Majdnem teljesen vegetáriánus ebédek

Most, hogy teljesen egyedül voltam itthon két napig, azt főztem magamnak, amit csak kívántam. Végre ismét átadhattam magam a zöldségimádatomnak. Szerencsére azért esténként apa is örült az eredménynek.
Kedden délben a következő volt az ebéd: Levendulás sárgabarack leves és Kókusztejben párolt zöldséges köles egytál.

 A leves elkészítése tulajdonképpen nagyon egyszerű és semmi extra nincs benne, leszámítva azt a tényt, hogy beleszórtam egy jó nagy csipet levendulavirágot főzés közben.
Tehát: Feldaraboltam hét szem sárgabarackot apró kockákra. Felöntöttem úgy egy liter vízzel és adtam hozzá ízlés szerint cukrot és citromlevet. Megízesítettem egy jó nagy csipet levendulavirággal és puhára főztem. A végén egy evőkanálnyi kukoricakeményítőt elkevertem egy kevés hideg vízzel és elkevertem. Ezt adtam a rotyogó leveshez és besűrítettem. 
A második fogáshoz az ötletet egy most megjelent receptes újságból (Ízek és érzések) vettem. 
3 evőkanálnyi olívaolajon üvegesre pároltam egy nagy apróra vágott vöröshagymát és egy nagy gerezd aprított fokhagymát. Hozzá adtam a csíkokra vágott 1 nagy kaliforniai paprikát, 1 meghámozott és negyed szeletekre vágott padlizsánt, 15 dkg megtisztított és 2-2,5 cm-re vágott ceruzababot és egy kisebb darab friss lereszelt gyömbért. Kevergetve pároljuk. Megsózzuk, picit bátrabban, mint én, mert a kókusztejtől picit édeskés lesz. A kölest hozzáadjuk és alaposan elkeverjük. A 400 ml kókusztejet aláöntjük és lassú tűzön, néha megkeverve puhára pároljuk. Amikor már majdnem beitta az összes nedvességet, letakarjuk és fedő alatt, tűz nélkül pároljuk. Apróra vágott csilipaprikával tálaljuk.


Szerdán délben már halat is sütöttem, tehát ez az oka a majdnem szónak a címben. Az ebéd: Egzotikus gombaleves enoki gombából, üvegtésztával és Fóliában sütött egész pisztráng édesköménnyel, csilivel és édesburgonya pürével.

Ez pont egy olyan ebéd lett, amihez felhasználhattam az összes olyan dolgot itthonról, amit csak úgy össze-vissza vásároltam. Pl. enoki gomba, édeskömény, édesburgonya, csili, pisztráng. 
Az enoki gombáról korábban olvastam minden jót, de beszerezni itt a környéken teljesen esélytelen volt. Amíg meg nem láttam az egyik bevásárlóközpontban. És ugyanez érvényes az édesburgonyára is. Édesköménnyel már főztem korábban is és teljesen a rajongója lettem. A csili pedig... Valahogy mostanában az erős ételekre vágyom! Egyfolytában! 
A leveshez egy kisebb fazékban felforraltam egy liternyi zöldségerőlevest, majd adtam hozzá úgy egy jó evőkanálnyi szezámolajat és 2-3 evőkanálnyi szójaszószt, egy kisebb darab lereszelt friss gyömbért és egy jó nagy csipet szárított ázsiai citromfüvet. Ehhez borítottam a kis doboznyi tövétől megtisztított enoki gombát  és még egy kevés forró vízben megáztatott szárított fafül gombát. Együtt főztem öt percig, majd bele került a marék üvegtészta is. Ezzel már nem kell főzni, elég lefedni és állni hagyni pár percig. Naggyon finom lett! :))) 
A második fogáshoz először egy alufólia darabot vágtam. Erre karikáztam egy egész újkrumplit, majd rá egy kisebb édesköményt. Erre jött két gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve és egy kevés csilipaprika szintén csíkokra vágva. Alaposan megsóztam, megborsoztam és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, na meg egy pár csepp citromlével. 

A fagyasztott pisztrángot megmostam, majd azt is megízesítettem sóval, borssal. A pocijába tettem két karika citromot is. Ráfektettek az ágyikójára, még egy kis olívaolaj, becsomagolás és be a forró sütőbe. Kb. egy órán keresztül pároltam, sütöttem, amíg kész lett, illetve a teteje is egy picit megpirult. Az édesburgonya püréhez az édesburgonyát meghámoztam, majd apróbb kockákra vágtam. Bő sós vízben puhára főztem, majd leöntöttem a levét és egy kis sót, borsot és olívaolajat hozzáadva pürésítettem. Fantasztikus ízvilágot kaptam. Az édes püré nagyon jól kiegészíti a fokhagymás-savanykás-csípős-halas ízt.

Tepsis csirke

Dédimamáék rendszeresen összejárnak egy bizonyos szintén nyugdíjas társasággal. Mindig másnál szervezik a bulit, és most náluk lett megrendezve az összejövetel. Ilyenkor mindenki süt-főz mi szem-szájnak ingere. Mama természetesen megfőzi ilyenkor a messze földön híres tyúkhúslevesét és a szintén híres sült csirkéjét. Már időben szólt, hogy jó volna valami torta is a bulira. Az az ötletem támadt a húsleves torta után, hogy akkor most legyen a tepsis csirke tortában megvalósítva. Mamának van egy ezüst színű tepsije két füllel és egy tetővel, amit imád és mondogatja, hogy csak abban lehet igazán jó sültet készíteni. Ez lett maga a torta. A tepsit festékszóróval festettem ezüst színűre, ami kicsit meg is fojt rajta, de éppen ettől lett élethű, mintha a pára csapódna ki a tepsi oldalán. A torta maga tejszínes mascarpone-s krémmel van megtöltve és szederrel megpakolva ismét. A tetejére, azaz a tepsibe való dolgokat külön apa segítségével csináltam. Készült krumplikarika és hagymakarika, meg répakarika, egész bors és őrölt változat is, meg aprított zöldfűszer a tetejére. A krumplikat és a hagymakarikákat is megfújtam air-brush-al. Először egy sárgás, majd egy narancs és végül barna színnel. Így olyan sült színt kapott. A csirkecombokat külön piskótából faragtam ki, majd bevontam fehérrel és jöhetett megint a szórópisztoly. A csirkebőrt úgy imitáltam, hogy van erre a célra egy külön icipici reszelőkém és a citromhéj reszelő részével megnyomkodtam a bevonatot. Szándékosan nem tettem tortatálcára és tortacsipkére (nem mintha összekeverhető lenne a mama csirkéjével).

A tepsi oldalát is megfújtam egy-két helyen barnával, mintha kicsapott volna a zsír és oda sült volna a szélére.

A mai ebéd gomba krémleves és tapenade-al töltött csirkemell friss salátával. Ha már díjnyertes a receptem, akkor ismételni kell! A tapenade-al töltött csirkemell receptet megtaláljátok a diakonyha.hu oldalon. Ezzel  a recepttel neveztem a mesterszakács.eu által megrendezett nyári receptversenyre, amit a zsűri egyöntetű szavazata alapján első díjjal jutalmaztak.

Ismét eljött egy fehérjenap. A mai nap főszereplője leginkább a gomba és a tojás. Tegnap vettem egy kisebb dobozka barna csiperkegombát, ez adta a mai ebéd fő motívumát. A leves egyértelműen gombaleves, amibe ezúttal nem tettem lisztet és nokedlit sem. Viszont ma nyugodtan mehetett bele tejföl.
A második fogás egy frittata nevű olasz étel. Magyarul ezt nemes egyszerűséggel omlettnek neveznénk. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Ez alkalommal felütöttem 10 tojást, majd egy picit megsóztam és megborsoztam. Ebbe kevertem el egy kisebb darab cukkinit, amit előzőleg lereszeltem, megsóztam, állni hagytam, majd jól kicsavartam. Került még bele úgy 5 dkg-nyi barna csiperkegomba nagyobb falatokra vágva, na meg egy friss mozzarella sajtgömb szintén nagyobb falatokra vágva. Hmmmm, gondolkodom, gondolkodom! Ja! Van benne még egy kifilézett és apróra vágott paradicsom és egy jó nagy marék apró garnélarák. Az egészet egy előmelegített és kissé kiolajozott serpenyőbe öntöttem és lassú tűzön egy jó fél óráig lefedve sütöttem, pároltam. És hogy ne árválkodjon magában a tányéron még körberaktam friss zöldségekből (paradicsom, kaliforniai paprika, uborka, saláta, lilahagyma) készült salátával. Meglocsoltam egy kefirből, sóval, borssal, fokhagymával és snidlinggel készült dresszinggel.

Hétfőn pedig már beszámolhatok majd a hétvégi tortatermésről is. :)

Jutalomkönyvek

Igaz, még a múlt héten történt, de ezidáig nem volt időm írni róla. A Mesterszakács magazin májusi számában megjelent egy receptem, amire nagyon büszke vagyok, de talán mostmár elmondhatom, hogy a júniusi számban is lesz egy receptem. Éppen ezért kiérdemeltem az oldal működtetőitől az egy-egy jutalomkönyvet. Én választhattam ki, hogy melyek legyenek azok. Ezt a kettőt választottam:

Rögtön beléjük is szerettem, mert nagyon hasznos, finom, gyors és olcsó receptek vannak bennük. A mai ebéd is már részben ezekből született. A leves, ami a gombás karfiolleves, a legjobb menük 30 perc alatt című könyvből készült. A második fogás apropója a hétvégén kapott nagy szatyornyi spenót volt. Különben is már valami könnyebb fogás kívánkozott a tegnapi marhapörkölt és a vacsorára megevett szintén bográcsban főtt sertéspörkölt után. Talán már említettem sokszor, hogy imádom a zöldségeket, de a spenót nem a kedvenceim közé tartozik. Egyetlen egy módon vagyok hajlandó megenni, mégpedig nyersen. Ez a tésztaétel tökéletes választás volt. A tészta könnyű, mégis ízes és csípős. Nagyon jól kiegészíti a spenót nyers zsengesége. Szerintem így még apának is ízleni fog.
A desszert pedig az eperdömping következménye. A legjobb muffinok című könyvből vettem a receptet, persze egy picit módosítottam rajta. :)))