A 90 napos diéta - összegzés

Mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy nekünk nem elsősorban fogyókúra, hanem inkább tisztító, méregtelenítő kúra volt ez a diéta. Emlékeztetőül leírom, hogy a nyaralásból hazatérvén július 11-én hétfőn kezdünk bele. Hogy miért? Azért mert a nyaralós röpke egy hete alatt sikerült fejenként 2-3 plusz kilót felszednünk. Ez már csak hab volt a tortán, mert minden ruhán érzett már az a kicsit szorítós érzés. Emellett viszont sikerült az emésztésünket is hazavágni. Gyakorlatilag meghalt! Na, de nem vetettünk keresztet rá, hanem nagyon erős elhatározásból elkezdtük közösen apával a diétát. Ekkor a gyerekek még itthon voltak nyári szüneten, tehát azt is meg kellett oldani, hogy nekik is megfelelő legyen a táplálásuk. Szerencsére e mellett a diéta mellet ez nem is okoz akkora problémát. Egy két kis kiegészítéssel ők is általában azt ették, amit mi.
Nem szaporítom feleslegesen a szót, mert úgyis mindenki arra kíváncsi, hogy mennyi kiló ment le. Büszkén jelenthetem, hogy stabil 10 kilótól szabadultunk meg fejenként. Ez ugye személyenként is változó lehet, mert ebben sem vagyunk egyformák, mint ahogy semmiben. Soknak hangzik egyszerre ez a súlyveszteség, de nem egyszerre tűnt el, hanem szépen apránként. És ugye a fogyókúra, vagy diéta nem azt jelenti, hogy csak íztelen dolgokat ehetünk. Igenis ízletes finom ételeket ettünk. Az első pár hétben távozott a víz, ami általában 2-3 kilót jelent. Ezután általában egy hónapig stagnál, de azután szépen megindul és folyamatosan apad. Az én esetemben például centiket nem tudok mondani, de a fogyókúra előtt 46-os, esetleg már 48-as ruhákat hordtam, most azonban a 44-es lett a sztenderd méretem, de vannak olyan ruhák, amiből már a 42-es is elég. Ez a régi méretem. :)
A mostani feladatunk az, hogy ezt megtartsuk, amit úgy érhetünk el, hogy még 90 napig a reggelit, azaz a gyümölcsöt megtartjuk. Tehát reggelire gyümölcsöt eszünk, majd legalább egy óra hosszat utána semmit. Ezután visszatérhetünk a régi étkezéshez. A nasira egyébként is vigyázni kell! Nagyon bejött a gyümölcsnap, amit talán hetente-kéthetente ismét megtartunk.
Mindenkit bátorítani szeretnék, hogy ne féljen belekezdeni a diétába. Nem olyan nagy ördöngösség.
Ismétlés:
Fehérjenap: tej, tejtermékek, tojás, hús
Keményítőnap: bab, borsó, lencse, krumpli, rizs
Szénhidrátnap: tészta, este csoki
Gyümölcsnap: gyümölcsök, olajos magvak
Vannak olyan zöldségek, amiket bármelyik napon ehetünk, amik semlegesek, pl.: káposzta, tök, cukkini, paprika, paradicsom, hagyma, saláta, répa. Ezekből akár salátát, vagy párolt, jó fűszeres ragut készíthetünk.
Mindenkinek van a diéta alatt mélypontja. Ilyenkor lehetünk magunkkal kicsit engedékenyebbek (de tényleg csak egy kicsit) és egy picit lehet ilyenkor bűnözni. Becsúszhat egy születésnap ebbe az időszakba, lehet nemet mondani az egész torta megevésére, de azért mondjuk egy-két falatot megengedhetünk magunknak. Ésszerűen.
Az én titkos favoritom a savanyú káposzta. Általában gyümölcsnapkor tör az emberre az éhség nagyon, vagy az édes undor. Ilyenkor én savanyú káposztát majszoltam. Jól eltelített és nem volt édes. Apának ugyanakkor az olívabogyó töltötte be ugyanezt a szerepet.
Visszatérve a tisztítókúra jellegére a dolognak, megemlíteném, hogy a diéta kezdetekor egyrészt visszaszorítottuk a cukorfogyasztást, másrészt azt is lecseréltük nyírfacukorra. Na ez nagy hiba volt részünkről, ugyanis az én belsőségem, mint utóbb kiderült nem bírt vele. Nagyon megszenvedtem ezt az időszakot. Ezután jöttek a glutén intoleranciás tüneteim, amivel még a gasztroenterológiára is eljutottam. A 90 napos mellet még a gluténmentes diétára is figyelnem kellett, amit szigorúan be is tartottam, így mostanra teljesen rendbe jöttek a dolgok, és visszatérhettem a normál étkezésre, ami nem gluténmentes. Egyszerűen csak felszívódási problémák voltak a háttérben. A diéta mindent megoldott.
Egyenlőre ennyi jutott így hirtelen az eszembe a diétával kapcsolatosan. Ha esetleg valakinek van ezzel kapcsolatban kérdése, akkor nyugodtan írja meg és megpróbálok rá válaszolni.

Már annyira készülök agyban az összegzés leírására. Már ami a diétánkat illeti. Fejben már szedem össze a gondolataimat, nehogy valami majd kimaradjon. :)
Addig is fehérjenapra: Kínai erős-savanyú leves, mert már kezd hideg lenni odakint, és ez jól felmelegít, mert jó sok erőset tettem bele. Sült csirkecomb avokádós salátával (bizony nem csak krémnek jó), parmezánforgácsokkal. A salátának való zöldségeket most apró kockákra vágtam (paradicsom, uborka, retek, piros kápia paprika), majd karikáztam hozzá újhagymát, tépkedtem egy kis jégsalátát. Erre tettem fel koronaként a cikkekre vágott avokádót. Az egészet meglocsoltam egy kevés szezámolajjal, megspricceltem citromlével, sóztam, borsoztam. Legvégül parmezánforgácsokkal díszítettem.

Most pedig megyek, mert még pogit sütök és megsütöm az ország tortáját is.

Cékla

Egy külön bejegyzést szánok neki, abból az alkalomból, hogy szezonja van és a mai ebédben is főszerepet kapott. És egyébként is imádom. Nagyon sokan nem szeretik a céklát, de ezt annak tudom be, hogy gyerekkorunkban semmi másra nem használtuk a céklát, csak savanyúságnak. Pedig a cékla másra is nagyon finom. Ne feltétlenül a savanyú és rágós borzalomra gondoljunk (bár én azt is szeretem). Zöldségként használva igenis nagyon kellemes, pikáns íze van.
Reggeli torna gyanánt ma a piacon kóboroltam jól felpakolva és gyönyörű, zsenge céklát kaptam. Egyből a rizottó jutott az eszembe. Ebben a formában ugyanis még nem ettem, de nagyon vágytam rá. Persze, hogy a diéta ideje alatt talál meg ez az étel, mert parmezánnal lenne az igazi, de ezt most nem lehet. Most vörösborral készítettem, a cékla színe miatt úgy gondoltam ez jobban illik hozzá. A receptet leírom ide is, mert még nem tudom kezelni az új felületét a weboldalamnak.
2 evőkanálnyi olívaolajon megfuttattam 1 fél fej apróra vágott vöröshagymát. Ehhez borítottam az 1 nagy fej megtisztított és kisebb kockákra vágott nyers céklát. Addig kevergettem a tűzön, amíg félig megpuhult. Ekkor hozzá adtam 20 dkg rizottó rizst és folyamatos kevergetés mellett kissé megpirítottam. Mehetett hozzá egy deci finom száraz vörösbor, amit szintén folyamatos kevergetés mellett magába szívott a rizs. Most kezdődik az unalmas rész, de megéri. Egy liternyi forró zöldség alaplevet, merőkanalanként kell adagolni a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja a nedvességet, folyamatosan kevergetve. Ettől lesz olyan selymesen krémes. Az utolsó előtti kanál alaplénél beleborítottam még 10 dkg fagyasztott borsót is és végül az utolsó kanálnyi lé, amit már nem kell teljesen felszívjon a rizs. Félrehúzzuk a tűzről és beledobunk 2 dkg vajat. Úgy az igazi, ha parmezánnal tálaljuk.

És ez még az ebéd egyik pici sarka. A leves egy egyszerű zöldséges krumplileves, amit rántás nélkül készítettem egy kis burgonyakeményítővel besűrítve, tészta nélkül. Apa kérésére pedig hagymás-paradicsomos bab készült csilis kukoricapuffanccsal. Ez sem egy túl bonyolult étel. A karikára vágott 2 nagy fej hagymát megpároltam 2 evőkanálnyi olajon, majd felöntöttem egy jó fél liternyi paradicsomlével. Ebbe borítottam a megfőtt vörös babot (nem volt itthon fehér bab!!!). Picit utóízesítettem egy kis sóval és kész.
A kukoricapuffancshoz egy konzervdoboz lecsöpögtetett kukoricát elkevertem két tojással, egy pici sóval, pici csiliporral és kukoricadarával. Majd a végén kiegészítettem extrudált kukoricapehellyel. Lapos gombócokat formáztam nedves kézzel és forró olajban kisütöttem.

60 perces ebéd fehérjenapra

Pontosan 60 percbe telt a mai ebéd elkészítése, és ebben benne van az eszközök főzés közbeni elmosogatása és a konyha tiszta állapotának helyrehozása is. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a mai leves nem nagyon illik össze a második fogással, de nekem most pont erre volt szükségem. Ez hiányzott a szervezetemnek. A leves frankfurti leves, amit most nem rántással készítettem el. Az elkészítés valójában ugyanúgy indul, mintha rendes frankfurti levest kezdenénk el főzni, viszont amikor a rántásos részhez érkezünk egy kisebb edényben éppen egy pár csepp zsiradékot felforrósítunk és gyorsan elkeverünk benne egy teáskanálnyi pirospaprikát. Felöntjük egy kevés hideg vízzel és hozzáöntjük a leveshez. Egyébként a lisztet kivéve teljesen olyan, mint az eredeti. :)
A második fogás sem hagyományosan készült, ugyanis az tökfőzelék, amiből szintén kihagytam a lisztet. A szokásos módon kaprosan megfőztem a legyalult tököt és a rántás helyett ebben az esetben egy jó nagy adag tejfölt kevertem ki egy egész tojással, és miután a tököt levettem a tűzről, alaposan elhabartam benne ezt az egyveleget. Nem sűríti be teljesen, de mégsem vízszerű az állaga. Sütöttem mellé túrófasírtot, ami nagyon ízlik nekem. Aki szereti a körözöttet, az nem fog benne csalódni. Negyed kiló túrót összekevertem egy fél apróra vágott hagymával, sóval, borssal egy nagyobb ág apróra vágott mentával, egy tojással és kb. két evőkanálnyi puffasztott amaránttal. Apró lapos fasírtokat alakítottam ki, amit forró olajon sütöttem meg. Az állaga picit emlékeztet a túrógombócra, olyan légiesen könnyű. Az íze meg amint már említettem a körözöttre hajaz. Azért a biztonság kedvéért még sütöttem hozzá egy pár szelet bacont is, hátha a családnak nem jön be az újítás.

Tegnap este pedig megtaláltam a követőmet. Pontosabban ő még csak a food stylist kategóriába sorolandó, mert főzni még nem tud.

Ezt hozta ki a vacsorából, egy egyszerű magos buciból és egy pár szelet sonkából, teljesen magától és teljesen egyedül. Mi már csak a végeredményt láttuk, amit már meg is vámolt közben.

Tepsis csirke

Dédimamáék rendszeresen összejárnak egy bizonyos szintén nyugdíjas társasággal. Mindig másnál szervezik a bulit, és most náluk lett megrendezve az összejövetel. Ilyenkor mindenki süt-főz mi szem-szájnak ingere. Mama természetesen megfőzi ilyenkor a messze földön híres tyúkhúslevesét és a szintén híres sült csirkéjét. Már időben szólt, hogy jó volna valami torta is a bulira. Az az ötletem támadt a húsleves torta után, hogy akkor most legyen a tepsis csirke tortában megvalósítva. Mamának van egy ezüst színű tepsije két füllel és egy tetővel, amit imád és mondogatja, hogy csak abban lehet igazán jó sültet készíteni. Ez lett maga a torta. A tepsit festékszóróval festettem ezüst színűre, ami kicsit meg is fojt rajta, de éppen ettől lett élethű, mintha a pára csapódna ki a tepsi oldalán. A torta maga tejszínes mascarpone-s krémmel van megtöltve és szederrel megpakolva ismét. A tetejére, azaz a tepsibe való dolgokat külön apa segítségével csináltam. Készült krumplikarika és hagymakarika, meg répakarika, egész bors és őrölt változat is, meg aprított zöldfűszer a tetejére. A krumplikat és a hagymakarikákat is megfújtam air-brush-al. Először egy sárgás, majd egy narancs és végül barna színnel. Így olyan sült színt kapott. A csirkecombokat külön piskótából faragtam ki, majd bevontam fehérrel és jöhetett megint a szórópisztoly. A csirkebőrt úgy imitáltam, hogy van erre a célra egy külön icipici reszelőkém és a citromhéj reszelő részével megnyomkodtam a bevonatot. Szándékosan nem tettem tortatálcára és tortacsipkére (nem mintha összekeverhető lenne a mama csirkéjével).

A tepsi oldalát is megfújtam egy-két helyen barnával, mintha kicsapott volna a zsír és oda sült volna a szélére.

A mai ebéd gomba krémleves és tapenade-al töltött csirkemell friss salátával. Ha már díjnyertes a receptem, akkor ismételni kell! A tapenade-al töltött csirkemell receptet megtaláljátok a diakonyha.hu oldalon. Ezzel  a recepttel neveztem a mesterszakács.eu által megrendezett nyári receptversenyre, amit a zsűri egyöntetű szavazata alapján első díjjal jutalmaztak.

Jelentés

Jelentem még élek! Pici manókám abba a korba lépett, amikor elkezdtünk az óvodába beszokni. Három napig lelkesen szorongattuk egymás kezét az oviban, bármiféle játszás nélkül, majd a gonosz anya, azaz én úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme nincs, hiszen ezután is nélkülem kell majd az oviban boldogulnia. Az lett a vége, hogy tegnap már egyedül kellett megbirkóznia vele. Egyenlőre még csak délelőttös, de szépen lassan megszokja majd. Nagyon ügyes volt, nem is sírt, de én igen. Ma már volt egy kis sírás, amit délben tárgyilagosan közölt: -Sírtam, mert hiányzottál! És éppen ezek miatt az események miatt el kell foglalnom magam délelőttönként, de nem itthon, úgyhogy a főzés rovására megy a dolog. Sok-sok dolgot kell délelőttönként elintéznem, nehogy elfogjon a sírás. Majd szépen lassan elhalványul a köldökzsinór kettőnk között, amikor már egyikőnk sem fog sírni.
Tegnap étteremben ebédeltünk hármasban apával és keményítőnap alkalmából zöldségtálat ettünk, ami rántott zöldségekből és steak burgonyából állt. Finom volt.
A mai napon ismét elmentem a vegetáriánus étterembe és gulyáslevest kértem, ami szejtánból készült. Nem baj, ha nem ismeritek a szejtánt, mert eddig én sem hallottam róla. Ez egy tönkölybúzából készült hús. Egészen érdekes az állaga, talán a szójához tudnám hasonlítani. Az íze meg gondolom a fűszerezéstől is függ, de nekem nagyon ízlik. A második fogás szintén ebből a "húsból" készült, azaz bakonyi szejtánragu tönköly nokedlivel. Amanda úgy ette a "husit", hogy öröm volt nézni, még az én tányéromból is kiválogatta.

Ilyen ez a mai nap! :D

Kezdjük az elején, mert már pénteken sem írtam blogot. Pénteken keményítőnap volt, ám csak egy egyszerű ételt készítettem, levest nem is, mert estére készülődve két tortát is össze kellet állítanom. Az ebéd: Lencseragu barna rizzsel. Nem kell nagyon komoly dologra gondolni, mert csak főtt lencsét kevertem össze főtt krumplival, majd ezt az egészet a maradék paradicsomos salátaöntettel és a maradék sózott lilahagymával. Ehhez főztem barna rizst és jóízűen elfogyasztottam.

Este buliba voltunk hivatalosak, ahol megünnepeltük anyósom szülinapját és a dédimama névnapját. Természetesen mindkettőnek külön torta dukált. Anyósom tortáját már régen kitaláltam, hogy milyen legyen, mert imádja a cipőket. A nem is akármilyen cipőket, a szép vékony és nagyon magas sarkú topánokat. A tortához a cipőt már előző este legyártottam, remélvén, hogy kicsit szárad másnap estig. (Nem így lett!) Készítettem egy cipősdoboz tortát, amit tejszínes csokikrémmel töltöttem meg. Kicsit elszámoltam magam a krém mennyiségét illetően, ezért még egy jó nagy adag tejszínnel meg kellett pótolni, majd még betöltéskor is ki kellett pótolni sima tejszínnel a tortát.

Egy pár anyagból készült rózsa utánzata is rákerült a tortára díszként. Mivel anyósomnak nincs kedvenc cipőmárkája, ezért kitaláltam egyet: Redshoe! Ez került rá a cipő belsejében lévő címkére és a doboz oldalára is. A merevítéseket, amik műanyag flakonból készültek, nem vettem ki, mert tortagyilkos időjárás volt, azaz párás és meleg, így az anyag lepuhult, száradás helyett és nem tartott volna.

A következő torta ötlete a sógornőmet dicséri. Ő találta ki, hogy ha dédimama, akkor húsleves. Messze földön híres a mama tyúkhúslevese csigatésztával. A szokásos kis kék zománcos fazékban. Sima piskóta tejszínes-mascarpone krémmel töltve és szederrel megspékelve. Valójában egy egyszerű formájú tortáról van szó, ami kicsit a díszítés által kelt életre. Az edény füle egyszerű forma, míg a leves megoldása inkább ötlet kérdése volt. A legfelső piskóta lap közepét kivágtam, egy kis peremet hagyva neki, amit cukormasszával bevontam, hogy a zselatinos massza ne szívódjon be a piskótába és ne is áztassa el a dekorációt. Ezután sárgára színezett vízben oldottam fel zselatint, amit olvadásig hevítettem. Miután kissé kihűlt az üregbe töltöttem. Ebbe pakoltam bele a marcipánból formázott zöldborsót, csigatésztát, amit fogpiszkálókon sodortam, a répaszeletkéket, a csirke lépét és a legtetejét megkoronáztam egy csirkelábbal. Az oldalát, hogy eltakarjam a peremet, porcukorral szórtam meg, mintha a zsír a leves szélén kezdene kissé megdermedni. Végső dekorációs elemként még egy fakanál is készült a fazék mellé.

Szombaton ismét buliba voltunk hivatalosak, mert közben az anyukán névnapját is meg kellett ünnepelni, ezért még pénteken a dínom-dánom után még két kisebb tortácskát is gyártottam az anyukámnak. Ugyebár már készült neki egy nagy, meg a sógornőm is készült ez alkalomból egy nagy tepsi sütivel, így személyre szabott mini tortákat kapott anyu ajándékba. Mind a kettő sima piskóta vaníliás krémmel és málnával.

Az első egy pirosra színezett Unidec-el burkolt és magában mintázott , majd függönyszerűen díszített és pici virágokkal megkoronázott mini tortácska.

A második egy tengeri motívumokkal díszített tortácska. Anyu imádja a vizet és a tengert, ezért kapott egy ilyen díszes tortát. Van a tetején egy nagyobb halacska, majd az oldalán tengeri hínár és rákocska, meg kagyló, tengeri csillag, tengeri uborka. Az oldalát körben hullámosra mintáztam, ami a fotón nem látszik, mert telefonnal fényképeztem.

Vasárnap gyümölcsnap volt:

Ananászban tálalt gyümölcssaláta, a gyerekeknek paradicsomleves betűtésztával és sonkás pizza volt az ebéd.

Ma viszont fehérjenap van! Ebéd: Májgaluska leves és Omlett görög salátával. Gyrekeknek: Rántott csirkemell csíkok barna rizzsel.

... és ami miatt ez lett a bejegyzés címe: olvasgattam a facebook-on az üzenőfalat, amikor észrevettem ezt: Tortadíszítés alapjai: Hegedű torta készítése, majd tovább olvasgattam ujjongva, amikor még ez is szembe jött velem: Mesterszakács: Heti ajánló Nagydia receptje.
Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy a Facebook-on elkezdődött az őszi tortadekorációs versenyre való szavazás. Először Tetszikelni kell a Tortadíszítés alapjai oldalt, majd ezután lehet szavazni. Két kategóriában indultam: A Gyerektorta és a Fondant torta kategóriákban. Nem mondom, hogy az én tortáimra kötelező szavazni, de mindenképpen érdemes megnézni a szép tortákat és mindenki arra szavaz, amelyikre akar.

Szeptember 1.

Elérkezett ez a nap is. Amikor Melcsi már az óvoda kövét koptatja, Ami még itthon van velem kettesben. Már nem sokáig. Ez volt az utolsó nyarunk, amit együtt tölthettünk hármasban (néha négyesben) teljes egészében. Kicsit szomorú vagyok, ha erre gondolok, de az élet halad a maga útján, a gyerekek felnőnek, mi pedig öregszünk, még ha nem is akarjuk ezt bevallani magunknak. Furcsa lesz, ha már nem lesz itthon senki sem mindennap. Ráadásul szembesülnöm kellett azzal a ténnyel is, hogy Amanda oviba szoktatása nem lesz egy könnyű feladat. Ma ugyanis, miután elvittük Melindát, közölte, hogy ő bizony nem akar oviba járni és a kezemet annyira szorongatta, hogy azt hittem össze is nőtt talán. Jövő héttől kezdve három héten keresztül minden délelőtt megyünk egy kicsit ovizni, szokni a környezetet, ami kissé mókásan hangzik, hiszen gyakorlatilag a születése óta, azaz három éve minden nap oda járunk Melcsiért. A főzés marad estére.
Ezután a lelkizés után kellett valami olyan kaja, ami feldob, így az ebéd az én kedvemért tejszínes gombaleves és csevapcsicsa. A csevapcsicsa receptet a Mesterszakács.eu oldalról töltöttem le. Érdekes volt számomra, hogy a húsban nincs hagyma. Egyszer-kétszer már volt csevapcsicsás próbálkozásom, de nem nagyon jól sült el. A mostani is csak azért nem tökéletes, mert odaragadt a kontakt-grillhez és emiatt nem lett olyan jó roppanós kérges a külseje. Ennek ellenére nagyon finom és a mellé rittyentett kétféle salátaöntet és a sózott lilahagyma jól kiegészítette. Az első salátaöntet a már megszokott kefires-fokhagymás, míg a másik egy újfajta paradicsomos verzió. Az eredeti recept szerint paradicsomokat kell leforrázni és kifilézni, én ezzel szemben most darabolt paradicsomkonzervet használtam. Egy nagyobb tálban összekevertem egy evőkanálnyi Tokaji borecetet furmintból és még két evőkanálnyi sima ecetet. Ebbe szórtam ízlés szerint egy pici sót és fehér borsot, meg kb. 1 evőkanálnyi cukrot. Ezt alaposan összekevertem habverővel 6 evőkanálnyi olívaolajjal és beleöntöttem a paradicsomkonzervet. Megízesítettem úgy 2 evőkanálnyi friss aprított bazsalikommal és 12 db apróra vágott olívabogyóval.

A kard.rehab torta története

Édes anyukám amikor csak teheti igénybe veszi a szolgálataimat a süteménykészítés terén. Büszkén és lelkesen megosztja ezt az édes hobbimat a közelében élőkkel és dolgozókkal. Így történhetett, hogy a közelgő Erika napra a kolléganők már idejekorán beharangozták, hogy: -Á, nem kell fáradnod az aprósütemények készítésével, elég ha hozol egy tortát! :)))) Anyu megemlítette a dolgot és ennyiben maradtunk. Ahogy közeledett az idő, kérdeztem, hogy mekkora legyen? A válasz: -Jó nagy! És milyen ízű? -Valami frissítő gyümölcsös, mondjuk citromos. Szívroham legyen? -Ne, mert az már unalmas, legyen valami más! Nézelődtem a neten és találtam egy hasonló tortát, amit szerettem volna, így az lett a minta. Alulra egy jó nagy 30 szeletes citromos krémmel megtöltött szögletes piskóta került, amit sima fehér Unidec-el burkoltam, majd ennek a tetejére egy jóval kisebb 8-10 szeletes túró-tejszín krémmel megtöltött tortácska került, szintén sima fehér burkolattal, ha valaki véletlenül nem szeretné a citromos krémet. Szintén kérés volt, hogy legyen a tortán felirat, mégpedig: A kard.rehab. (Kardiológiai rehabilitáció: ide kerülnek a szívműtét után a betegek) legszebb lányainak és fiúinak. Ez a rengeteg felirat eléggé bekorlátozta a dekorálandó felület nagyságát. A felső tortácska alját körben egy vastagabb piros csíkkal körvonalaztam, majd a tetejére szaggattam egy vörös keresztet és szívecskéket. Az alsó torta köré szintén került alulra csík, de sokkal vékonyabb és egy szívecskét mintázó formával szívmintásra nyomkodtam. A felirat zölddel lett írva, hogy ne legyen nagyon egyhangú fehér-piros az összkép. Azért még a nagy torta oldalát piros írókával megrajzoltam olyan EKG görbésre, bár fogalmam sincs, hogy annak milyennek kell lennie, hogy jól mennek-e a görbék fel és le. A leges-legvégén pedig mókás ötletnek tartottam, hogy marcipánból sebtapaszt gyártottam és felragasztottam a kisebbik tortára. Jöjjön a torta:

 Pici torta

 Felirat

 EKG görbe

 Szegélydísz

Sebtapasz


Ezek után a mai ebédem bakfitty, de mégis üde változatosságot jelent a must. A gyerekeknek pedig kérésükre borsóleves és bolognai penne, amit utólag megjegyzem nem ettek meg, csak pofákat vágtak és fujjogtak.

Gyors, laktató, finom

A mai ebédre ez a jellemző. Jó, jó, azért a palacsintákat meg is kell sütni, de valahogy ez az amerikai palacsinta, mintha gyorsabban sülne, és a nyers tészta is gyorsabban fogy. Na de kezdjük az elején. Eredetileg karalábé levest akartam főzni, de az egy szem kis karalábém a kamrában sajnos tönkrement. Nem bírta ő sem a meleget. :( Gyors alternatíva a vegyes zöldség krémleves, amibe tököt is tettem. Korábban már írtam róla itt. Levesgyönggyel ettük, mert egyrészt szénhidrátnap van és most lehet, másrészt pedig a gyerekek szinte minden krémlevest megesznek, ha van benne levesgyöngy.
A második fogás ötlete a zöldséges kuszkusz lett volna, de, itt is jön egy de! A zöldségkeverék, amit használni akartam, elég keményítő-dús, úgyhogy meghagyom egy keményítős napra majd párolt rizzsel. A kuszkusz még akkor is jó ötlet lett volna, de más zöldség nem lévén itthon és idő sem volt már boltba rohangálni, így a gyerekek legnagyobb örömére amerikai palacsintát sütöttem. Nem is akármilyet: gluténmenteset. Találtam a kamra polcán még egy kevés kukorica lepénylisztet, amit kipótoltam sima kukoricaliszttel. A gyerekek kakaóval és lekvárral ették, én pedig mézzel.

Nem felejtettem el ám a tortát, de csak holnap mutathatom meg.

Torta nélkül és 50. nap

Olyan furcsa, hogy eltelt egy hétvége torta nélkül. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen. Nem baj, mert ebben a melegben biztosan utáltam volna az egészet. Legalább a gyerekekkel elmentünk egy nagyot (két nagyot) pancsolni. Voltunk strandon is és voltunk természetes vízben is. Nagyon élvezték és mi is nagyon élveztük. Jót hűsöltünk a nagy melegben.
Szombaton gyümölcsnap volt, tehát a nagy menü bemutatása elmarad. :)
Vasárnap fehérjenap volt. Az ebéd első fogása savanyú tojásleves volt, a második fogás pedig (mert nem készült el időre az ebéd) Fasírt - a maradék töltelékből - színes salátával és joghurtos öntettel. Ami későn készült el ebédre, az lett a vacsora: Töltött tök. A recept megtalálható a http://www.diakonyha.hu/ oldalon, mint töltött cukkini. Egy pár változtatással éltem, mégpedig, hogy a tököt vastagabb szeletekre vágtam és állítva tettem a tepsibe, így töltöttem meg, a töltelékbe most nem tettem pirospaprikát és a végén a tetejére még egy kis plusz parmezán is került.

A mai 50. napi ebéd pedig keményítőnap lévén: Sárgaborsó krémleves keleti fűszerezéssel, puffasztott rizzsel és Rakott krumpli hús nélkül uborka salsa-val. A gyerekeknek Zizu kedvence rizzsel.
A múltkori vegás éttermi tapasztalataink után próbáltam reprodukálni az ott elfogyasztott ebédet kisebb-nagyobb sikerrel. A leves jó lett. Megfőztem a sárgaborsót bő, sós vízben, melybe tettem még hagymát és fokhagymát is, na meg fűszereket, ami jelen esetben 1 kk. garam masala és egy jó nagy teáskanálnyi currypor volt. Amikor puhára főtt jó alaposan krémesre turmixoltam és natúr puffasztott rizzsel tálaltam.
A második fogás is finom lett, de meg sem közelítette az éttermit. Még több fűszerre lett volna szükség hozzá. Héjában megfőztem krumplit, amit meghámoztam és karikákra vágtam. Felsorakoztattam egy jénaiban, majd ennek a tetejére rakosgattam karikára vágott és megsózott tököt, paprikát és paradicsomot. Ekkor alaposan megszórtam kakukkfűvel. Rálapogattam a tölteléket, ami párolt rizs megfűszerezve (jobban kellett volna!) hagymával, fokhagymával, pirospaprikával és két tojással összefogva. Erre jöttek sorban megint a karikára vágott zöldségek, mint paprika, tök, paradicsom (kakukkfű) és végül krumpli. A tetejét megsóztam és be a sütőbe. 200 fokon sütöttem kb. egy órát. Ehhez készítettem uborka salsa-t, mert volt még egy pár kis fonnyadt maradék ubi. A gyerekeknek Fagyasztott elősütött Zizu kedvence párolt rizzsel.

A torta nélküliséget pedig most bepótolhatom, mert megyek és megcsinálom az anyukám névnapi tortáját. Meglepetés lesz. Nem a torta, csak a fazonja. :)
A gyerekek pedig a szobában sátoroznak.

Szülinapom

Tegnap volt a 34. szülinapom. Egyáltalán nem szégyellem a koromat, sőt büszke vagyok rá! Mindenféle meleg rekord meg is dőlt ezen a napon, így ez sem könnyítette meg a dolgomat a tortagyártás területén. Egy aprócska háromszintes tortát képzeltem el magamnak, amihez a piskótákat előrelátóan már előző nap megsütöttem. Igen ám, de a gluténmentes piskótát még nem sikerült ilyen szempontból kiismernem, ezért tegnapra használhatatlan lett. Korábban már lesütöttem egy próbaadagot, és mivel az rögtön el is fogyott, így nem tudtam rájönni az egyéb hibáira, azaz hogy nem szabad állni hagyni. Ugyanis elég érdekes módon olyan volt, mintha nem sült volna meg olyan nyers-szerű lett az állaga, meg a színe is. Olyan vizes hatást keltett. Így az 50 fokos melegben a születésem napján sütöttem újabb piskótákat (ezúttal nem gluténmenteset), amikből később összeraktam a tortámat. Tényleg nem volt nagy, mert az alsó legnagyobb torta is csak olyan nyolc szeletes lehetett. Azért is képzeltem el több szintesnek, mert többféle ízt és dekorációt is ki akartam próbálni. Egyébként is olyan ritkán van szükség emeletes tortára... Szóval olyan szafari stílusú lett. Alul zebramintás vaníliás krémmel és málnával. Középen flamingószínű csajos dekorációval és tejszínes-túrós krémmel. Felül pedig a kedvencem a zsiráfminta csokoládés krémmel. Sikerült elérnem ezzel, hogy az összhatás egy kellemes szafaris és ugyanakkor csajos torta lett. Mondanom sem kell, hogy ebben a melegben a bevonó egyáltalán nem úgy viselkedik, mint máskor (meg semmi más sem!), nyúlik, ragad, szakad. Az alsó rétegnél még nem is volt olyan nagy gond a ragacsosság mert a zebracsíkokat úgy oldottam meg, hogy a kinyújtott fehér bevonóra vékony fekete csíkokat sodortam és rányújtottam, hogy egybeolvadjanak. A középső szint egszerű rózsaszín, majd a felső szinthez egyszínű sárgával vontam be a mini tortát és utólag barna színből vágtam ki foltokat és úgy ragasztottam rá. Nagyon még alávizezni sem kellet, mert az anyag izzadt és rátapadtak a foltok. Még nagyon kihűlni sem volt ideje, mert még a szépítgetésnél tartottam, amikor megérkeztek anyuék, úgyhogy gyorsan bele is vágtunk. És igen! Az embernek egy évben egyszer van szülinapja, így ettem én is a tortából a diéta ellenére is. Csak a mértékletességet kell betartani és semmi probléma nem lesz.

Az ebédünk is csodálatos volt, mert végre apa elvitt a hőn vágyott vegetáriánus étterembe. Csodálatosan finomat ettünk, ami még a diétánkba is teljesen beilleszthető volt. Sárgaborsó krémleves valami csodálatos indiai fűszerezéssel és Kölesfasírt barna rizzsel, friss idénysalátával dióolajjal meglocsolva. Apa pedig valami muszaka féle rakott padlizsánt evett, amibe szintén kölessel volt helyettesítve a hús és nagyon finom volt az is. Tudom, mert megkóstoltam. Szerencsére apának is ízlett, úgyhogy biztos fogunk még máskor is menni oda. Jupiiii! :))))
A vacsi egy egyszerű fehérbab saláta volt lilahagymával, amit kipótoltunk egy kis főtt kukoricával is utólag.

A mai ebédet egy kis after party keretén belül még apa készítette. Mindenki gondolatolvasóvá válhat!!!! Igen kitaláltátok: LECSÓ! :)))) Megettük a jól behűtött alma-szeder levest és a lecsót kenyérkével. A gyerekek még desszert gyanánt begyűrtek egy-egy cső főtt kukoricát is. :) Estére még eszek egy kis maradék tortát. Hú, de sajnálom magam, de rossz dolgom van! :DDD

After party! Balról jobbra: Én, Zorka, Melinda, Amanda, Bogi és Ziti. Aki még hiányzik a képről Renike, mert elszaladt, olyan kis szégyenlős volt.

Katonai

Érdekes tortát készítettem tegnap. Egy katonai témájú torta kellet a kisfiúnak, aki a szülinapját ünnepelte. Imádja a katonai dolgokat és a fegyvereket. Picike, 8 szeletes tortácska lett az övé, amit citromos krémmel töltöttem meg szintén az ő kérésére. A bevonáshoz három különböző színre (fekete-szürke?, khaki, homok) gyúrtam be Unidec-et. Mind a háromból apró golyócskákat téptem le és módszeresen egymás mellé rakosgattam őket. ezt egy keményítővel alaposan meghintett deszkán nyújtottam ki, ami végül egy terepszínű mintázatot adott ki. Ezzel vontam be a torát. Volt egy kis maradék terepszínű anyag, amit a Ritától nyert tésztarácsozóval tettem hálószerűvé. Ezt hanyagul a torta egyik oldalára borítottam, terítettem. Ez is olyan katonás dolog, nem? A torta aljánál a maradék khaki színű bevonóból csíkot sodortam és marcipánmintázó segítségével kereszteket nyomtam bele, mintha drótkerítés lenne. (Mire is jó, ha az ember lánya néha apával ellátogat a Kecskeméti Repülőnapokra!) A legutolsó mozzanat a fegyver elkészítése volt. Marcipánt fekete porfestékkel csodálatosan (de tényleg!) feketére festettem. Ebből az anyagból alakítottam ki a fegyvert, amit nagyon élethűre próbáltam elkészíteni. Nyomtattam ki az internetről katonai fegyvert, majd ezt próbáltam leutánozni, azt hiszem elég jól. Egyetlen bökkenője a dolognak, hogy annyira elmerültem a részletekben, hogy nagyobb lett a fegyver a tortánál. Így egy kicsit lekonyul a két végén. Ezt próbáltam ellensúlyozni két kis fapálcikával a két végén kisebb-nagyobb sikerrel.

 A fegyver közelről.

 A drótháló utánzat.

 A háló és a kissé kornyadozó fegyver.

Egyben a torta.

A mai nap a gyümölcsöké. Ebédre jégbe hűtött sárgadinnye golyócskákat ettem. A gyerekeknek pedig Gyümölcsleves (alma, szeder) és Tejszínes-sonkás tészta volt ebédre.