Jutalomkönyvek

Igaz, még a múlt héten történt, de ezidáig nem volt időm írni róla. A Mesterszakács magazin májusi számában megjelent egy receptem, amire nagyon büszke vagyok, de talán mostmár elmondhatom, hogy a júniusi számban is lesz egy receptem. Éppen ezért kiérdemeltem az oldal működtetőitől az egy-egy jutalomkönyvet. Én választhattam ki, hogy melyek legyenek azok. Ezt a kettőt választottam:

Rögtön beléjük is szerettem, mert nagyon hasznos, finom, gyors és olcsó receptek vannak bennük. A mai ebéd is már részben ezekből született. A leves, ami a gombás karfiolleves, a legjobb menük 30 perc alatt című könyvből készült. A második fogás apropója a hétvégén kapott nagy szatyornyi spenót volt. Különben is már valami könnyebb fogás kívánkozott a tegnapi marhapörkölt és a vacsorára megevett szintén bográcsban főtt sertéspörkölt után. Talán már említettem sokszor, hogy imádom a zöldségeket, de a spenót nem a kedvenceim közé tartozik. Egyetlen egy módon vagyok hajlandó megenni, mégpedig nyersen. Ez a tésztaétel tökéletes választás volt. A tészta könnyű, mégis ízes és csípős. Nagyon jól kiegészíti a spenót nyers zsengesége. Szerintem így még apának is ízleni fog.
A desszert pedig az eperdömping következménye. A legjobb muffinok című könyvből vettem a receptet, persze egy picit módosítottam rajta. :)))

Csúnya, de finom

Ez lehetne a mai ebéd mottója!
A mai ebéd valami fantasztikusan jó. Nem akarok önteltnek tűnni, de ma nagyot alkottam! :D Az őszibarack krémleves már régen kedvenc a családban, de most kivételesen kicsit könnyebbre főztem, azaz kihagytam belőle az almát és a tejszínt is. Hogy miért? Azért mert a hűtőben szomorkodott egy pár darab tojásfehérje. Márpedig a habgaluska és a habcsók is remek kísérője lehet egy gyümölcsös krémlevesnek. Én most mind a kettőt elkészítettem. A habgaluskáért annyira nem vagyok oda, mert a madártejet sem szeretem, de ezért ne kövezzetek meg! Az tehát apa kedvéért készült. A habcsók pedig az én és a gyerekek kedvéért. Imádom minden formában, de csak ritkán szánom rá magam, hogy elkészítsem.

A fotó miatt mind a kettőt kitálaltam.
A főfogás alapja a csirkemáj, amit most kivételesen nem rántottam ki, hanem egy finom, de nem annyira mutatós, rizottót főztem belőle. Szeretjük rántva ezt a belsőséget, de a négy napos ünnep alatt dédimama a kedvünkben akart járni, ezért majd' minden nap ezt csinált. Hát nekem éppen elég volt, apa meg túl is ette magát belőle. Ebben a formában azért egy kicsit könnyedebb, a zöldségekkel és a rizzsel. Főleg, ha a végén reszelt sajttal is megspékeljük, minden tekinteteben megfelelő.

És, hogy ne álljunk meg itt, elmesélem, hogy a csúnyácska piskótámnak mi lett a sorsa (a múlt héten sütöttem egy csúnyácska piskótát, mondhatnám nem sikerült). Pontosabban még csak egy része lett hasznosítva. Az aljából vágtam egy vékony csíkot, ezt ráfektettem egy nagyobb tálra, ami köré tortagyűrűt kanyarintottam. Ebbe a mélységbe csodálatos epres-tejszínhabos krémet csináltam és jól beletömködtem.
A krém a következő volt: vettem egy eperbefőttet, amit a kibontás után tudomásul vettem, hogy inkább lekvár. Nem volt nagyon darabos sem, meg nagyon híg sem, szóval inkább volt lekvár, mint befőtt. Azért a biztonság kedvéért még felfőztem és tettem hozzá egy kevés keményítővel elkevert hideg vizet is és jó sűrűre főztem. Megvártam, míg kihűl. Kb. 1/2 liter tejszínt egy kevéske cukorral elkezdtem felverni habbá, amibe tettem egy kevés zselatin fixet is. Folyamatos verés közben hozzáadtam a kihűlt epres krémet is és máris ment a piskótára. A tetejére díszítés gyanánt egy pár szem erdei gyümölcsöt tettem, mert ugye egész eper nem volt a befőttben.

És, ha ezt az egészet elképzelem Zila tortaformában... :)