Elmaradtam egy picit

Amiatt, hogy mostanában egy picit kapkodós vagyok, elfelejtettem megmutatni két tortát? sütikét?. Na mindegy! Az első egy málnás cheesecake tortácska, amit már ezen a nyáron készítettem egy párat, ezt most nem is fényképeztem le, mert egyrészt elfelejtettem, másrészt már csináltam ugyanilyet.

Na ez lenne az kérem szépen! :) Vékony piskóta talppal.
Érdekes kis története lett ennek a picike kis tortácskának. A szomszédasszonyom, aki még mindig nem asszonyos elment a hétvégére a családjával pihenni. Egyik este csörög a telefonom, én beleszólok lelkesen, mire a férje suttogva mondja, hogy ő az. Egyből suttogtam én is és gyorsan elhadarta, hogy mit szeretne és mikorra, mert akkor lesz az asszonyka szülinapja. Meg is csináltam a szeretett süteményt és volt is nagy meglepetés, mert tortaügyben jól tudok titkot tartani. :)
A másik sütike a mi Misi tatánknak készült, aki ugyan valójában nem a mi tatánk, de már ez a név ráragadt. A gyerekek is így hívják. Neki volt tegnap a névnapja és egy rögtönzött névnapi meglepetés bulit szervezett neki anyósom. Tényleg meglepődött, mert nem is sejtett semmit. Már nekünk is örült, de amikor megtudta, hogy lesz kaja is meg süti is... :))) A sütit természetesen én vittem, ami most tiramisu lett.

A dekoráció azért ilyen, amilyen, mert az elmúlt években Mihály napkor mindig nyaralni voltak külföldön. Most nyaralás helyett maradt a naplementés-delfines tiramisu.
A mai ebédet viszont már nem lehetett elsumákolni, mert ma nincs a gyerekeknek ovi. Ismételten közvélemény kutatást tartottam gyermekeim körében (persze egy kicsit irányítva, hogy a diétába is beilleszthető legyen). Az ebéd így egy jó kis fehérbab leves lett, amibe még tettem a répán kívül zöldbabot és krumplit is. Rántás nincs benne. A második nekik tejberizs, amit nagyon-de-nagyon ritkán főzök. Nem szeretem egyszerűen a tejes ételek illatát (ld. még tejbegríz). Most viszont az allergiám miatt gyakorlatilag nincs szaglásom, így mehetett a tejberizs is. Nekünk apával, pedig barna rizs dobva-rázva sült zöldségekkel (fagyasztott ínyenc zöldségkeverék+paprika+paradicsom).

Most pedig megyek tortát gyártani. Sógornőm készülj! :)

Gyorsan!

Nagyon gyorsan kell tudósítanom. Amióta mindkét gyermekem egész napos óvodás, még kevesebb időm van, mint annak előtte. Nem tudom hogy van ez, de egyszerűen úgy érzem, hogy még annyi, de annyi dolgom van. Ez az érzés egyfolytában nyomaszt. Számba veszem a fejemben a teendőket és sosincs vége, mindig kitalálok valamit. Most éppen a változatosság kedvéért eperbőrt készítek. (majd leírom, hogy mi is az és hogyan készül) Tegnap egész nap pektin után rohangáltam, amit nem találtam, majd ezen felbuzdulva, elkészítettem. A minap képkeretet készítettem a család minden tagjának egyedit. Ma piskótákat kell sütnöm, hogy tortává váljanak. Ja, estére már készítettem egy jó kis tiramisut, mert megyünk Mihály napra. Lehet, hogy ez most így egyszerre egy kicsit zavaros, de már megint sietnem kell! :))))
A mai ebéd: Fehérjenapra: (már megint) Tejszínes gombaleves és Omlett camemberrel és zöldségekkel.

 Jövő hétre pedig már tervben van a garázsrámolás a barátnőmmel! Jó kis csajos program. Utána pedig pizzát fogunk rendelni!

Minitorta verseny-erdeményhirdetés

Végre elérkezett az idő, hogy mindenki megtudja, milyen eredményt ért el a minitorta versenyen. A versenyt a http://webcukrasz.lapunk.hu/ üzemeltetői Németh Zoltán, azaz Némó és Földi Lenke hirdették meg. Összesen 60 mini csodában gyönyörködhettünk, amit szakmai zsűri pontozott.
Nagyon készültem erre a versenyre, mert eddig nagyon jó tapasztalataim voltak az előző versenyeken. A legelső alkalommal Oklevelet, majd a második alkalommal Diplomát kaptam. Ezen a versenyen pedig mind a két nevezett tortám Bronz érmes lett! Összesen négy mini torta elkészítése volt tervben, ebből hármat sikerült kiviteleznem. Valahogy a negyedikre sosem jutott idő.
A három torta ötletem a következő volt:
1. Kínai porcelán csésze, amit már mutattam (a pálcika is a kreáció részeként ehető):

2. Párna torta, ami már régi vágyam volt, jelen esetben kézi magyaros hímzéses festéssel:

Kissé zilált a hajam, emiatt:

Apa a fejemre tette a terítőt, mint dekorációs elem. :)))
3. Emeletes topsy turvy torta, ami szintén régi vágy volt, hegedűvel a tetején:

A negyediket még nem árulom el, mert még egyszer abból is lehet valami. ;)
Nagyon meg vagyok elégedve, hiszen kézzel fogható a fejlődésem a torták dekorálása terén.
Az eredményhirdetés ellenére is érdemes ellátogatni a weboldalra, mert a versenytorták képei még fent vannak az oldalon, így mindenki megcsodálhatja még őket.

Laptop, bari, horgászos

Pénteken már annyira belemerültem a tortázásba, hogy még blogot sem írtam. Az ebéd egy gyorsan összedobott menü volt: lebbencsleves és szedres-málnás tartelette. A leves egyszerű, arról ne is beszéljünk, de a második, az már valami. Kivettem a fagyasztóból egy csomag leveles tésztát, ami a tortázás közepette szépen ki is olvadt. Gyorsan belelapogattam egy kerámia tartelette formába és a széleit levágtam. Ebbe a tésztába a következő tölteléket borítottam: Egy jó nagy marék szeder+ kétszer ennyi málna+ízlés szerint cukor+citromlé+ kínai ötfűszer keverék+morzsa amennyit felvesz. 170 fokon sütöttem kb. 15 percig. Nagggyon finom! :)

Persze mindezt kutyafuttában elfogyasztva.
A pénteki első munkám az űrhajó torta volt, amit ugyanannak a kisfiúnak a szülinapjára készítettem, akinek az UFO torta is volt. Ez most az otthoni bulira készült. Sima piskóta vaníliás krémmel töltve.

A földönkívüliek már meglátogattak minket, most az ember ment fel hozzájuk. Klasszikus (talán már egy picit oroszos beütéssel) forma és szín. Öreges fémszínű borítás szegecselt minta. Az aljánál tűz és felhők. A pöttyök és csíkok royal icing-al készítve.
Ugyanezen a napon készült a laptop torta. Szintén a nagyon kedves blogger és tortázós társam: Gabi a tortatanonc egyik tortáját vettem alapul. A kis-nagyfiú, akinek készült saját szülei bevallása szerint is "kocka", nagyon szereti a laptopját, aminek a márkája ASUS és szürke. Ezt kellet megalkotnom tortából. Annyi baj történt csupán, hogy egy olyan fotót kaptam a gépről, amin csukva van. Így nem láttam, hogy milyen belülről. Ez tehát a sajátom belsejének a másolata, ami teljesen más márkájú, de azért megfelelt. Az nagyon rosszul nézett volna ki, ha csak a laptop készül el egy óriási magasságú alj résszel, ezért került alá egy kis fa asztalka, ami lényegében a torta, majd erre jött a laptop alsó része, ami még szintén torta. A merevítést szintén úgy oldottam meg, mint Gabi, kartonpapírral, de nekem nem tartotta meg a súlyát, így sajnos ki kellett támasztanom. De legalább nem kellett aggódnom a szállítás miatt.

Ugyanaznap este még gyorsan összedobtam egy fekete bárányt is, ami most a legújabb kedvencem. Szerelmes lettem belé. Olyan cuki! :)
Anyu munkatársa kérte, hogy a lányának csináljak egy fekete bárányos tortát. Küldött át egy képet is, amit a neten talált, de annak pillecukorból volt a gyapja. Én viszont már hónapok óta szemezek ezzel a barikával, jobb híján megcsináltam volna húsvétra. Annyira örültem neki, hogy rögtön rávágtam, persze megcsinálom, már van is rá ötletem. Maga a torta sima piskóta rumos csokis krémmel töltve. Nem is volt nehéz a faragás, már magában birkára emlékeztetett. Amikor összeraktam betöltve, bevonva már egyértelmű volt, hogy bari, de amikor a füle is rákerült, már szerelmes voltam belé. Aztán jött az arc és a szőr. Ez volt az egyetlen, ami időigényes volt, de nem bonyolult. És annyira imádnivaló! Masnikát is kapott, hogy még csajosabb legyen.

Szintén ide, beetető tortának készült a mini Hello Kitty torta. Ugyanaz a piskóta, ugyanaz a krém. Egyszemélyes tortácska, amit megkap az ünnepelt (mert egyébként Hello Kitty-s tortát szeretett volna) és örülhet neki. Majd meglepetésként megkapja az igazi nagy bari tortát.

Valahogy szombaton annyira elcsúsztam és olyan gyorsan szaladt az idő, hogy el is felejtettem, hogy apa munkatársa is mindjárt jön a tortájáért. A gyermekük szülinapjára készítettem tortát, mert egy cukrászda sem vállalta be nekik, ugyanis laktózmentes és fruktózmentesnek kellett lennie a tortának. Be is futottak, amikor még javában a  mini tortával bíbelődtem. Gyors reakció, egy óra múlva visszajöttek és kész is lett a remekmű, amiről a kapkodásban sajnos nem készült fotó. Sima kerek piskóta megtöltve laktóz- és fruktózmentes csoki vanília krémmel csíkokban váltva egymást. Végül bevonva csokis krémmel, annak a tetejére vaníliás krémmel. A torta aljánál körben csokikrémes dekoráció, felül pedig (mivel kérték) egy marcipán horgász, aki horgászott egy cipőt, miközben a halak a háborgó vízben úsznak. A vizet a krémből kanál hátlapjával alakítottam ki és air brush-al festettem meg. A horgász a parton ül. Mellé még odafért a Boldog Születésnapot felirat is royal icing-ból.
Ezután az ebéd már csak egy bolti grillcsirke gyorsan összedobott salátával.

Vasárnap pedig eljött hozzánk Melcsi egyik kis barátnője játszani. Nekik sütöttem egy gyors és nagyon finom kekszet.

A receptet begépelem és feltöltöm az oldalra.

Egy UFO és a padlizsánfasírt

Tegnap este az ovis szülői értekezletről hazaérkezvén még nekiálltam tortázni. Az egyik óvónéni a kis keresztfiának vitte a szülinapjára. Már régebben is beszéltünk a tortáról, de a kisfiú is, pont mint az én gyermekeim szokták, mindig változtatta a kérését. Először volt szó valami Star Wars-os témáról, aztán a nyáron ezt kinőtte! Majd egy tank volt a kérés, amiről a szülők lelkesen lebeszélték. Végül valamilyen űrjárgányos témánál maradtunk. A mai volt az első tortája, amit az ovis buliba vitt, holnap lesz kész a második, ami az otthoni buli látványossága lesz. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon milyen űrjárgánynak örülne egy kisfiú? Egyenlőre, mert a másodikat még nem árulom el, maradtam a csészealjas UFO-s verziónál pici zöld űrlényekkel. Pontosan azért, mert a zöld kis marcipánfigurákat így majd az oviban a gyerekek el tudják osztani a tortán kívül. A gyerekek nagyon szeretik az ilyen kis ehető figurákat a tortákon. Egy sima kerek piskótát sütöttem, aminek a sarkát felül körben lekerekítettem. Három lappá vágtam és megtöltöttem a kívánt csokikrémmel. Bevontam fehérrel, ami szintén külön kérés volt, hogy fehér-piros színben pompázzon a jármű. Bevonás után úgy vágtam körbe az alján, hogy hagytam neki egy kis peremet (lehet, hogy nagyobbra kellett volna hagyni). Ezután egy piros szintén marcipánból készült csíkkal szegélyeztem. Zöldre festett marcipánból készültek az űrlények, amiket csillagokkal is díszítettem.

Apa azt mondta, hogy ne csak egyféle lényecske készüljön, így a végén még két fajta is egy hajóba került a többiekkel.

A mai ebédnél azt hiszem kiteljesedtem végre. A saját szám íze szerint, a szeretett zöldségekből készült az ebéd. A levest mindenképpen tökösre akartam venni, de egy picit megbolondítottam azzal, hogy most krumpli helyett főtt gesztenyével turmixoltam össze és a tálaláshoz még céklachips-et is sütöttem. Olyan finom édes lett az egész! Még a cékla is, mert egy picit karamellizálódott sülés közben.
A második fogáshoz tudtam, hogy a zöldbabot nem akarom elrontani semmilyen leves, vagy főzelék alapanyagaként. Egyszerűen jó kaprosan és fokhagymásan megpároltam. Főztem mellé még krumplit, amit a végén meglocsoltam egy kis olívaolajjal. De még mindig csak köret állt rendelkezésre. Gondolkodtam, hogy mi legyen a padlizsánból, amit tegnap vettem a piacon. Szeretem én grillezve meg sütve is, de valahogy mégsem az igazi. Ekkor jutott eszembe, hogy pár nappal ezelőtt Rita a www.ritakonyhaja.hu oldal szerzője készített belőle fasírtot. Mi veszteni valóm lenne alapon kikerestem a receptet és el is készítettem, annyi különbséggel, hogy én a szezámmagot a tésztájába kevertem és a végén nem kézzel, hanem kanállal formáztam. A receptet megtaláljátok itt. Annyira, de annyira finom. Még forrón megkóstoltam az elsőt és alig bírtam magammal, hogy még ebéd előtt ne egyem meg az egészet. Ebédre jól belakmároztam belőle, de még mindig azon jár az eszem, hogy megeszem mindet. Annak is ajánlom a kipróbálását, aki nem szereti a padlizsánt. Mivel a padlizsán maga nem egy jellegzetes ízű zöldség, mindig minden a fűszerezésen múlik. Erre példa, hogy apánk nem szereti a padlizsánt, de a padlizsánkrémet már igen. Ez a fasírt pedig egyáltalán nem emlékeztet a padlizsánra. Egyszerűen csak finom!

Egyedül

Tegnap óta a legkisebb is teljes értékű óvodás. Így már mindkét gyermekem eljár dolgozni. Apa is dolgozik ugye, de én most töltöm édes szabadságomat 6 év után. Most kitombolhatom magam, rendet rakhatok az összes szekrényben, hangosan hallgathatom a zenét egész nap, akkor megyek vásárolni és oda, ahová csak akarok, ráadásul szépen lassan, komótosan végignézve mindent és ami a lényeg: azt főzök, amit csak akarok, amit szeretek.
Egész reggel a piacon bóklásztam, alaposan bevásároltam, jó sokat cipekedtem (letudva a reggeli torna). Csodálatos brokkolit vettem és krémlevest főztem belőle, most a krumplit kihagytam belőle, de azért mehetett bele tejszín és reszelt sajt is. Csak úgy még csináltam sajtchips-et is.
A rakott káposzta abszolút kedvenc nálam, illetve minden ami savanyú, vagy nem savanyú káposztából készül. Egyszemélyes adagot főztem, mert tudom, hogy senki nem kér majd belőle, de így is alaposan túlméreteztem a mennyiséget. A legkisebb jénai tálamban készült, de vacsira is ezt fogok enni. Nem baj, mert imádom! Mellesleg a rizs helyett (mert fehérjenap van és a rizs ugye nem fehérje, hanem keményítő) ma puffasztott amaránt (nagyon magas a fehérjetartalma) dúsította a húst.

Holnapra pedig már bevásároltam kaporból és zöldbabból, meg sütőtökből. Na ebből mi lesz?

Díj

Kedves gesztus és nagyon megtisztelő számomra, hogy egy újabb díjat tudhatok ismét a magaménak. Ezúttal PiciJuci örvendeztetett meg a cseresznye díjjal.

Nagyon-nagyon köszönöm! :)))

Akiknek tovább adnám a teljesség igénye nélkül:
Doctor Pepper
Dióbisztró
Desszertke
Zsuzsi
Kiskukta
Mimi
Nudleee
Bitóné Szilvi
és Gabi a tortatanonc

A valóságban ennél sokkal több embernek adnám, de vagy már megkapta ezt a díjat, vagy most hirtelen nem jutott eszembe. Bocsánat!

Egy nap-6 torta

Így van ez! Van olyan, amikor az ember lánya hetekig csak ábrándozik arról, hogy tortát készítsen és kínjában sütöget valamit a családnak, és van olyan amikor mindenkinek egyszerre kell torta. Ez a hétvége ilyen volt. Talán utoljára apa szülinapja környékén csináltam egyszerre ennyi tortát, azzal a különbséggel, hogy akkor beteg voltam. Most "csak" annyi bajom történt, hogy belerúgtam az ajtófélfába (nem szándékosan) és eltört, kificamodott, vagy elrepedt, netán meghúzódott a kislábujjam. Nem tudom, mert orvoshoz menni még éjszaka sem volt időm. Mindenesetre apa helyre rakta (neki nem fájt!) és jól megdagadva, belilulva tengeti napjait. Már nem is fáj nagyon.
Visszatérve a tortákra, az első egy tiramisu ízű 50. házassági évfordulóra készült torta volt. Mivel teljesen rám bízták a kinézetét, kipróbálhattam valami újat. Régóta nézegetem Gabi a tortatanonc barnás színvilágú elegáns tortáit, mindenképpen ki szerettem volna próbálni egyszer. Most jött el az alkalom. Picit minimalistább a díszítés, de nekem is és az ünnepelteknek is nagyon tetszett, és örültek neki, hogy szabad kezet adtak. Mellékesen megjegyzem, hogy az új, szülinapomra kapott, marcipánmintázó készlettel kezdem megtanulni a virágkészítést is. :))) Ja és a gyöngysort a gyerekek gyurmakészletéből kölcsönvett és alaposan kimosott formával csináltam.

Ezeket mind pénteken csináltam, ezért vissza kell nézegetnem a képeket, hogy emlékezzek, mert annyi minden történt azóta.
A második torta az új kedvencem a konyha torta. Szerencsére mindenkinek csokis torta kellett így a piskótákat egyben le tudtam gyártani és a krémet is egyszerre főztem meg. Szóval a konyha. Az ismerősöm anyukája nagyon szeret hozzám hasonlóan a konyhában tevékenykedni, sütni is és főzni is. Ezért egy konyhai jelenetet kért tőlem, de minden mást rám bízott. Anyuka egy általam megelőlegezett séfruhát és séfsapkát kapott a marcipánból megformázott alakjára. Egyébként egy egyszerű konyhai pult lett maga a torta ami kiegészült egy tűzhellyel is. A pulton hevernek a tojások a lisztezett lapon egy kinyújtott tészta és liszt a zacskójában. A másik oldalon vágódeszka, rajta, répa és pritaminpaprika, konyharuha, tepsi sütivel, köcsög eszközökkel. A tűzhelyen pedig egy fazék és egy serpenyő tükörtojásokkal. A pultot magát a márványosra színezett munkapult dobja fel, ami megjelenik a konyhakő mintázatában is. A néni kezében pedig egy fakanál és egy szilikon spatula van.

A következő egy mini tortácska, amit mondjuk ne egynek, hanem egy félnek vegyünk, mert azért ezzel is van ám munka, hiába pici. Az én mamikám imádja a cserepes virágokat. Mindig minden alaklomra kapok egyet az ajándék mellé. Már szóltam neki, hogy több sajnos nem fér a lakásba, ezért most inkább szálas virágot hozzon. Fokföldi ibolyát is kaptam tőle már legalább hármat. Ezért most ő kapott a névnapjára tőlem egy cseréppel. Csokis krémmel töltöttem meg.

A kép nem a legjobb, mert itt már erősen este volt. Mama nagyon örült neki, nem is engedte megvágni. Hazavitte (gondolom megmutogatja a barátnőinek), de azért mondtam neki, hogy mindenképpen egye meg, mert a krém miatt nem bírja túl sokáig. :)))

A sorban a következő a fekete Pókemberes torta. Annyi volt a kérés, hogy fekete Pókemberes legyen, de a többi rám van bízva. Ezt már szeretem! Mindenfelé lehet látni a szokásos Pókember arc tortákat, ezért ilyet én nem akartam. Szeretem a kihívást és az új technikákat. Ezúttal sima kerek a torta, az oldalát kékre fújtam, mint egy sötét éjszaka, a tetejét feketére fújtam, hogy a jellegzetes Pókember jel is megjelenjen a tortán. Az oldalára fekete épület sziluettek kerültek, amikben néhol világít egy-egy ablak. A tetejére royal icing-al rajzoltam meg a pókháló vonalait és feketére festett marcipánból formáztam meg az ikont. Előzőleg pedig készítettem szintén marcipánból egy pókember alakot, ami még tetszett is addig, amíg nem húztam rá szintén royal icing-ból a csíkokat. Legközelebb vékonyabban kell megoldanom a dolgot.

És még mindig nincs vége! A sorban a következő az én pici kis manókám szülinapi tortája. Már hónapok óta mondogatja, hogy milyen figurák kerüljenek a torta tetejére. Időközben mindig szaporodott a létszámuk. :))) Így aztán készült rá már napokkal korábban marcipánból egy markoló, Elmo, maci makkal a kezében, Tapsi Hapsi és Ormi, azaz NooNoo a Teletubbies sorozatból. Kérése szerint csokis krémmel lett megtöltve és még egy nagyon picit díszítve, mert már így is elég zsufi volt.

Mindez titokban, éjszakánként dolgozva. A torta is későn készítve és a szomszéd hűtőjében jól elrejtve. :))) Zita, ezúton is köszönöm a helyet a hűtőtökben. :)

Az utolsó torta pedig egy Lego Ninjago Kai torta. Ilyet már egyszer készítettem az unokaöcsémnek, ezért ezt most teljesen lazán kifaragtam, megtöltöttem, beburkoltam, festékszóróval lefújtam és kézzel megfestettem a rajzokat rá. Szinte pillanatok alatt kész lett. Viszont a karddal annyi bajom volt csupán, hogy mivel az nem lett előre legyártva, nem is száradt ki igazán, így nem tudtam hová tegyem, mert lekonyult volna, ha ráteszem a figurára. Így egyszerűen csak mellé tettem és rábíztam anyára a sorsát.

Nagyon elfáradtam ezen a napon, nem is ettem egy egész álló napig semmit sem. De megérte. Mindenki boldog volt, én is. Csodás torták születtek, lett új kedvenc is. Nem is értem honnan volt ennyi energiám ennyi dologra, de közben még befőztem is. APÁNAK NAGYON KÖSZÖNÖM A SOK SEGÍTSÉGET!!! Nélküle nem biztos, hogy készen lettem volna mindennel. Lelkesen segített akár marcipánformázásról volt szó, akár a savanyúsághoz való káposzta gyalulásáról.

Melinda segített arcokat készíteni. Hát nem aranyosak? Szívderítő látvány. Az ötlet innen származik.

Mindeközben megérkezett a nyereményem is, amit a Mesterszakács oldalon meghirdetett nyári receptversenyen való első helyezésemért kaptam.

És mikor máskor, de most fejeződött be a nevezés a minitorta versenyre is, ezért gyorsan oda is beneveztem. Összesen három mini tortát készítettem (nem most), amiből kettővel neveztem is. A harmadikat közzé tehetem, mert nem versenyez:

Kínai porcelán csésze mini torta.

Végül, de nem utolsó sorban a mai nap tortája, ami nagyon munkaigényes volt. Szintén a gyermekem szülinapi tortája, ezúttal az óvodába készült. Egy nagy halom répa torta Tapsi Hapsival. Csokis krémmel és málnával. Apa segített répát gyártani, de ráment az éjszakánk. Más szóval egész éjszaka répáztunk apával! :D

Nem számoltam, de több, mint 100 répa született a kezeink között.