Barbie torta

Múlt héten volt az én egyik kis kedves szomszédomnak a negyedik szülinapja. Talán ő még nem haragszik meg érte, ha elárulom a korát! Már hónapok óta tervezgetjük az anyukájával, hogy milyen tortája legyen, és a Barbie torta mellett maradt a voks. Nézegettem a neten rengeteg Barbie torta képét, amíg találtam egy olyan igazi csajosat, ami pont Zitihez illő. E-mail-ben át is küldtem a képét, amit Ziti is meglátott és ujjongva kiabálta, hogy neki ilyen torta kell. Azt hiszem pont eltaláltam az ízlését. :))) A tortát azért mégsem pont ugyanolyanra készítettem, azért itt-ott változtattam rajta. A ruha alapszíne egy picit lilába hajló rózsaszín lett, amit azután rózsaszínnel is dekoráltam, na és jó sok cukorgyönggyel. Más lett a ruha fazonja is, ahhoz képest amilyeneket már korábban készítettem. Egészen megszerettem ezt az új fazont. A torta egyébként csokis krémes lett málnával megrakva. Majdnem nagyon-nagyon nagyra sikeredett a torta, mert nagyon jót akartam Zitinek, ezért egyszer apa kijött a konyhába és rám szólt, hogy: -Szerintem már elég lesz! És tényleg! Pedig még ott volt egy egész kerek piskóta és várta a folytatást. Készített apa fázisfotókat is:

Látszik a töltelék.

Krém töltése a habzsákba.

Bevonás.

Még nincs elrendezve a szoknyája.

Apa szavaival élve: -Miss Március kiugrott a tortából! Mivel a haja a babának eléggé szökőkutasra vette a figurát, kapott bele egy szép rózsás hajcsatot, ami a későbbi dekorációban is megjelenik.

A kész mű!

Masni hátul.

Rózsák elöl. A ruha dísze a magában strukturált anyag, amit szilikonos nyomdával varázsoltam virág és pillangó mintássá.

 Az ünnepelt és a tortája. :) Tetszett neki!

Ugyanezen a napon készítettem még egy málnás cheesecake szeletek nevű süteményt, amit már korábban is. Lefényképezni elfelejtettem, de ugyanolyan, mint az előző volt.

Most pedig ünneprontó leszek, mert beszéljünk a fogyókúráról! :))))) Na jó, én beszélek róla, mert én fogyózok. Szombaton keményítőnapunk volt és mivel figyelnem kellett Árpi (a rokon, aki a gyerekszobát festi) igényeire is, ezért úgy főztem az ebédet, hogy neki is jó legyen. Nem várhatom el tőle, hogy a mi diétánk miatt ő is csak salátát egyen (mi se csak azt eszünk!). Burgonya krémlevest főztem a jól megszokott recept szerint (recept itt), csak most kihagytam belőle a tejszínt, de azért Árpi kapott rá pirított szalonnacsíkokat és még levesgyöngyöt is hozzá. Előző napról maradt rizs és ahhoz készítettem csicseriborsó fasírtot. Egyszer már csináltam ilyet és nagyon ízlett, de most nehezebb volt összeállítani, figyelembe véve, hogy nincs itthon gluténmentes morzsám. Így megpróbálkoztam az őrölt  kukorica pehellyel, de szétesett a fasírt. Második körben tettem hozzá még tojást és burgonyakeményítőt, így nem éppen fasírtot, de mondjuk csicseriborsó fánkot kaptam végül. Annyira laktató lett, hogy ebéd után együtt jajgattunk hármasban. (Hú de félreérthető, de rossz az, aki rosszra gondol!) Majd szét pukkadtunk, pedig csak kettőt-hármat ettünk meg fejenként belőle. Mindemellé még rittyentettem egy jó kis salátát is, ami állt paradicsomból, uborkából és lilahagymából. Az egészet megsóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal és bazsalikomos Tokaji borecettel, kapott még egy csipet cukrot és egy pici apróra vágott friss bazsalikomot.

Vasárnap szénhidrát napunk volt, de ebéd gyanánt egész nap szendvicseket majszoltunk, mert meglátogattuk a gyerekekkel együtt a debreceni állatkertet és vidámparkot. Nagyon jó móka volt és mindannyian nagyon élveztük az egész napos programot.
Ma pedig gyümölcsnap van, és hogy ne maradjak ma sem leves nélkül, így főztem egy jó kis szederkompótot édesítőszerrel.

Leves után pedig marad a gyümölcsropogtatás.