Hagyományos

Nagy általánosságokban tekintve nem szeretem a teljesen hagyományos dolgokat. De csak nagy általánosságokban tekintve! Ugyanis vannak dolgok, amik úgy vannak jól, ahogyan vannak. Gondolok itt például a töltött káposztára, vagy egy jó bográcsos marhapörköltre. Tortákban már nem vagyok ennyire konzervatív, mert szinte semmilyen hagyományos torta nem a kedvencem, sőt szeretem az ízeket is jól megcsavarni, vagy legalább felturbózni egy kis friss gyümölccsel. A hétvégén viszont volt szerencsém egy olyan igazi falusi fényképes tortát készíteni... Felhívott ugyanis egy pár nappal ezelőtt apának az egyik munkatársa. Megkérdezte, hogy festett tortát készítek-e? Természetesen rávágtam, hogy igen és már előre örültem a festményemnek. Megkérdeztem, hogy mit kellene a tortára festeni, mire azt mondta, hogy elküldi mail-ben. Már dörzsölgettem a tenyereimet, hogy valami jó kis logó, vagy egyedi kép. De nagy volt a csalódás, amikor megérkezett a fotó. :((( Egy családi fényképet kaptam öt gyerekről, ami fotoshop-al össze volt vagdosva. Hát én ezt nem nevezném festésnek, mert rányomtattam ehető ostyára ételfestékkel és ez került a tortára díszként. A másik kikötés az volt, hogy ne legyen burkolt, csak egy egyszerű tejszínes-gesztenyés torta. Hát, nem mondom, hogy a kedvencemmé vált! Sajnos ezeket a tortákat még mindig nem tudom szépen díszíteni.

A hagyományos témakörhöz kapcsolódik a mai ebéd is, ami még a hétvégi maradék, de nekem azért tökéletes. Csirkehúsleves és Sült csirke krumplipürével és Lekváros bukta:

Cékla

Egy külön bejegyzést szánok neki, abból az alkalomból, hogy szezonja van és a mai ebédben is főszerepet kapott. És egyébként is imádom. Nagyon sokan nem szeretik a céklát, de ezt annak tudom be, hogy gyerekkorunkban semmi másra nem használtuk a céklát, csak savanyúságnak. Pedig a cékla másra is nagyon finom. Ne feltétlenül a savanyú és rágós borzalomra gondoljunk (bár én azt is szeretem). Zöldségként használva igenis nagyon kellemes, pikáns íze van.
Reggeli torna gyanánt ma a piacon kóboroltam jól felpakolva és gyönyörű, zsenge céklát kaptam. Egyből a rizottó jutott az eszembe. Ebben a formában ugyanis még nem ettem, de nagyon vágytam rá. Persze, hogy a diéta ideje alatt talál meg ez az étel, mert parmezánnal lenne az igazi, de ezt most nem lehet. Most vörösborral készítettem, a cékla színe miatt úgy gondoltam ez jobban illik hozzá. A receptet leírom ide is, mert még nem tudom kezelni az új felületét a weboldalamnak.
2 evőkanálnyi olívaolajon megfuttattam 1 fél fej apróra vágott vöröshagymát. Ehhez borítottam az 1 nagy fej megtisztított és kisebb kockákra vágott nyers céklát. Addig kevergettem a tűzön, amíg félig megpuhult. Ekkor hozzá adtam 20 dkg rizottó rizst és folyamatos kevergetés mellett kissé megpirítottam. Mehetett hozzá egy deci finom száraz vörösbor, amit szintén folyamatos kevergetés mellett magába szívott a rizs. Most kezdődik az unalmas rész, de megéri. Egy liternyi forró zöldség alaplevet, merőkanalanként kell adagolni a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja a nedvességet, folyamatosan kevergetve. Ettől lesz olyan selymesen krémes. Az utolsó előtti kanál alaplénél beleborítottam még 10 dkg fagyasztott borsót is és végül az utolsó kanálnyi lé, amit már nem kell teljesen felszívjon a rizs. Félrehúzzuk a tűzről és beledobunk 2 dkg vajat. Úgy az igazi, ha parmezánnal tálaljuk.

És ez még az ebéd egyik pici sarka. A leves egy egyszerű zöldséges krumplileves, amit rántás nélkül készítettem egy kis burgonyakeményítővel besűrítve, tészta nélkül. Apa kérésére pedig hagymás-paradicsomos bab készült csilis kukoricapuffanccsal. Ez sem egy túl bonyolult étel. A karikára vágott 2 nagy fej hagymát megpároltam 2 evőkanálnyi olajon, majd felöntöttem egy jó fél liternyi paradicsomlével. Ebbe borítottam a megfőtt vörös babot (nem volt itthon fehér bab!!!). Picit utóízesítettem egy kis sóval és kész.
A kukoricapuffancshoz egy konzervdoboz lecsöpögtetett kukoricát elkevertem két tojással, egy pici sóval, pici csiliporral és kukoricadarával. Majd a végén kiegészítettem extrudált kukoricapehellyel. Lapos gombócokat formáztam nedves kézzel és forró olajban kisütöttem.

60 perces ebéd fehérjenapra

Pontosan 60 percbe telt a mai ebéd elkészítése, és ebben benne van az eszközök főzés közbeni elmosogatása és a konyha tiszta állapotának helyrehozása is. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a mai leves nem nagyon illik össze a második fogással, de nekem most pont erre volt szükségem. Ez hiányzott a szervezetemnek. A leves frankfurti leves, amit most nem rántással készítettem el. Az elkészítés valójában ugyanúgy indul, mintha rendes frankfurti levest kezdenénk el főzni, viszont amikor a rántásos részhez érkezünk egy kisebb edényben éppen egy pár csepp zsiradékot felforrósítunk és gyorsan elkeverünk benne egy teáskanálnyi pirospaprikát. Felöntjük egy kevés hideg vízzel és hozzáöntjük a leveshez. Egyébként a lisztet kivéve teljesen olyan, mint az eredeti. :)
A második fogás sem hagyományosan készült, ugyanis az tökfőzelék, amiből szintén kihagytam a lisztet. A szokásos módon kaprosan megfőztem a legyalult tököt és a rántás helyett ebben az esetben egy jó nagy adag tejfölt kevertem ki egy egész tojással, és miután a tököt levettem a tűzről, alaposan elhabartam benne ezt az egyveleget. Nem sűríti be teljesen, de mégsem vízszerű az állaga. Sütöttem mellé túrófasírtot, ami nagyon ízlik nekem. Aki szereti a körözöttet, az nem fog benne csalódni. Negyed kiló túrót összekevertem egy fél apróra vágott hagymával, sóval, borssal egy nagyobb ág apróra vágott mentával, egy tojással és kb. két evőkanálnyi puffasztott amaránttal. Apró lapos fasírtokat alakítottam ki, amit forró olajon sütöttem meg. Az állaga picit emlékeztet a túrógombócra, olyan légiesen könnyű. Az íze meg amint már említettem a körözöttre hajaz. Azért a biztonság kedvéért még sütöttem hozzá egy pár szelet bacont is, hátha a családnak nem jön be az újítás.

Tegnap este pedig megtaláltam a követőmet. Pontosabban ő még csak a food stylist kategóriába sorolandó, mert főzni még nem tud.

Ezt hozta ki a vacsorából, egy egyszerű magos buciból és egy pár szelet sonkából, teljesen magától és teljesen egyedül. Mi már csak a végeredményt láttuk, amit már meg is vámolt közben.

Jelentés

Jelentem még élek! Pici manókám abba a korba lépett, amikor elkezdtünk az óvodába beszokni. Három napig lelkesen szorongattuk egymás kezét az oviban, bármiféle játszás nélkül, majd a gonosz anya, azaz én úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme nincs, hiszen ezután is nélkülem kell majd az oviban boldogulnia. Az lett a vége, hogy tegnap már egyedül kellett megbirkóznia vele. Egyenlőre még csak délelőttös, de szépen lassan megszokja majd. Nagyon ügyes volt, nem is sírt, de én igen. Ma már volt egy kis sírás, amit délben tárgyilagosan közölt: -Sírtam, mert hiányzottál! És éppen ezek miatt az események miatt el kell foglalnom magam délelőttönként, de nem itthon, úgyhogy a főzés rovására megy a dolog. Sok-sok dolgot kell délelőttönként elintéznem, nehogy elfogjon a sírás. Majd szépen lassan elhalványul a köldökzsinór kettőnk között, amikor már egyikőnk sem fog sírni.
Tegnap étteremben ebédeltünk hármasban apával és keményítőnap alkalmából zöldségtálat ettünk, ami rántott zöldségekből és steak burgonyából állt. Finom volt.
A mai napon ismét elmentem a vegetáriánus étterembe és gulyáslevest kértem, ami szejtánból készült. Nem baj, ha nem ismeritek a szejtánt, mert eddig én sem hallottam róla. Ez egy tönkölybúzából készült hús. Egészen érdekes az állaga, talán a szójához tudnám hasonlítani. Az íze meg gondolom a fűszerezéstől is függ, de nekem nagyon ízlik. A második fogás szintén ebből a "húsból" készült, azaz bakonyi szejtánragu tönköly nokedlivel. Amanda úgy ette a "husit", hogy öröm volt nézni, még az én tányéromból is kiválogatta.

Ilyen ez a mai nap! :D

Kezdjük az elején, mert már pénteken sem írtam blogot. Pénteken keményítőnap volt, ám csak egy egyszerű ételt készítettem, levest nem is, mert estére készülődve két tortát is össze kellet állítanom. Az ebéd: Lencseragu barna rizzsel. Nem kell nagyon komoly dologra gondolni, mert csak főtt lencsét kevertem össze főtt krumplival, majd ezt az egészet a maradék paradicsomos salátaöntettel és a maradék sózott lilahagymával. Ehhez főztem barna rizst és jóízűen elfogyasztottam.

Este buliba voltunk hivatalosak, ahol megünnepeltük anyósom szülinapját és a dédimama névnapját. Természetesen mindkettőnek külön torta dukált. Anyósom tortáját már régen kitaláltam, hogy milyen legyen, mert imádja a cipőket. A nem is akármilyen cipőket, a szép vékony és nagyon magas sarkú topánokat. A tortához a cipőt már előző este legyártottam, remélvén, hogy kicsit szárad másnap estig. (Nem így lett!) Készítettem egy cipősdoboz tortát, amit tejszínes csokikrémmel töltöttem meg. Kicsit elszámoltam magam a krém mennyiségét illetően, ezért még egy jó nagy adag tejszínnel meg kellett pótolni, majd még betöltéskor is ki kellett pótolni sima tejszínnel a tortát.

Egy pár anyagból készült rózsa utánzata is rákerült a tortára díszként. Mivel anyósomnak nincs kedvenc cipőmárkája, ezért kitaláltam egyet: Redshoe! Ez került rá a cipő belsejében lévő címkére és a doboz oldalára is. A merevítéseket, amik műanyag flakonból készültek, nem vettem ki, mert tortagyilkos időjárás volt, azaz párás és meleg, így az anyag lepuhult, száradás helyett és nem tartott volna.

A következő torta ötlete a sógornőmet dicséri. Ő találta ki, hogy ha dédimama, akkor húsleves. Messze földön híres a mama tyúkhúslevese csigatésztával. A szokásos kis kék zománcos fazékban. Sima piskóta tejszínes-mascarpone krémmel töltve és szederrel megspékelve. Valójában egy egyszerű formájú tortáról van szó, ami kicsit a díszítés által kelt életre. Az edény füle egyszerű forma, míg a leves megoldása inkább ötlet kérdése volt. A legfelső piskóta lap közepét kivágtam, egy kis peremet hagyva neki, amit cukormasszával bevontam, hogy a zselatinos massza ne szívódjon be a piskótába és ne is áztassa el a dekorációt. Ezután sárgára színezett vízben oldottam fel zselatint, amit olvadásig hevítettem. Miután kissé kihűlt az üregbe töltöttem. Ebbe pakoltam bele a marcipánból formázott zöldborsót, csigatésztát, amit fogpiszkálókon sodortam, a répaszeletkéket, a csirke lépét és a legtetejét megkoronáztam egy csirkelábbal. Az oldalát, hogy eltakarjam a peremet, porcukorral szórtam meg, mintha a zsír a leves szélén kezdene kissé megdermedni. Végső dekorációs elemként még egy fakanál is készült a fazék mellé.

Szombaton ismét buliba voltunk hivatalosak, mert közben az anyukán névnapját is meg kellett ünnepelni, ezért még pénteken a dínom-dánom után még két kisebb tortácskát is gyártottam az anyukámnak. Ugyebár már készült neki egy nagy, meg a sógornőm is készült ez alkalomból egy nagy tepsi sütivel, így személyre szabott mini tortákat kapott anyu ajándékba. Mind a kettő sima piskóta vaníliás krémmel és málnával.

Az első egy pirosra színezett Unidec-el burkolt és magában mintázott , majd függönyszerűen díszített és pici virágokkal megkoronázott mini tortácska.

A második egy tengeri motívumokkal díszített tortácska. Anyu imádja a vizet és a tengert, ezért kapott egy ilyen díszes tortát. Van a tetején egy nagyobb halacska, majd az oldalán tengeri hínár és rákocska, meg kagyló, tengeri csillag, tengeri uborka. Az oldalát körben hullámosra mintáztam, ami a fotón nem látszik, mert telefonnal fényképeztem.

Vasárnap gyümölcsnap volt:

Ananászban tálalt gyümölcssaláta, a gyerekeknek paradicsomleves betűtésztával és sonkás pizza volt az ebéd.

Ma viszont fehérjenap van! Ebéd: Májgaluska leves és Omlett görög salátával. Gyrekeknek: Rántott csirkemell csíkok barna rizzsel.

... és ami miatt ez lett a bejegyzés címe: olvasgattam a facebook-on az üzenőfalat, amikor észrevettem ezt: Tortadíszítés alapjai: Hegedű torta készítése, majd tovább olvasgattam ujjongva, amikor még ez is szembe jött velem: Mesterszakács: Heti ajánló Nagydia receptje.
Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy a Facebook-on elkezdődött az őszi tortadekorációs versenyre való szavazás. Először Tetszikelni kell a Tortadíszítés alapjai oldalt, majd ezután lehet szavazni. Két kategóriában indultam: A Gyerektorta és a Fondant torta kategóriákban. Nem mondom, hogy az én tortáimra kötelező szavazni, de mindenképpen érdemes megnézni a szép tortákat és mindenki arra szavaz, amelyikre akar.

Gyors, laktató, finom

A mai ebédre ez a jellemző. Jó, jó, azért a palacsintákat meg is kell sütni, de valahogy ez az amerikai palacsinta, mintha gyorsabban sülne, és a nyers tészta is gyorsabban fogy. Na de kezdjük az elején. Eredetileg karalábé levest akartam főzni, de az egy szem kis karalábém a kamrában sajnos tönkrement. Nem bírta ő sem a meleget. :( Gyors alternatíva a vegyes zöldség krémleves, amibe tököt is tettem. Korábban már írtam róla itt. Levesgyönggyel ettük, mert egyrészt szénhidrátnap van és most lehet, másrészt pedig a gyerekek szinte minden krémlevest megesznek, ha van benne levesgyöngy.
A második fogás ötlete a zöldséges kuszkusz lett volna, de, itt is jön egy de! A zöldségkeverék, amit használni akartam, elég keményítő-dús, úgyhogy meghagyom egy keményítős napra majd párolt rizzsel. A kuszkusz még akkor is jó ötlet lett volna, de más zöldség nem lévén itthon és idő sem volt már boltba rohangálni, így a gyerekek legnagyobb örömére amerikai palacsintát sütöttem. Nem is akármilyet: gluténmenteset. Találtam a kamra polcán még egy kevés kukorica lepénylisztet, amit kipótoltam sima kukoricaliszttel. A gyerekek kakaóval és lekvárral ették, én pedig mézzel.

Nem felejtettem el ám a tortát, de csak holnap mutathatom meg.

Torta nélkül és 50. nap

Olyan furcsa, hogy eltelt egy hétvége torta nélkül. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen. Nem baj, mert ebben a melegben biztosan utáltam volna az egészet. Legalább a gyerekekkel elmentünk egy nagyot (két nagyot) pancsolni. Voltunk strandon is és voltunk természetes vízben is. Nagyon élvezték és mi is nagyon élveztük. Jót hűsöltünk a nagy melegben.
Szombaton gyümölcsnap volt, tehát a nagy menü bemutatása elmarad. :)
Vasárnap fehérjenap volt. Az ebéd első fogása savanyú tojásleves volt, a második fogás pedig (mert nem készült el időre az ebéd) Fasírt - a maradék töltelékből - színes salátával és joghurtos öntettel. Ami későn készült el ebédre, az lett a vacsora: Töltött tök. A recept megtalálható a http://www.diakonyha.hu/ oldalon, mint töltött cukkini. Egy pár változtatással éltem, mégpedig, hogy a tököt vastagabb szeletekre vágtam és állítva tettem a tepsibe, így töltöttem meg, a töltelékbe most nem tettem pirospaprikát és a végén a tetejére még egy kis plusz parmezán is került.

A mai 50. napi ebéd pedig keményítőnap lévén: Sárgaborsó krémleves keleti fűszerezéssel, puffasztott rizzsel és Rakott krumpli hús nélkül uborka salsa-val. A gyerekeknek Zizu kedvence rizzsel.
A múltkori vegás éttermi tapasztalataink után próbáltam reprodukálni az ott elfogyasztott ebédet kisebb-nagyobb sikerrel. A leves jó lett. Megfőztem a sárgaborsót bő, sós vízben, melybe tettem még hagymát és fokhagymát is, na meg fűszereket, ami jelen esetben 1 kk. garam masala és egy jó nagy teáskanálnyi currypor volt. Amikor puhára főtt jó alaposan krémesre turmixoltam és natúr puffasztott rizzsel tálaltam.
A második fogás is finom lett, de meg sem közelítette az éttermit. Még több fűszerre lett volna szükség hozzá. Héjában megfőztem krumplit, amit meghámoztam és karikákra vágtam. Felsorakoztattam egy jénaiban, majd ennek a tetejére rakosgattam karikára vágott és megsózott tököt, paprikát és paradicsomot. Ekkor alaposan megszórtam kakukkfűvel. Rálapogattam a tölteléket, ami párolt rizs megfűszerezve (jobban kellett volna!) hagymával, fokhagymával, pirospaprikával és két tojással összefogva. Erre jöttek sorban megint a karikára vágott zöldségek, mint paprika, tök, paradicsom (kakukkfű) és végül krumpli. A tetejét megsóztam és be a sütőbe. 200 fokon sütöttem kb. egy órát. Ehhez készítettem uborka salsa-t, mert volt még egy pár kis fonnyadt maradék ubi. A gyerekeknek Fagyasztott elősütött Zizu kedvence párolt rizzsel.

A torta nélküliséget pedig most bepótolhatom, mert megyek és megcsinálom az anyukám névnapi tortáját. Meglepetés lesz. Nem a torta, csak a fazonja. :)
A gyerekek pedig a szobában sátoroznak.

Keményítőnap és egy pillangó

A mai napon egyszerűsíteni akartam a menün és előételnek paradicsomlevest főztem, amit rizsliszttel sűrítettem és rizst főztem bele levesbetétnek. A második fogás a krumplipürével kezdődött, amibe most nem került se tej, se tejszín. Kitaláltam, hogy rántok hozzá zöldségeket, ami egyszeriben olyan sok lett, hogy már nem is láttam a végét a panírozásnak. Paníroztam cukkinit és karfiolt és krumplit is. Természetesen nem hagyományosan készült a panír sem. Kukoricalisztbe mártottam először a megsózott zöldségeket, majd tojásba, végül extrudált kukoricapehelybe. Teljesen más az íze, mint a hagyományosnak, de egészen finom. Legeslegvégül pedig a múltkori maradék rizsből készítettem rizskrokettet. Az elkészítése hagyományos módon nagyon egyszerű, mert ugyanúgy kell, mint a burgonyakrokettet. Adunk hozzá tojást, zsemlemorzsát és fűszereket, formázzuk és kisütjük. Én viszont nem vagyok ilyen egyszerű eset, már csak a gluténmentes étrendem miatt sem, ezért én annyit változtattam a receptem, hogy zsemlemorzsa helyett (tanulva a csicseriborsófasírtos esetből) keményítőt adtam a masszához és még egy kevés apróra vagdalt petrezselyem zöldet. Így nem lett annyira formázható, tehát inkább fánkocskák lettek. Jó lett, de egy kicsit tömörebb így keményítővel, ráadásul még adhattam volna hozzá egy kis sót, mert egy kicsit ízetlen lett.

A pillangót még nem mutathatom meg, mert a gazdija még nem kapta meg, ezért csak megemlítem. :))) Este még vár rám kettő és egy pici torta!

Szépen lassan fogyunk. :)))

Érdekes, hogy ennyi idő távlatából belegondolva, egészen meg lehet szokni a nem evést is. Már nem vagyok éhes reggel, nem hiányzik egy jó kiadós reggeli. Délben már azért kordul a harang odabent. A szervezet megelégszik az ebéddel és nem követel nasit. Mintegy hete nem mozdult a mérleg nyelve, mintha bebetonozták volna, de ma reggel csoda történt. Búcsút inthettem a kilencedik kilónak is. Ezidáig viszont még nem tartottunk egy lénapot sem, de hiába unszolom apát, hogy tartsuk meg, erre nem vehető rá. Én meg külön nem akarom, mert akkor csúszás lesz közöttünk és az senkinek sem lenne jó. Mégiscsak együtt kellene megtartani. Bár szerintem akkor sincs semmi, ha kimarad.
A mai fehérjenap és hogy mindenféle nyomelem, vitamin és ásványi anyag bejusson a szervezetünkbe, a változatosság jegyében ma májat készítettem. Bacon-be göngyöltem és megsütöttem. Készítettem mellé egy szokásos, de imádott bazsalikomos-paradicsomos-mozzarellás salátát. Kivételesen három különböző fajta koktélparadicsom állt rendelkezésemre és olyan finom az összhatás. A leves pedig a csodás tárkonyos csirkeragu leves, most répa, petrezselyemgyökér, gomba és karfiol került bele. (A leves, főétel és saláta receptje itt.)

Barbie torta

Múlt héten volt az én egyik kis kedves szomszédomnak a negyedik szülinapja. Talán ő még nem haragszik meg érte, ha elárulom a korát! Már hónapok óta tervezgetjük az anyukájával, hogy milyen tortája legyen, és a Barbie torta mellett maradt a voks. Nézegettem a neten rengeteg Barbie torta képét, amíg találtam egy olyan igazi csajosat, ami pont Zitihez illő. E-mail-ben át is küldtem a képét, amit Ziti is meglátott és ujjongva kiabálta, hogy neki ilyen torta kell. Azt hiszem pont eltaláltam az ízlését. :))) A tortát azért mégsem pont ugyanolyanra készítettem, azért itt-ott változtattam rajta. A ruha alapszíne egy picit lilába hajló rózsaszín lett, amit azután rózsaszínnel is dekoráltam, na és jó sok cukorgyönggyel. Más lett a ruha fazonja is, ahhoz képest amilyeneket már korábban készítettem. Egészen megszerettem ezt az új fazont. A torta egyébként csokis krémes lett málnával megrakva. Majdnem nagyon-nagyon nagyra sikeredett a torta, mert nagyon jót akartam Zitinek, ezért egyszer apa kijött a konyhába és rám szólt, hogy: -Szerintem már elég lesz! És tényleg! Pedig még ott volt egy egész kerek piskóta és várta a folytatást. Készített apa fázisfotókat is:

Látszik a töltelék.

Krém töltése a habzsákba.

Bevonás.

Még nincs elrendezve a szoknyája.

Apa szavaival élve: -Miss Március kiugrott a tortából! Mivel a haja a babának eléggé szökőkutasra vette a figurát, kapott bele egy szép rózsás hajcsatot, ami a későbbi dekorációban is megjelenik.

A kész mű!

Masni hátul.

Rózsák elöl. A ruha dísze a magában strukturált anyag, amit szilikonos nyomdával varázsoltam virág és pillangó mintássá.

 Az ünnepelt és a tortája. :) Tetszett neki!

Ugyanezen a napon készítettem még egy málnás cheesecake szeletek nevű süteményt, amit már korábban is. Lefényképezni elfelejtettem, de ugyanolyan, mint az előző volt.

Most pedig ünneprontó leszek, mert beszéljünk a fogyókúráról! :))))) Na jó, én beszélek róla, mert én fogyózok. Szombaton keményítőnapunk volt és mivel figyelnem kellett Árpi (a rokon, aki a gyerekszobát festi) igényeire is, ezért úgy főztem az ebédet, hogy neki is jó legyen. Nem várhatom el tőle, hogy a mi diétánk miatt ő is csak salátát egyen (mi se csak azt eszünk!). Burgonya krémlevest főztem a jól megszokott recept szerint (recept itt), csak most kihagytam belőle a tejszínt, de azért Árpi kapott rá pirított szalonnacsíkokat és még levesgyöngyöt is hozzá. Előző napról maradt rizs és ahhoz készítettem csicseriborsó fasírtot. Egyszer már csináltam ilyet és nagyon ízlett, de most nehezebb volt összeállítani, figyelembe véve, hogy nincs itthon gluténmentes morzsám. Így megpróbálkoztam az őrölt  kukorica pehellyel, de szétesett a fasírt. Második körben tettem hozzá még tojást és burgonyakeményítőt, így nem éppen fasírtot, de mondjuk csicseriborsó fánkot kaptam végül. Annyira laktató lett, hogy ebéd után együtt jajgattunk hármasban. (Hú de félreérthető, de rossz az, aki rosszra gondol!) Majd szét pukkadtunk, pedig csak kettőt-hármat ettünk meg fejenként belőle. Mindemellé még rittyentettem egy jó kis salátát is, ami állt paradicsomból, uborkából és lilahagymából. Az egészet megsóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal és bazsalikomos Tokaji borecettel, kapott még egy csipet cukrot és egy pici apróra vágott friss bazsalikomot.

Vasárnap szénhidrát napunk volt, de ebéd gyanánt egész nap szendvicseket majszoltunk, mert meglátogattuk a gyerekekkel együtt a debreceni állatkertet és vidámparkot. Nagyon jó móka volt és mindannyian nagyon élveztük az egész napos programot.
Ma pedig gyümölcsnap van, és hogy ne maradjak ma sem leves nélkül, így főztem egy jó kis szederkompótot édesítőszerrel.

Leves után pedig marad a gyümölcsropogtatás.

Fehérjenap

Egy pár napig elmaradtam az írással. Tegnapelőtt meglátogattuk a gyermekeinket a mamáéknál és ott töltöttük az egész napot. Tegnap gyümölcsnap volt, így nem nagyon volt miről írnom, és mivel a gyerekek sincsenek itthon, nem is főztem semmit. Na, de ma! Ma fehérjenapunk van, és emellett még van egy vendégünk is. A gyerekek szobájába ugyanis egy falfestmény készül. Egy rokon az, aki mindezt megvalósítja, de a gyerekeknek még meglepetés. :)
A mai ebéd: Kínai erős-savanyú leves (recept: itt) és Cukkinivel, paradicsommal, bazsalikommal töltött csirkemell színes salátával (paprika, paradicsom, uborka, zöldhagyma, répa, jégsaláta, fodros saláta), joghurtos öntettel (görög joghurt, só, bors, fokhagyma). A rokonnak sütöttem rántott csirkemellet, készítettem hozzá párolt rizst és uborkasalátát. A töltött csirkemell receptje is megtalálható a weblapomon (cukkinivel és sonkával töltött csirkemell), annyi változtatással, hogy cukkini, filézett csíkozott paradicsom és bazsalikomlevél került a széthajtott hús közepébe.

Most nézem a képeken, hogy még parmezánt is forgácsoltam a saláta tetejére (pedig most ettem meg az ebédet).

Pékné módra

Igen, igen, itt mindenki hozzáteszi, hogy csülök! De most nincs csülök. Marad a Pékné módra, azaz a krumpli és a hagyma remek párosa a sütőben jól összesütve, párolva. Szívem szerint pakolnék még mellé egy jó nagy adag párolt lilakáposztát, aminek a diéta szempontjából nem is lenne akadálya. Az egyetlen akadály már megint az, hogy a család nem szereti. Nem baj, azért néha csinálok magamnak, de nem most, amikor végre süt a nap és jó meleg a levegő. Végre lehet a gyerekekkel a levegőn szaladgálni, biciklizni és játszani.
A leves sárgaborsó krémleves, amit mókás módon a babérlevéllel együtt turmixoltam le, ezért még egy alapos szitán átszűrés is követte ezt a mozzanatot.
A leveshez a gyerekeknek, vagy nem diétázóknak kínálhatunk pirított kenyérkockákat, vagy levesgyöngyöt. A tepsis krumplihoz pedig bármilyen husikát, jelen esetben én halrudacskákat sütöttem a csajoknak.

És, ha hétvége, akkor torta. Három torta van készülőben, kettő már a hűtőben. Hétfőn mutatom őket.

Kárpótlás a töltött káposztáért.

Azt egyáltalán nem mondhatom el magamról, hogy túl sűrűn főznék itthon töltött káposztát. A legfőbb oka ennek, hogy a családom egyáltalán nem szereti ezt a finomságot, bánatomra. A magam kedvéért pedig csak nagyon ritkán látok neki, már az adag miatt is. Ebből nem lehet keveset főzni, mert az úgy finom, ha egyszerre sok fő. Így vagy egy hétig eszem minden étkezésre, vagy lefagyasztom (de az már nem olyan). Maradt az a változat, hogy karácsonykor eszem, amikor anyu főz, illetve disznóvágáskor, amikor mama főz. Azért kellet most ez a kis bevezető, mert ugyan diétázunk és nem is ehetek ilyet, de ez az egyetlen dolog ami most a legjobban hiányzik. Valahogy így a diéta idején előtörnek azok az állatias ösztönök, amikor az ember a szervezetére hallgat és érzi, hogy mit kellene ennie, mit kíván a test. Talán egy kicsit párhuzamot vonhatunk a terhesség ideje alatti kívánóssággal. Kitaláltam, hogy akkor legyen valami rakott zöldség, ami semleges a diéta szempontjából. Ez lehetne cukkini, tök, kelkáposzta, káposzta, savanyú káposzta, karfiol, cukkini, stb. A káposzták kilőve, mert a család nem szereti. Így maradt a karfiol, amivel megetethetem a családot is. Rizs ugye nem kerülhetett most bele, a keményítőtartalma miatt. De a karfiol és a hús kombinációja a tejfölös sajttal a tetején, pompás. Így lett ez az étel az én kárpótlásom a töltött káposztáért. Azt azért még elárulom, hogy tegnapról maradt egy kis bolognai ragu, azt kevertem össze a sima darált hússal, ami kapott még némi fűszert és egy tojást, így került a karfiol rétegek közé. A tetejére a szokásos "szotty" és koronaként csakazértis egy pici reszelt parmezán.
A leves ezek után szinte érdektelen, de azért elárulom, hogy savanyú tojásleves.

Hegedű

Végre elérkezett az ideje ennek a bejegyzésnek is! A vasárnap éjszakám azzal telt, hogy elkészíthettem ezt a gyönyörűséget. Hegedű torta. Már egy jó hónappal ezelőtt beírtam a naptáramba, nehogy véletlenül elfelejtsem. A kérés az volt, hogy egy hegedűt formáljak meg tortából, de nem akármilyet! Apu munkatársa el is hozta a hegedűt, hogy a két saját pici kis kezemmel meg is fogdoshassam. Jó volt újra ilyet a kezeim között érezni. Régen ugyanis én is zenéltem, mégpedig csellóztam. A hegedű pedig nem áll messze a csellótól, legfeljebb csak a méretében. De ezen a hangszeren is tudok ám játszani! Elkanyarodtam! Jó alaposan, de azért óvatosan megtapogattam, megnézegettem. Le is lett fényképezve minden oldalról. Az a lényeg, hogy ez egy egyedileg készített hegedű, aminek az álltámasza nem fekete, hanem ugyanolyan anyagból készült, mint az egész hegedű (ne kérdezzétek, hogy milyen fából, mert elfelejtettem).

Ő az!
A méretét tekintve azt mondták, hogy legyen jó nagy, mert úgyis elfogy ha finom, majd elszeletelgetik otthon. :))) Sütöttem egy jó nagy szögletes piskótát, gondolván, hogy akkor legyen élethű méretű. (Persze a végén rájöttem, hogy egy kicsit túlzásba estem a méretét tekintve, mert nagyobb lett az eredetinél.)
A piskótára megrajzoltam piros ételfesték tollal a test körvonalát,

majd körbe is vágtam.

Három lappá vágtam keresztben és rétegenként megtöltöttem a tejszínes-túrós krémmel

és megraktam málnával.

A végén az egészet körbekentem a maradék krémmel.

Miután alaposan kihűtöttem, bevontam világosbarnára színezett Unidec-el. Először egy csíkkal az oldalát, majd a tetejét is és szikével körbevágtam az oldalánál körbe.

Ugyanebből az anyagból vékony csíkokat sodortam és körben azzal díszítettem. Sajnos nem mindig jutott eszembe a munka hevében fényképezni, ezért itt már egy pár más dekoráció is van rajta. Fekete Unidec-ből készültek a hangrések.

Más perspektívából.
Ezután következett a festés. Egy nagyobb és jó kemény műszálas ecsettel festettem le sárgára a tortát. Az eredeti hegedű is ilyen színű. Az ecset azért fontos, mert attól lett olyan rusztikusan faszerű és csíkos a végeredmény, ezáltal sokkal élethűbb lett.

Közben már egy-két apró részlet is rákerült még pluszban.

Az oldala külön festéssel készült, mert az eredetin is másmilyen volt. Először famintásra karcoltam, majd feloldott kakaóporral színeztem. Miután megszáradt ezen is átmentem a sárga színű festékkel.

A leeső piskótát összegyúrtam még a maradék krémmel és a maradék málnával. Ebből alakítottam ki egy hosszú rudat, ami később a nyaka lett. Azt is bevontam barna Unidec-el, majd lefestettem. Hozzá illesztettem a testhez, így már készen állt a további dekorációs elemek felhelyezésére. A húrokat a végén (okulva a korábbi hibáimból) most cérnából készítettem, mert csak így lehet szép feszes húrokat varázsolni.

Itt még rendesen alá van támogatva, hogy szép alakban dermedjen meg.

A végeredmény! :) Tudom, hogy egy picit rövid lett a nyaka a testéhez képest, na meg egy picit vastag is, de így is két tortadoboznyi lett a mérete! Óriáshegedű! (Lehet, hogy mégis inkább egy mini cselló?)

Folytassuk a diétával! Ma szénhidrát nap van. A leves az általam készített és szerencsére a család körében is oly népszerű zellerleves. Magamnak felkockáztam a maradék barna gluténmentes kenyérkémet és megpirítottam, a gyerekeknek pedig sima fehér kenyeret pirítottam hozzá.
A második pizza. A gyerekeknek a hagyományos pizza mini változatban. Így sokkal személyesebb, jobban szeretik. Az enyém pedig gluténmentes sok zöldséges, hústalan és sajttalan.