Olyan boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani! Kiugrok a bőrömből. Hétfőn az egyik menüről írtam egy bejegyzést, ez a könnyű ebéd címet kapta. A héten megbeszéltük a részleteket a szerkesztővel és ma, Tátátátámmmmm: fent is van az oldalon. Megnézhetitek itt. Ha minden jól megy, akkor péntekenként lesz látható az én írásom és receptem ezen az oldalon.
Ebben az évben második alkalommal kerül megrendezésre az Online cukrász verseny a webcukrász oldalon. Tavaly én is neveztem, de akkor még nem is tudtam, hogy az volt az első. Mindenképpen nagyon nemes kezdeményezés az oldal működtetőitől, hogy a vállukra vették ennek a versenynek a navigálását. Nem kis munkát belefektetve megszervezik, majd felkutatják a szponzorokat, a felajánlásokat és nem mellesleg lebonyolítják az egészet. Nem lehet egyszerű feladat, hiszen a művekről beküldött fotók alapján kell eldönteniük, hogy melyik torta alkalmas arra, hogy kiérdemelje az első díjat.
Ezzel az írással igazán arra akartam kilyukadni, hogy igen, érdemes támogatni egy ilyen kezdeményezést. Tehát, tortázásra fel! Mindenkit arra buzdítanék, hogy jelentkezzen erre az eseményre! Aki érez magában egy csöppnyi kis kézügyességet és sütni is szokott, jelentkezzen, mert még lehet! Április 12-ig szabad a pálya. Mindenki egyforma eséllyel indul, hiszen minden jelentkező valószínűleg hobbicukrász, vagy háziasszony. A díjak pedig magukért beszélnek. Vessetek rá egy pillantást itt!
Hol is kezdjem? Érdekes dolog ez a blog írás. Eleinte egyfolytában azon gondolkodtam, hogy miről írjak, most meg már főzés közben fogalmazom a mondatokat. :))) Ráadásul egyfajta kényszert is ró az ember lányára, hogy mindig topon legyen, kipróbáljon mindenféle újítást. Ennek ellenére a bevált régi finom ételeket is be kell mutatni:
Tegnap este kivettem a fagyasztóból két csomagot, amik nyúlját (a sertésoldalas porcos vége) tartalmaztak. Ez a rész kiválóan alkalmas sütni. Fokhagymás pecsenyének álmodtam meg, amihez ma még egy nagyobb szelet füstölt sonkát is sütöttem. Ennek a sültnek a zsírját imádom, mert kihűlés után kenyérre lehet kenni, és tele van sült hús cafatkákkal és sült fokhagyma darabkákkal. Nem mondom, hogy fogyókúrás, vagy hogy nagyon egészséges, de amikor olyan finom! Ezt ellensúlyozta talán egy kicsit a sok zöldséggel együtt főzött rizs. Már megfőztem a rizst, amikor eszembe jutott, hogy csinálhattam volna egy finom salátát is mellé, de már mindegy. Majd vacsorára megcsinálom azt a salátát.
A leves megint a főétel után készült el. Mindig ez a leves! Nem tehetek róla, de imádom! Muszáj levest ennem! Leves nélkül úgy érzem, mintha nem is ettem volna, nem lakok jól. Erről nincs is mit tovább beszélni.
Ma újrahasznosítottam a múlt heti csúnya piskóta maradványait is. Somlói galuskában végezték! Talán nem is olyan rossz sors ez nekik. :) Holnap megmutatom! Most még nem lehet, mert meleg.
Ma reggel felkerekedtünk a picurral és elsétáltunk a tőlünk 5 percre lévő boltba. :)) Gondoltam ötletet merítek a mai ebédhez. Éppenséggel nem mondanám, hogy olyan nagy a választék, hogy alig tudjam visszafogni magam! Mindig is problémám volt ebben a boltban a választék, de még sokszor a mindennapi dolgok beszerzése is. Gondolok itt arra, hogy sokszor még tojást, vagy tejszínt sem tudok venni, mert nincs. Így aztán most sem voltak illúzióim ezzel kapcsolatban. De egy próbát megér! Természetesen a szokásos volt, de találtam a zöldséges polcon egy pár darab csúnya, barna, öreg és ráncos, száraz (soroljam még?) kelkáposztát. Kiválasztottam a legkisebbet, mert ha leveszem a csúnya leveleket, még akkor is elég egy levesnek. Vettem hozzá virslit, de abból is csak és kizárólag a vákuum csomagoltat.A "frissből" nem hiszem, hogy érdemes lenne. Megszületett a leves gondolata: Frankfurti leves.
Az ezt követő fogás szerintem legyen könnyebb fogás, mert a leves eléggé laktató. A tészta már megfogant a fejemben, de milyen? A fagyasztó egy jól eldugott kis szegletében találtam mákot (nehogy megavasodjon!). Pont jó! Apa már úgyis emlegette a mákos tésztát egy pár héttel ezelőtt. Csak az a kár, hogy nem nagyon szeretem. Ezért kitaláltam, hogy muffin formában megsütöm egy kis lekvárral a közepében. Így már nekem is ízlett. :)
Ez lehetne a mai ebéd mottója!
A mai ebéd valami fantasztikusan jó. Nem akarok önteltnek tűnni, de ma nagyot alkottam! :D Az őszibarack krémleves már régen kedvenc a családban, de most kivételesen kicsit könnyebbre főztem, azaz kihagytam belőle az almát és a tejszínt is. Hogy miért? Azért mert a hűtőben szomorkodott egy pár darab tojásfehérje. Márpedig a habgaluska és a habcsók is remek kísérője lehet egy gyümölcsös krémlevesnek. Én most mind a kettőt elkészítettem. A habgaluskáért annyira nem vagyok oda, mert a madártejet sem szeretem, de ezért ne kövezzetek meg! Az tehát apa kedvéért készült. A habcsók pedig az én és a gyerekek kedvéért. Imádom minden formában, de csak ritkán szánom rá magam, hogy elkészítsem.
A fotó miatt mind a kettőt kitálaltam.
A főfogás alapja a csirkemáj, amit most kivételesen nem rántottam ki, hanem egy finom, de nem annyira mutatós, rizottót főztem belőle. Szeretjük rántva ezt a belsőséget, de a négy napos ünnep alatt dédimama a kedvünkben akart járni, ezért majd' minden nap ezt csinált. Hát nekem éppen elég volt, apa meg túl is ette magát belőle. Ebben a formában azért egy kicsit könnyedebb, a zöldségekkel és a rizzsel. Főleg, ha a végén reszelt sajttal is megspékeljük, minden tekinteteben megfelelő.
És, hogy ne álljunk meg itt, elmesélem, hogy a csúnyácska piskótámnak mi lett a sorsa (a múlt héten sütöttem egy csúnyácska piskótát, mondhatnám nem sikerült). Pontosabban még csak egy része lett hasznosítva. Az aljából vágtam egy vékony csíkot, ezt ráfektettem egy nagyobb tálra, ami köré tortagyűrűt kanyarintottam. Ebbe a mélységbe csodálatos epres-tejszínhabos krémet csináltam és jól beletömködtem.
A krém a következő volt: vettem egy eperbefőttet, amit a kibontás után tudomásul vettem, hogy inkább lekvár. Nem volt nagyon darabos sem, meg nagyon híg sem, szóval inkább volt lekvár, mint befőtt. Azért a biztonság kedvéért még felfőztem és tettem hozzá egy kevés keményítővel elkevert hideg vizet is és jó sűrűre főztem. Megvártam, míg kihűl. Kb. 1/2 liter tejszínt egy kevéske cukorral elkezdtem felverni habbá, amibe tettem egy kevés zselatin fixet is. Folyamatos verés közben hozzáadtam a kihűlt epres krémet is és máris ment a piskótára. A tetejére díszítés gyanánt egy pár szem erdei gyümölcsöt tettem, mert ugye egész eper nem volt a befőttben.
És, ha ezt az egészet elképzelem Zila tortaformában... :)
Az biztos volt, hogy ma halat főzök ebédre. Nagyon ritkán eszünk halat, jó ha egyszer egy hónapban. De ehhez az egy alkalomhoz ragaszkodom, annak ellenére, hogy én sem rajongok érte. Ha már választani lehet, akkor tengeri halat választunk, mert a tavi halak ízét nem szeretjük. Ezt a havi egy alkalmat viszont, ugyanúgy, mint minden más ételnél, szeretem variálni, egy kis csavart belevinni. Ne legyen unalmas, egyhangú, megszokott. A mustárt gyermekkorom óta nagyon szeretem, ezért próbálom mindig belecsempészni valamilyen módon az ételekbe. A hal pedig elég íztelen hús, tehát jól kiegészíti a mustár.
Tengeri halszelet mustármártásban
Hozzávalók:
1 kg tengeri halszelet
só, bors
2 ek. citromlé
2 dl tejszín
2 tk. magos mustár
2 ek. mustár
1 kk. kurkuma
4 ek. fehérbor
A sütőt előmelegítjük 220 fokra. A halszeleteket lapos hőálló tálba félig egymásra fektetjük. Citromlével meglocsoljuk és sóval, borssal ízesítjük. A tejszínt egy kisebb tálban elkeverjük a kétféle mustárral, a kurkumával és a fehérborral. Ezt a szószt a halra öntjük. A tálat a forró sütőbe toljuk és kb. 15 percig sütjük (ellenőrizni kell!).
Héjában főtt burgonyával tálaljuk.
A hal már megvolt az ebédhez, de én ragaszkodom a mindennapi leveshez is. Sokat törtem a fejem, hogy milyen leves illene egy ilyen főétel elé. Mindenképpen valami könnyű, légies, nyárias. Egy egyszerű bazsalikommal fűszerezett könnyű paradicsomlevesre esett a választásom. Rántás és tészta nélkül.
Bazsalikomos paradicsomleves
Hozzávalók:
3 szem paradicsom (vagy egy darabolt paradicsom konzerv)
só, bors, bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
reszelt sajt a tálaláshoz
A paradicsomot egy percre forró vízbe mártjuk, majd hirtelen hidegbe. Így könnyen lehúzható lesz a héja. Miután meghámoztuk vágjuk fel apróbb kockákra a húsát, a magokra nincs szükség. Tegyük fel egy liter vízben főni, sózzuk borsozzuk, reszeljük bele a fokhagymát. Ha szárított bazsalikomunk van, akkor most azt is tegyük hozzá. Pár perc főzés után zárjuk el alatta a tüzet. Ha friss bazsalikomunk van, akkor most a végén szórjuk bele apróra vágva.
Reszelt sajttal megszórva tálaljuk.
A hétvége első tortája a Super Mario-s volt. Körülnéztem az interneten ebben az ügyben, mert ez a játék valahogy kimaradt az én életemből. Nagyon sok szép tortát találtam, többek között az ismerősök munkája között is.Valamennyire behatárolta a díszítést a torta mérete is, ami 16 szeletes volt. Csokoládés tejszínkrémmel töltöttem meg, majd jött a házi fondant borítás. Mint azt korábban említettem, a házi fondant-om nem lett éppenséggel tökéletes. Még a borítás egészen jól ment, de a figurakészítéssel elég rendesen megszenvedtem. Amikor összeraktam, még teljesen meg voltam vele elégedve, nagyon cuki volt. De amikor már a tortán csücsült, kezdett kissé összeroskadni, görnyedni. Többféleképpen próbáltam életre kelteni, nem sok sikerrel. Végül egy hosszú bambusznyárs oldotta meg valamennyire a problémámat. A különböző színű és alakú dekorációs elemek nagyon jól mutattak együtt a tortán, de ezen kívül még kérték, hogy legyen rajta piros és zöld gomba, meg sárga csillag, meg teknősbéka és egy szárnyas sárkány. Sokat böngésztem, mire rájöttem, hogy a szárnyas sárkány tulajdonképpen egy felturbózott tekikatona, vagy mi? Ráadásul értékelhető képet sem nagyon lehet találni ezekről. A sárkány szárnya most először használt elem, mégpedig ostyapapír. Ja, és a felirat is kért elem volt. Így ilyen lett:
Ezzel egy időben készült a második torta apukán névnapjára. Három József is van a családban! :) Azt kérte, hogy legyen jó nagy (30 szeletes), nagyon finom csokis krémmel legyen megtöltve (csokis-tejszínes) és ennyi. A díszítést rám bízta. Nem akartam túldíszíteni a tortát, mégiscsak egy férfinak készül. Ráadásul névnapra és nem szülinapra. Ezt vitte a munkahelyére, ezért nagyon személyesre sem akartam készíteni. Egyszerű fehér fondant-al leburkoltam, majd végre kipróbáltam az egyik új gyurmanyomizómat. :)) Ezzel olyan szép antik hatású stukkó-szerű díszeket lehet nyomni. Kinyomás után lefestettem arany színűre, bár inkább rézre szerettem volna.
Az utolsó torta a gomb torta volt, ami szintén egy rokonnak készült. Rövidáru üzlete van, így stílusosnak gondoltam a gombot, mint téma (ezzel kapcsolatban még rengeteg ötletem van!). Elsőre csak egy egyszerű gombot gondoltam, de aztán kitaláltam, hogy milyen mutatós lenne, ha úgy nézne ki, mintha kiborult volna a gombos doboz, amiben mindenféle szép gomb van. Nagyon ritkán fordul elő, hogy előre dolgozzak egy tortához, de most nem lehetett másképpen megoldani. Előző nap gombkészítésbe kezdtem. Mindenféle színű és formájú gombokat gyártottam. A kedvencem a fekete alapon arany színű díszes antik gomb. :)
Mivel ezt is csokisra kérték, és már tokáig voltunk a csokis krémmel, annak ellenére, hogy nagyon finom, elkészítettem az eredeti Dobostorta krémjét és azzal töltöttem meg. Az biztos, hogy finomra sikerült.
Megkaptam életem első blogger díját. Láttam már ilyet korábban másoknál, és most jött el az idő, hogy nálam is megjelent. Ezt az elsőt PiciJuci-tól kaptam, amit nagyon köszönök így utólag is! :))) (Közben megkaptam Gesztenyétől is! Köszönöm!)
A szabályzat a díjjal kapcsolatban:
A szabályzat nagyon egyszerű ,kell írni egy bejegyzést a díjról ,meg kell köszönni,be kell linkelni annak a nevét akitől kaptad, és tovább kell adni 10 kedvenc blogger társadnak.
A szabályzat első felét már teljesítettem! Lássuk a második felét, amikor felsorolom a 10 kedvenc blogger társamat:
Két napi hús mellőzés után már kellet valami tömény magyaros, zsíros étel. Nem mellesleg, ami gyorsan el is készül. A délelőtt nagy része elment ügyintézéssel, így amikor hazaértünk kapkodni kellett az ebéddel. Ráadásul még ötletem sem volt, hogy mi is legyen az. Belenéztem a fagyasztóba és szembeköszönt a hurka. Velem is jött gyorsan, majd melléfeküdt egy pár kolbászka is. Becsusszantak a sütőbe, amíg meghámozódott a krumpli és meg is főtt. A leves csak egy röpke ötlet volt. Tegnap kaptam sok tojást, sok bele is került a levesbe. Jó sűrű lett. :)
Tegnap sütöttem egy 16 szeletes piskótát, ami valamiért nem lett szép (szerintem apa elrontotta a sütő hőmérsékletét). Biztosan túl gyorsan emelkedett fel, ami a sütőből való kivétel után összeesett. Elég lapos és fura alakú lett. Ráadásul a házi készítésű fondant-om is olyan érdekes állagú lett. Mi volt velem? De a hibára még most sem jöttem rá. Szerintem mindent úgy csináltam, mint máskor. Ma sütöttem egy új piskótát, ami szép. Majd a csúnyából is lesz valami, ami ronda, de finom. :)
A mai ebéd szintén húsmentesre sikerült. Mivel apa beteg és itthon van táppénzen, ezért a kedve szerint főztem. Az egyik legnagyobb kedvence a hagymaleves. Még évekkel ezelőtt történt, hogy imádtuk a hagymalevest és elhatároztam, hogy reprodukálom itthon is ezt a finomságot. Bújtam a különböző recepteket könyvben és interneten, de valahogy egyik sem volt az igazi. Az egyik turmixolta csak, a másik, csak tejszínt tett bele, a harmadik meg tojássárgájával legírozta. Hát én kifejlesztettem a saját hagymaleves receptemet, mégpedig mindent bele módon. Ebben bizony a kedvenc fűszereink vannak és egy kis sajt is a végén, ráadásul cipóban van tálalva. Az elkészítésénél én bizony turmixolok és legírozok. :) Korábban előfordul, hogy fűszervajas frissen sült bagettel kínáltam és úgy is csúcsszuper, de a házi sütésű friss kenyér bucinak is nehéz ellenállni. A bucikhoz a szokásos kenyér receptemet használom, amit még Jamie Oliver-től vettem kölcsön évekkel ezelőtt.
A leves viszont annyira laktató (főleg, ha kétszer, vagy háromszor is szedünk belőle és még a "tányért" is megesszük), hogy második fogást már nem is kíván az ember. Ezért csak egy kis friss gyümölcssalátát dobtam össze, hogy ezzel zárjuk az ebédet. Én ezt sem szoktam túlbonyolítani. Összedarabolom a gyümölcsöket (jelen esetben alma, narancs, mandarin, kivi és pomelo) megcsorgatom citromlével és egy kevés barnacukorral megszórom. Ennyi!
A mogyorókrémes muffin pedig azért született, mert Amanda nem biztos, hogy megeszi a gyümisalit. (Nem is ette meg!) Ezt a finomságot a TücsökBogár konyhája oldalon láttam meg tegnap. Biztos volt, hogy elkészítem valamikor. Most! :)
A pénteki eseményekről és a figuraversenyről már beszámoltam az előző bejegyzésekben. Túl sok lett volna egy bejegyzésben szerepeltetni minden információt. Így ez a bejegyzés szólhat a hétvégi konyhai tevékenységekről. Leginkább a süteményeket és a tortákat az előtérbe helyezve.
Pénteken a buliról hazaérkezve elkészítettem a kis focipálya tortát. 12 szeletes szögletes tortácska vaníliás krémmel és erdei gyümölcsökkel. Zöld fondant-al bevonva és fehér royal icing-al díszítve. A két AC Milan logo fehér fondant-ból lett kivágva, majd ecsettel festve.
Az alját szegélyező fondant csíkot egy kinyomócső oldalával mintáztam meg.
Szombaton készítettem nagyon finom, de csak felnőtteknek való bonbonokat. Ezekből vittem este a barátnőmnek is a hajnalig tartó traccsparti kellékeként.
Tokaji Szamorodni zselé étcsokoládés burokban. Az eredeti terv szerint Tokaji Aszúból készült volna, de már a burok készen volt és teljesen be voltam zsongva, amikor észrevettem, hogy nincs itthon Aszú, "csak" Szamorodni. Mondanom sem kell, hogy így is tökéletesek voltak. Az íz kárpótol a látványért.
Ugyancsak szombaton követtük el családosan a pogácsasütés című projektet. Még pénteken történt, hogy a Zila kávéházban kaptunk nassolni valónak pogácsákat. Később az üzemben is láttuk, ahogy a cukrászok pogácsát készítenek. Egyfolytában ez a kép volt a fejemben, amit meg is osztottam apával. Fel is lelkesült, hogy süssünk pogit. Nekiestünk, majd a gyerekek is csatlakoztak. Szeretem az ilyen családi programokat. Olyan cukik a gyerekek, ahogy segítenek! Mellesleg apa videót is készített erről az eseményről, amit meg is nézhettek.
Vasárnapra jutott egy piskótasütés, amit hétfő reggel készítettem el véglegesre. A krémet is frissen csináltam, mert tejszínes-gesztenyés volt a tölteléke. Ő is egy picike tortácska volt. 12 szeletes rózsakosár. Az oldalán a kosárfonás mintát most először színezett tejszínnel csináltam két különböző nyomócső segítségével. Elsőre nem is lehetett volna tökéletesebb szerintem. :) A rózsákat, mint az előzőekben, most is házi fondant-ból raktam össze.
Miután lebuktam a gyerekek előtt a bonbonjaimmal, kötelező volt gyerek bonbont is gyártani. Először elkészítettem a tölteléket (marcipán, tejcsokis ganache, mogyorókrém és ismét marcipán), amit a dermedés után "kockákra" vágtam. Ezeket a kis darabkákat azután olvasztott csokiba mártogattam egyenként, majd a tetejére díszítésként csoki transzfer fóliából vágott kis négyzeteket illesztettem. Melinda választotta ezt a mintát, mert tavaszias és tavasz van. :)
Ilyenek lettek, és elsőre ezzel is nagyon meg vagyok elégedve.
Ezen a képen már a töltelék is látszik. Az biztos, hogy nagyon édes és csömör édesség, de a gyerekeknek ízlett. Ja a marcipán színes, mert csak ilyen volt itthon, de legalább jobban mutat a képen.
Végezetül a hétvége utolsó cukrászterméke a maradék torta volt. Sütöttem hozzá egy kisebb 8 szeletes mogyorós piskótát (a piskótamasszába fele adag lisztet és ugyanannyi darált mogyorót tettem). Ezt a piskótát még melegen!!! megtöltöttem a krémmel, ami a maradék színezett tejszínhabból készült. Felturbóztam oroszkrémmé, csak a mazsolát felejtettem ki belőle szándékosan, mert nem szeretem. Érdekes módon nem olvadt le róla a tejszínes krém, pedig még tényleg meleg volt a piskóta, még akkor is amikor ettem. Díszítésként rákerült egy pár darab szintén maradék csokidísz.
Az oldalát megszórtam darált mogyoróval. Hidegen azért sokkal finomabb! :)
Ha pedig a mai ebéd eszembe jut, csak annyit mondanék róla, hogy végre itt a tavasz! Érdekes módon a gyermekeim állítólag nem szeretik a zellert, de egyetlen egy formában hajlandóak megenni, mégpedig levesnek, ahogy én készítem. Apa is ugyanígy van ezzel. Időnként tehát befigyel az ételek közé nálunk egy finom zellerleves. Nem kell túlízesíteni és túlbonyolítani. Maga natúr valójában a legfinomabb! Még a nagymamámtól tanultam.
A második fogás mondhatnám, hogy szintén maradék. Minden maradék zöldséget kirántottam, ami volt itthon, és még kiegészítettem egy kis krumplival is. Ha egyszer az ember paníroz, akkor mindet rántson ki amit talál! Amit nem lehetett kirántani, abból salátát csináltam. Ezt sem bonyolítottam túl. Lereszeltem a répát és az almát, belekevertem a nagyon vékony csíkokra vágott lilahagymát, majd egy picit megsóztam, borsoztam és egy pici citromlével pikánsabbá tettem. Cukor nem kell hozzá, mert az alma elég édes. Szépen köré raktam a maradék salátaleveleket és egy paradicsomot felcikkezve. Tökéletes kiegészítése volt a rántott finomságoknak. Szerintem már írtam róla korábban is, hogy a rántott zöldségekhez különös és szoros viszony fűz. Gyermekkoromban anyu mindig ilyeneket sütött, amikor nyáron otthon volt velünk, de apu még dolgozott (mert ő nem szereti). Ez olyan jó emlék! A rizibizi csak a csemete kedvéért készült, aki, mint mindig, most is a husit hiányolta az ebédből. De husi hiányában le lehet kenyerezni rizibizivel. :)
Az előző bejegyzésben már utaltam rá. A Pesti utazás után döntöttem el, hogy benevezek én is a http://webcukrasz.lapunk.hu/ által meghirdetett figuraversenyre. Az nem volt kérdés, hogy a tortaversenyre benevezek, de addig is meghirdették a mindenféle ehető anyagból készült figurák versenyét. Sokáig gondolkodtam, hogy milyen alakzatot készítsek, mert eddig úgy éreztem, hogy ember és állat figurákban nem vagyok a topon. Az ötletek között volt Pumukli és Pampalini, de egy elefánt is. Végül a zsiráf mellett maradtam, mert ez a kedvenc állatom. Talán mondhatom, hogy minden előzőnél sokkal jobban ismerem. Próbáltam egy kicsit viccesebbre formálni, mint mondjuk Melman a Madagaszkár című meséből.
Először megmutatom natúr állapotban, festetlenül,
és készen:
Igyekeztem viszonylag részletgazdagon kivitelezni, hogy legyen esélyem a többiek mellett is. Kivételesen meg is vagyok elégedve magammal és a munkámmal is. Rögtön elsőre kialakítottam a fej és a nyak formáját és hasonlított és szép volt. Aztán következett a test és a lábak. Bár nem volt időérzékem és a család is eléggé sürgetett, hogy igyekezzek, kb. egy óra alatt végeztem vele. Azóta is gyönyörködök benne, nem akarom még feláldozni. A gyerekek bezzeg, kerülgetik, mint macska a forró kását. :)
Megmentése érdekében, a gyerekek kedvéért készült egy Micimackó figura (2 perc), amit megehetnek.
Ha valaki szeretne szavazni a munkámra, akkor itt megteheti. És előre is köszönöm!
Ui.: Azt még el kell mondanom, hogy készítése közben (már a festésnél tartottam) odajött Melindám és csalódottam megkérdezte, hogy: -Ja ez ilyen lesz? Mire én: -Igen, miért milyenre gondoltál? Melcsi: - Sokkal szebbre!
Na tessék! Az ember kiteszi a lelkét és kivételesen elégedett is és ezt kapja a kritikustól! Végül megkérdeztem tőle, hogy nem tetszik? Majd azt válaszolta, hogy: - De, egy kicsit. Erre már nem tudok mit mondani. Mindenesetre a Micimackónak nagyon örültek Amandával együtt. Ez a lényeg! :)
A Pesti út! Hát igen! Nem is az utazásra gondolok, mert az bizony elég hosszú volt! Oda-vissza 8 óra! Viszont a Zila Kávéház mindenért kárpótolt. Leginkább a lányokkal való "együttlét" :D. Nem kell rosszra gondolni! Nagyon szeretek velük személyesen találkozni. Így sokkal személyesebb. Egyébként is jobban szeretek beszélni, mint írni.
A hely csodálatos! Az a légkör, a látvány, az egész együtt... Óriási és csodaszép. Szimpatikus emberek, soha vissza nem térő kulissza-látogatás, ebéd, sütemények. Pár szóban így tudnám összefoglalni.
Éppen időre beestem, majd következett egy kb. egy órás megbeszélés. Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem. Megismerkedtünk Zila Úrral is, aki kellemesen szimpatikus ember. Ezután következett a megismételhetetlen. Szerintem soha életemben többet ilyet nem fogok látni (hacsak nem nyerek a lottón! :)). Az a cukrászüzem! Egyszerűen le sem tudom írni. Mindenből a legjobbat képzeljetek el! Az én kedvencem többek között a zsemlegömbölyítő volt. :)))) Teljesen elment az időérzékem, nem tudom mennyi ideig tartott.
Visszatérvén az étterembe, már ott várt minket az asztalon feltálalva a gőzölgő leves. Spenótkrémleves sajtkrémmel töltött fánkocskákkal. Mivel nem a megszokott módon volt elkészítve a spenót, az illatát megérezve, nem fogott el rögtön az öklendezés (szerencsére). Nem fokhagymás-tejszínes volt, hanem inkább borsos-sajtos. Leginkább az általam készített brokkoli krémlevesre emlékeztetett az íze. Ugyanis megkóstoltam, annak ellenére, hogy spenót. Még talán azt is rá tudom fogni, hogy ízlett. A felét legalábbis megettem. A töltött fánkocskákkal együtt nagyon finom volt.
A második fogás vadas marhaszelet volt zsemlegombóccal. Ez is ízletes volt, bár az én ízlésemnek egy kicsit ízetlen. Én pikánsabban szoktam fűszerezni egy kis ecettel, mustárral. Ezzel szemben a mostani inkább édes volt, de az utolsó morzsáig megettem.
És a nap sokadik fénypontja, a desszertek kóstolása. A nagy dilemma az volt, hogy a kiállított darabokból melyiket kóstoljuk meg. Darabszámra volt elég bőven, de egy-egy fajtából láthatóan nem jutott mindenkinek mindenből. Legszívesebben megkóstoltuk volna mindet. Én három! fajtát kóstoltam. Még szerencse, hogy nem többet, mert túlettem volna magam. Ettem egy fehércsokis-tejcsokis márványosat tejcsoki-szósszal a közepében, egy barackdarabosat barackszósszal és egy vaníliásat karamellszósszal. Nem méltatom őket, mert úgysem tudjátok elképzelni. Ki kell próbálni! Kár, hogy nem vettem itthonra, de nem biztos, hogy az utazást kibírták volna.
Az egész esemény után döntöttem el, hogy a figura versenyre is be akarok nevezni. Úgy éreztem eddig, hogy figurákban nem vagyok annyira jó, mint szeretném. Ezért a kedvenc állatomat formáztam meg. Elsőre sikerült, mindenféle módosítás nélkül. Büszke is vagyok magamra, hiszen a megszokottól eltérően, most tetszik a végeredmény is.
Majd elfelejtettem, hogy amíg én élményekkel gazdagodtam, addig apa itthon vigyázott a két csemetére. Sőt, ebédet is főzött! Nagyon finomat. Borsólevest és bolognai spagettit rántott husival. Le is fényképezte és elküldte nekem mms-ben. :)
Én pedig jó bloggerhez méltón fel is teszem a képeket. :)
Ma ismét orvosnál kezdtük a napot, mert Melinda reggel olyan csúnyán köhögött, hogy levegőt is alig vett! Szerencsére semmi komoly, "csak" egy kis megfázás. Mindenesetre ma és holnap itthon marad, na meg a hosszú hétvége. Ez alatt az idő alatt talán ki is tudjuk kúrálni. Mindezt azért írtam le, hogy kimagyarázzam a mai ebédfőzés hiányát. Elhoztuk az oviból a Melinda mai adagját és azt ettük meg. A gyerekek megosztoztak rajta, nekik elég volt, én meg ettem egy kis maradékot. A levest (zeller) bezzeg nem ették meg, de én szeretem ezért belapátoltam. A husit megették egy kis rizibizivel.
A tegnapi brownie-t is sikerült végül lefotózni.
A recept megtalálható a Dia és a konyha oldalán a Desszertek menüpont alatt.
Ma még nagyon sok dolgom van, mert szombatra van egy tortám. Ezt bizony ma teljesen elő kell készítenem, mert ugye holnap Pesten leszek. ;) Emiatt nem fogok főzni sem.
Kezdődjön az igazi hosszú hétvége!
A tegnapi unalmas nap után ma egy kissé felpörögtem. Végre történik valami! Először, ami nem annyira jó, hogy jön a mosógép szerelő az elromlott családtaghoz. Remélem nincs komoly baja! Majd délután kiderül.
Aztán az ebédben is remekeltem. Igaz, hogy a leves Amandának nem ízlett, de hát nem lehet mindig minden tökéletes! Nekem finom volt! A husi viszont ízorgia! A csirkemellbe töltöttem egy kevés cukkinit és a saját házi füstölésű sonkánkból is egy keveset. Miután kisütöttem a maradék aszalt paradicsomos olajban, ami egyúttal bazsalikomos is... Tényleg ízorgia! Az egész megkoronázása pedig a csodálatosan omlós belsejű és ropogós tetejű brownie. Végre megsütöttem!
Ez az első kép róla, de nem tökéletes, mert még forró volt és nem lehetett szépen szeletelni sem és tálalni sem. A receptet is feltöltöm, ha lesz róla egy jó kép. :)
Közben itthon is megtaláltam a következő projektemet (már a hétvégi sütögetésen kívül). Hétvégén tavaszi nagytakarítás, addig is minden fiók és szekrény átválogatása és átrendezése. Bár nem biztos, hogy lesz mindenre időm, mert időközben kiderült, hogy pénteken megyek Budapestre. :)))) Nagyon örülök neki, mert olyan emberekkel találkozom ismét, akiket nagyon szeretek és még tanulhatok is tőlük. Teljesen feldobódtam!
Ráadásul a csomag is megjött, amit rendeltem, benne a tavaszi és a húsvéti dekorációkkal. Lehet itthon is a lakást díszíteni!
A mai nap csak egy szokványos, unalmas, eseménytelen nap. Azt leszámítva, hogy elromlott a mosógépem és nem tudok mosni, semmi említésre méltó nem történt. Az ebéddel próbáltam feldobni a napot. Imádom a zöldségeket! Vajban párolva igazán ízletesek. Hús mellé pedig, sajtszósszal nyakon öntve már-már bűnös örömöt okoznak.
Még mindig ennék valami ananászos husit. És még brownie-t sem sütöttem még mindig. Bonbont is gyártanék. Talán délután megemberelem magam és gyártok végre valamit.
Az első dolog, amiről be kell számolnom, a szombati Ninjago Kai torta. Ezt a tortát a testvérem kisfiának a szülinapjára készítettem. Már 7 éves nagyfiú! Az előző hetekben már kiadtam a családnak, hogy tudakolják meg, most éppen mi a kedvence. Nem mentem túl sokra vele, mert vagy nem mondott semmit, vagy több dolgot is említett. Végül a sok közül (Bakugan, Ben 10, Ninjago) a Lego figurát választottam. Azért is, mert kapóra jött ajándék ötletnek is, és ezt vettünk neki.
Feltettem két képet is, mert az egyiken a torta, a másikon a figura fénylik. :)
Majdnem úgy festett a dolog, hogy nem lesz az egészből semmi, mert nem volt időm az előkészületekre, pl. piskótasütés, fondant készítés. Apa mondta is, hogy ki más tortája ne készülne el, mint egy családtagé? Kutyafuttában, rohamtempóban készült végül el. Pénteken megsütöttem a piskótát, megfőztem a krémet, ami karamellás lett, és elkészítettem a piros fondant. Az ízesítés terén is akadtak gondok, ugyanis Józsika nem szereti túlzottan a süteményeket, tortákat. Arra már rájöttem, hogy nem szereti a csokisat és a gyümölcsöset. Kitaláltam, hogy legyen karamellás a krém. Szerencsére ez bejött neki, két szeletet is megevett belőle. A fondant sem akart nekem szót fogadni, mert mostanában a piros egyszerűen nem piros. Talán a festékkel lehet gond, nem tudom. Beleraktam egy csomó festéket és akkor is csak rózsaszín lett. Végül az egészet ecsettel kellett lefestenem kívülről pirosra. Ráadásul az állaga sem volt megfelelő, össze-vissza tört és nem lehetett szépen ráhajtani a tortára. Az a lényeg, hogy az ünnepeltnek tetszett és ízlett. :)
A mai délelőttöm is eléggé kalandos volt. Reggel korán kelés, majd Melinda az óvodába, mert ma van a farsang. Jelmezbe öltöztetni, és haza. Apát elvinni a dolgozójába, majd ismét haza. Megsütni az előre bedagasztott fánkokat, összesen 74 darab lett! Elvinni az óvodába még frissen, melegen, majd megint haza.
Itt még csak kb. a fele van a dobozban.
Romeltakarítás a konyhában és ebédfőzés. Gyors ebéd készült az időhiány miatt. Amanda ma nincs itthon, mert tudtam, hogy rohangálós lesz a mai nap. A főétel nem volt kérdéses, hogy gomba lesz, mert kaptam dédimamától egy nagy adaggal és azt el kellett használni. Apával most hétvégén egy kicsit megint nosztalgiáztunk. Eszembe jutott egy kis étterem, ami azóta már megszűnt, sajnos. Ebben az étteremben ettem egy csodálatos gombás metéltet és most azt próbáltam reprodukálni. Nem sikerült, de azért ez is nagyon finom lett. Az étteremben ezt a csodát házi készítésű vastag tésztájú szélesmetéltből készítették. Erre jött egy tejszín mentes gombaragu, talán darált hús is volt benne. Az most már biztos, hogy nem csiperkegombából volt és hogy volt benne hús is. A fűszerezése sem volt túl bonyolítva és a tetejét megszórták parmezán sajttal. Nekem most nem volt itthon parmezánom, ezért "csak" trappista ment a tetejére. Nem is főztem belőle sokat, mert mint tudjátok a gyermekeim nem szeretik a gombát.
Ezek után el sem tudtam képzelni, hogy milyen levest főzzek. Gyorsan előkaptam a fagyasztóból a francia zöldségkeveréket és abból főztem levest. Azért, hogy mégse legyen olyan egyszerű, teljes kiőrlésű lisztből csináltam a nokedlit. Olyan jólesik néha egy kicsit húsmentesen étkezni. :)
Tegnap nem jelentkeztem, nem főztem, mit nem főztem, nem is nagyon ettem. Egészen estig csak egy sajtos kiflit ettem, meg sárgarépás üdítőt ittam. Borzasztóan rohangálós napom volt. Reggel a dokinál kezdtem a napot, majd bevásárlás a köbön. Gyermek hurcolászás és egyebek. Dédimama vigyázott a picire, a nagy meg oviban volt, így volt "időm" mindenre. Majdnem minden boltban jártam és televásároltam a kocsi hátulját. Ritkán adódik ilyen alkalom.
Érdekes dolgot próbáltam ki a minap. Még a disznóvágásból maradt egy kis abált vér, ami azóta a fagyasztóban pihenget. Hagymás vérnek már nem az igazi, mert fagyasztás után teljesen más lesz, morzsálódós az állaga. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy a vér és a máj között vonhatok némi párhuzamot. Ezért azt találtam ki, hogy a fagyasztott abált vérből készítek egyfajta pástétomot. A töltött csirke töltelékéhez hasonlóan készítettem.
Íme a végeredmény. Valójában a véres hurkára hasonlít az íze, de mivel azt is szeretem, nekem ízlik.
A mai leves nemes egyszerűséggel bableves, amit tegnap dédimamától kaptam (túl sokat főzött). A második fogás viszont fahéjas császármorzsa, ami megjelent a Blikk Nők Konyha januári számában is. :)
