Egy UFO és a padlizsánfasírt

Tegnap este az ovis szülői értekezletről hazaérkezvén még nekiálltam tortázni. Az egyik óvónéni a kis keresztfiának vitte a szülinapjára. Már régebben is beszéltünk a tortáról, de a kisfiú is, pont mint az én gyermekeim szokták, mindig változtatta a kérését. Először volt szó valami Star Wars-os témáról, aztán a nyáron ezt kinőtte! Majd egy tank volt a kérés, amiről a szülők lelkesen lebeszélték. Végül valamilyen űrjárgányos témánál maradtunk. A mai volt az első tortája, amit az ovis buliba vitt, holnap lesz kész a második, ami az otthoni buli látványossága lesz. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon milyen űrjárgánynak örülne egy kisfiú? Egyenlőre, mert a másodikat még nem árulom el, maradtam a csészealjas UFO-s verziónál pici zöld űrlényekkel. Pontosan azért, mert a zöld kis marcipánfigurákat így majd az oviban a gyerekek el tudják osztani a tortán kívül. A gyerekek nagyon szeretik az ilyen kis ehető figurákat a tortákon. Egy sima kerek piskótát sütöttem, aminek a sarkát felül körben lekerekítettem. Három lappá vágtam és megtöltöttem a kívánt csokikrémmel. Bevontam fehérrel, ami szintén külön kérés volt, hogy fehér-piros színben pompázzon a jármű. Bevonás után úgy vágtam körbe az alján, hogy hagytam neki egy kis peremet (lehet, hogy nagyobbra kellett volna hagyni). Ezután egy piros szintén marcipánból készült csíkkal szegélyeztem. Zöldre festett marcipánból készültek az űrlények, amiket csillagokkal is díszítettem.

Apa azt mondta, hogy ne csak egyféle lényecske készüljön, így a végén még két fajta is egy hajóba került a többiekkel.

A mai ebédnél azt hiszem kiteljesedtem végre. A saját szám íze szerint, a szeretett zöldségekből készült az ebéd. A levest mindenképpen tökösre akartam venni, de egy picit megbolondítottam azzal, hogy most krumpli helyett főtt gesztenyével turmixoltam össze és a tálaláshoz még céklachips-et is sütöttem. Olyan finom édes lett az egész! Még a cékla is, mert egy picit karamellizálódott sülés közben.
A második fogáshoz tudtam, hogy a zöldbabot nem akarom elrontani semmilyen leves, vagy főzelék alapanyagaként. Egyszerűen jó kaprosan és fokhagymásan megpároltam. Főztem mellé még krumplit, amit a végén meglocsoltam egy kis olívaolajjal. De még mindig csak köret állt rendelkezésre. Gondolkodtam, hogy mi legyen a padlizsánból, amit tegnap vettem a piacon. Szeretem én grillezve meg sütve is, de valahogy mégsem az igazi. Ekkor jutott eszembe, hogy pár nappal ezelőtt Rita a www.ritakonyhaja.hu oldal szerzője készített belőle fasírtot. Mi veszteni valóm lenne alapon kikerestem a receptet és el is készítettem, annyi különbséggel, hogy én a szezámmagot a tésztájába kevertem és a végén nem kézzel, hanem kanállal formáztam. A receptet megtaláljátok itt. Annyira, de annyira finom. Még forrón megkóstoltam az elsőt és alig bírtam magammal, hogy még ebéd előtt ne egyem meg az egészet. Ebédre jól belakmároztam belőle, de még mindig azon jár az eszem, hogy megeszem mindet. Annak is ajánlom a kipróbálását, aki nem szereti a padlizsánt. Mivel a padlizsán maga nem egy jellegzetes ízű zöldség, mindig minden a fűszerezésen múlik. Erre példa, hogy apánk nem szereti a padlizsánt, de a padlizsánkrémet már igen. Ez a fasírt pedig egyáltalán nem emlékeztet a padlizsánra. Egyszerűen csak finom!