Már annyira készülök agyban az összegzés leírására. Már ami a diétánkat illeti. Fejben már szedem össze a gondolataimat, nehogy valami majd kimaradjon. :)
Addig is fehérjenapra: Kínai erős-savanyú leves, mert már kezd hideg lenni odakint, és ez jól felmelegít, mert jó sok erőset tettem bele. Sült csirkecomb avokádós salátával (bizony nem csak krémnek jó), parmezánforgácsokkal. A salátának való zöldségeket most apró kockákra vágtam (paradicsom, uborka, retek, piros kápia paprika), majd karikáztam hozzá újhagymát, tépkedtem egy kis jégsalátát. Erre tettem fel koronaként a cikkekre vágott avokádót. Az egészet meglocsoltam egy kevés szezámolajjal, megspricceltem citromlével, sóztam, borsoztam. Legvégül parmezánforgácsokkal díszítettem.

Most pedig megyek, mert még pogit sütök és megsütöm az ország tortáját is.

A fülnélküli táska esete

Mindenekelőtt kezdem a retro tortával, ami egy nagyon érdekes kérésnek tett eleget. Az ismerősöm felhívott, hogy a lánya 20 éves lesz és szeretne neki egy tortát. Azt nem tudta megmondani, hogy milyen legyen, mert a lányának elég érdekes az ízlése. Abban megegyeztünk, hogy rózsaszín semmiképpen ne legyen, mert nem egy rózsaszín csaj az ünnepelt. Ezen kívül nagyon tetszik neki az ajándékcsomag és a retro lemezjátszó tortám. Így született meg a lila alapon egyszerűen díszített retro torta masnival a tetején.

Utólag kiderült, hogy a lila a kedvenc színe! :)))
Ugyanoda készült a szögletes málnás cheesecake is.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt készítettem a barátnőm unokaöccsének a szülinapjára a Dath Vader tortát. Nagy mérföldkő volt ez akkor az én kis tortázós életemben. Természetesen a "babazsúron" volt fő attrakció a torta, amit azóta is emlegetnek a bulin részt vett gyerekek. (Mindenki a szemét akarta enni.) Az egyik lurkó ragaszkodott hozzá, hogy az ő buliján is egy tőlem származó torta legyen, ezért neki készült a barna lovacska torta. Nem volt nagy, mert csak 16 szeletes volt, de végre igazán bevethettem az air brusht.

Hol van ez a paci a Krickyéhez képest? Ha az övé lóképű, akkor az enyém milyen? :))) Mindenesetre alakul, mondhatni fejlődőképes vagyok.

És végre a retikül! A sógornőm a múlt héten ünnepelte a szülinapját. Természetesen mindenki tudta, hogy tőlem tortát fog kapni. Nem is volt semmilyen kérés, sem a küllemét, sem az ízét tekintve. Mindenki sejtelmesen mosolygott, ha a torta szóba került és mindenki suttogva kérdezte, hogy milyen lesz. Keveseknek adatott meg a beavatás, nehogy idő előtt kiderüljön az ünnepelt előtt a dolog. Tavaly neki készült az első shopping bag torta, mert nagyon szeret vásárolni. Idén ezt kellett valahogy felülmúlnom. Már régóta kacérkodtam egy táska torta gondolatával és most meg is valósítottam egy kisebb női retikül formájában. Ági nagyon szereti a szép és ízléses táskákat és ruhákat. Az egyetlen probléma az volt, hogy elfogyott az Unidec-em, amivel ugye könnyebben és szebben lehet dolgozni, de mivel még a környékünkön sincs cukrász nagyker, vagy egyáltalán bármi, ahonnan tudnék beszerezni ilyet, kénytelen voltam elővenni ismét a régi házi készítésű fondant receptemet. Ezt azért nem szeretem már használni, mert nagyon kiszámíthatatlan a minősége, akár a zselatinra gondolok, akár csak a porcukorra. Nem volt más, tehát megcsináltam. Hát ismét be kell hogy valljam: -Utálok vele dolgozni! :( Nem engedelmeskedik az akaratomnak, ugrik össze, vááááá! A lehető legjobbat hoztam ki belőle szerintem. Az utolsó pillanatban, amikor már 3!!!! óra késésben voltunk és a kocsihoz igyekeztünk, ránéztem a tortára és beugrott: -Ennek a táskának nincs füle! Pedig félretettem az anyagot neki. Mindig amikor kézbe vettem és gyúrogattam, ránéztem és nem értettem, hogy ez meg minek kell? Aztán félretettem. Összesen vagy háromszor vettem elő és gyúrtam át, de végül nem lett belőle fül.

 A fényképen nagyon porcukrosnak látszik, de az életben nem volt az. Nem értem!

 Épségben megérkezett. :)

 Elfektettük.

 Egy szeletke retikül, ami tiramisu ízű, és nem azért zöld, mert már magától lemászik a tányérról, hanem azért, mert zöld a mandula aroma, amivel készült. A piskóta ezzel a mandulaaromával ízesített kávéval lett átitatva, amit szidtam is készítés közben ugyanis nagyon megpuhult és rogyott össze.

Az első szelet levágása után.

Teljesen kettévágva. Ja, és az öcsém evés közben közölte, hogy na végre, ő ezt a bevonatot szereti a legjobban! :)))) Mindezt úgy elkészítve, hogy közben semmi ízt, vagy akárcsak illatot éreznék. Megkóstoltam a tortát is, de még az édes ízt sem érzem, így ettem egy kis habos szivacsot.:)))

Éppen ezen okból, már három napja hagymát eszünk hagymával, hogy valamilyen íz érzékelésére kényszerítsem az ízlelőbimbóimat, mert elég nehéz úgy főzni és sütni, hogy közben se illatot, se ízt nem érzek. Ma ezt megspékeltem egy kis erőspaprikával is a levesben is és s fasírtban is. A mai ebéd fehérjenapon, ami egyébként már a 85. nap: Kínai zöldséges garnéla leves és Fasírt+bélszínroló! paradicsomsalátával. A bélszínrolóról csak annyit, hogy gyerekkoromban utáltam! Most elolvastam miből készül és ez alapján még mindig utálom, de a jó hír, hogy nem érzem az ízét, így arról beszámolni nem tudok.

Végezetül a beígért eperbőr:

:DDD Ez nem mond sokat. Tulajdonképpen egy lekvárszerűség, ami állagra a birsalmasajthoz hasonlít. Az eredeti ötletem akkor született, amikor vettem a boltban egy 30 g-os kis csomagot, ami ugyanezt tartalmazta felkockázva málnából 565 forintért. A gyermekeim kb. 1 perc alatt el is tüntették. Gyorsan elolvastam a hozzávalókat és neki indultam a nagyvilágnak, hogy beszerezzem a hozzávalókat. 60 dkg eperből főztem egy pici cukor és egy kevés citromlé hozzáadásával egy nagyon sűrű lekvárt. Eredetileg pektint kellene hozzá adni, de egyrészt nálunk sehol sem lehet kapni (pedig én mindent megtettem a beszerzés érdekében), másrészt az itthoni elkészítése sem sikerült, ezért én most lekvárzselésítőt (majdnem teljesen pektin) adtam hozzá. Tovább főztem pár percig, majd kiterítettem egy sütőpapírral bélelt tepsire vékonyan. A sütőbe tolva, amikor eszembe jutott, mindig bekapcsoltam egy picikét és 60-70 fokon légkeverés mellett összesen talán egy fél napig szárítgattam. Nagyon finom, gumicukor helyett nagyon ajánlom!

Ki is szaggathatjuk különböző formákra, vagy csíkokra, kockákra vághatjuk, vagy egyszerűen csak feltekerjük. A képen nem látszik, de a valóságban olyan gyönyörű mélybordó színe van, és nem mellesleg FINOM! :)

Gyorsan!

Nagyon gyorsan kell tudósítanom. Amióta mindkét gyermekem egész napos óvodás, még kevesebb időm van, mint annak előtte. Nem tudom hogy van ez, de egyszerűen úgy érzem, hogy még annyi, de annyi dolgom van. Ez az érzés egyfolytában nyomaszt. Számba veszem a fejemben a teendőket és sosincs vége, mindig kitalálok valamit. Most éppen a változatosság kedvéért eperbőrt készítek. (majd leírom, hogy mi is az és hogyan készül) Tegnap egész nap pektin után rohangáltam, amit nem találtam, majd ezen felbuzdulva, elkészítettem. A minap képkeretet készítettem a család minden tagjának egyedit. Ma piskótákat kell sütnöm, hogy tortává váljanak. Ja, estére már készítettem egy jó kis tiramisut, mert megyünk Mihály napra. Lehet, hogy ez most így egyszerre egy kicsit zavaros, de már megint sietnem kell! :))))
A mai ebéd: Fehérjenapra: (már megint) Tejszínes gombaleves és Omlett camemberrel és zöldségekkel.

 Jövő hétre pedig már tervben van a garázsrámolás a barátnőmmel! Jó kis csajos program. Utána pedig pizzát fogunk rendelni!

Laptop, bari, horgászos

Pénteken már annyira belemerültem a tortázásba, hogy még blogot sem írtam. Az ebéd egy gyorsan összedobott menü volt: lebbencsleves és szedres-málnás tartelette. A leves egyszerű, arról ne is beszéljünk, de a második, az már valami. Kivettem a fagyasztóból egy csomag leveles tésztát, ami a tortázás közepette szépen ki is olvadt. Gyorsan belelapogattam egy kerámia tartelette formába és a széleit levágtam. Ebbe a tésztába a következő tölteléket borítottam: Egy jó nagy marék szeder+ kétszer ennyi málna+ízlés szerint cukor+citromlé+ kínai ötfűszer keverék+morzsa amennyit felvesz. 170 fokon sütöttem kb. 15 percig. Nagggyon finom! :)

Persze mindezt kutyafuttában elfogyasztva.
A pénteki első munkám az űrhajó torta volt, amit ugyanannak a kisfiúnak a szülinapjára készítettem, akinek az UFO torta is volt. Ez most az otthoni bulira készült. Sima piskóta vaníliás krémmel töltve.

A földönkívüliek már meglátogattak minket, most az ember ment fel hozzájuk. Klasszikus (talán már egy picit oroszos beütéssel) forma és szín. Öreges fémszínű borítás szegecselt minta. Az aljánál tűz és felhők. A pöttyök és csíkok royal icing-al készítve.
Ugyanezen a napon készült a laptop torta. Szintén a nagyon kedves blogger és tortázós társam: Gabi a tortatanonc egyik tortáját vettem alapul. A kis-nagyfiú, akinek készült saját szülei bevallása szerint is "kocka", nagyon szereti a laptopját, aminek a márkája ASUS és szürke. Ezt kellet megalkotnom tortából. Annyi baj történt csupán, hogy egy olyan fotót kaptam a gépről, amin csukva van. Így nem láttam, hogy milyen belülről. Ez tehát a sajátom belsejének a másolata, ami teljesen más márkájú, de azért megfelelt. Az nagyon rosszul nézett volna ki, ha csak a laptop készül el egy óriási magasságú alj résszel, ezért került alá egy kis fa asztalka, ami lényegében a torta, majd erre jött a laptop alsó része, ami még szintén torta. A merevítést szintén úgy oldottam meg, mint Gabi, kartonpapírral, de nekem nem tartotta meg a súlyát, így sajnos ki kellett támasztanom. De legalább nem kellett aggódnom a szállítás miatt.

Ugyanaznap este még gyorsan összedobtam egy fekete bárányt is, ami most a legújabb kedvencem. Szerelmes lettem belé. Olyan cuki! :)
Anyu munkatársa kérte, hogy a lányának csináljak egy fekete bárányos tortát. Küldött át egy képet is, amit a neten talált, de annak pillecukorból volt a gyapja. Én viszont már hónapok óta szemezek ezzel a barikával, jobb híján megcsináltam volna húsvétra. Annyira örültem neki, hogy rögtön rávágtam, persze megcsinálom, már van is rá ötletem. Maga a torta sima piskóta rumos csokis krémmel töltve. Nem is volt nehéz a faragás, már magában birkára emlékeztetett. Amikor összeraktam betöltve, bevonva már egyértelmű volt, hogy bari, de amikor a füle is rákerült, már szerelmes voltam belé. Aztán jött az arc és a szőr. Ez volt az egyetlen, ami időigényes volt, de nem bonyolult. És annyira imádnivaló! Masnikát is kapott, hogy még csajosabb legyen.

Szintén ide, beetető tortának készült a mini Hello Kitty torta. Ugyanaz a piskóta, ugyanaz a krém. Egyszemélyes tortácska, amit megkap az ünnepelt (mert egyébként Hello Kitty-s tortát szeretett volna) és örülhet neki. Majd meglepetésként megkapja az igazi nagy bari tortát.

Valahogy szombaton annyira elcsúsztam és olyan gyorsan szaladt az idő, hogy el is felejtettem, hogy apa munkatársa is mindjárt jön a tortájáért. A gyermekük szülinapjára készítettem tortát, mert egy cukrászda sem vállalta be nekik, ugyanis laktózmentes és fruktózmentesnek kellett lennie a tortának. Be is futottak, amikor még javában a  mini tortával bíbelődtem. Gyors reakció, egy óra múlva visszajöttek és kész is lett a remekmű, amiről a kapkodásban sajnos nem készült fotó. Sima kerek piskóta megtöltve laktóz- és fruktózmentes csoki vanília krémmel csíkokban váltva egymást. Végül bevonva csokis krémmel, annak a tetejére vaníliás krémmel. A torta aljánál körben csokikrémes dekoráció, felül pedig (mivel kérték) egy marcipán horgász, aki horgászott egy cipőt, miközben a halak a háborgó vízben úsznak. A vizet a krémből kanál hátlapjával alakítottam ki és air brush-al festettem meg. A horgász a parton ül. Mellé még odafért a Boldog Születésnapot felirat is royal icing-ból.
Ezután az ebéd már csak egy bolti grillcsirke gyorsan összedobott salátával.

Vasárnap pedig eljött hozzánk Melcsi egyik kis barátnője játszani. Nekik sütöttem egy gyors és nagyon finom kekszet.

A receptet begépelem és feltöltöm az oldalra.

Egyedül

Tegnap óta a legkisebb is teljes értékű óvodás. Így már mindkét gyermekem eljár dolgozni. Apa is dolgozik ugye, de én most töltöm édes szabadságomat 6 év után. Most kitombolhatom magam, rendet rakhatok az összes szekrényben, hangosan hallgathatom a zenét egész nap, akkor megyek vásárolni és oda, ahová csak akarok, ráadásul szépen lassan, komótosan végignézve mindent és ami a lényeg: azt főzök, amit csak akarok, amit szeretek.
Egész reggel a piacon bóklásztam, alaposan bevásároltam, jó sokat cipekedtem (letudva a reggeli torna). Csodálatos brokkolit vettem és krémlevest főztem belőle, most a krumplit kihagytam belőle, de azért mehetett bele tejszín és reszelt sajt is. Csak úgy még csináltam sajtchips-et is.
A rakott káposzta abszolút kedvenc nálam, illetve minden ami savanyú, vagy nem savanyú káposztából készül. Egyszemélyes adagot főztem, mert tudom, hogy senki nem kér majd belőle, de így is alaposan túlméreteztem a mennyiséget. A legkisebb jénai tálamban készült, de vacsira is ezt fogok enni. Nem baj, mert imádom! Mellesleg a rizs helyett (mert fehérjenap van és a rizs ugye nem fehérje, hanem keményítő) ma puffasztott amaránt (nagyon magas a fehérjetartalma) dúsította a húst.

Holnapra pedig már bevásároltam kaporból és zöldbabból, meg sütőtökből. Na ebből mi lesz?

60 perces ebéd fehérjenapra

Pontosan 60 percbe telt a mai ebéd elkészítése, és ebben benne van az eszközök főzés közbeni elmosogatása és a konyha tiszta állapotának helyrehozása is. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a mai leves nem nagyon illik össze a második fogással, de nekem most pont erre volt szükségem. Ez hiányzott a szervezetemnek. A leves frankfurti leves, amit most nem rántással készítettem el. Az elkészítés valójában ugyanúgy indul, mintha rendes frankfurti levest kezdenénk el főzni, viszont amikor a rántásos részhez érkezünk egy kisebb edényben éppen egy pár csepp zsiradékot felforrósítunk és gyorsan elkeverünk benne egy teáskanálnyi pirospaprikát. Felöntjük egy kevés hideg vízzel és hozzáöntjük a leveshez. Egyébként a lisztet kivéve teljesen olyan, mint az eredeti. :)
A második fogás sem hagyományosan készült, ugyanis az tökfőzelék, amiből szintén kihagytam a lisztet. A szokásos módon kaprosan megfőztem a legyalult tököt és a rántás helyett ebben az esetben egy jó nagy adag tejfölt kevertem ki egy egész tojással, és miután a tököt levettem a tűzről, alaposan elhabartam benne ezt az egyveleget. Nem sűríti be teljesen, de mégsem vízszerű az állaga. Sütöttem mellé túrófasírtot, ami nagyon ízlik nekem. Aki szereti a körözöttet, az nem fog benne csalódni. Negyed kiló túrót összekevertem egy fél apróra vágott hagymával, sóval, borssal egy nagyobb ág apróra vágott mentával, egy tojással és kb. két evőkanálnyi puffasztott amaránttal. Apró lapos fasírtokat alakítottam ki, amit forró olajon sütöttem meg. Az állaga picit emlékeztet a túrógombócra, olyan légiesen könnyű. Az íze meg amint már említettem a körözöttre hajaz. Azért a biztonság kedvéért még sütöttem hozzá egy pár szelet bacont is, hátha a családnak nem jön be az újítás.

Tegnap este pedig megtaláltam a követőmet. Pontosabban ő még csak a food stylist kategóriába sorolandó, mert főzni még nem tud.

Ezt hozta ki a vacsorából, egy egyszerű magos buciból és egy pár szelet sonkából, teljesen magától és teljesen egyedül. Mi már csak a végeredményt láttuk, amit már meg is vámolt közben.

Tepsis csirke

Dédimamáék rendszeresen összejárnak egy bizonyos szintén nyugdíjas társasággal. Mindig másnál szervezik a bulit, és most náluk lett megrendezve az összejövetel. Ilyenkor mindenki süt-főz mi szem-szájnak ingere. Mama természetesen megfőzi ilyenkor a messze földön híres tyúkhúslevesét és a szintén híres sült csirkéjét. Már időben szólt, hogy jó volna valami torta is a bulira. Az az ötletem támadt a húsleves torta után, hogy akkor most legyen a tepsis csirke tortában megvalósítva. Mamának van egy ezüst színű tepsije két füllel és egy tetővel, amit imád és mondogatja, hogy csak abban lehet igazán jó sültet készíteni. Ez lett maga a torta. A tepsit festékszóróval festettem ezüst színűre, ami kicsit meg is fojt rajta, de éppen ettől lett élethű, mintha a pára csapódna ki a tepsi oldalán. A torta maga tejszínes mascarpone-s krémmel van megtöltve és szederrel megpakolva ismét. A tetejére, azaz a tepsibe való dolgokat külön apa segítségével csináltam. Készült krumplikarika és hagymakarika, meg répakarika, egész bors és őrölt változat is, meg aprított zöldfűszer a tetejére. A krumplikat és a hagymakarikákat is megfújtam air-brush-al. Először egy sárgás, majd egy narancs és végül barna színnel. Így olyan sült színt kapott. A csirkecombokat külön piskótából faragtam ki, majd bevontam fehérrel és jöhetett megint a szórópisztoly. A csirkebőrt úgy imitáltam, hogy van erre a célra egy külön icipici reszelőkém és a citromhéj reszelő részével megnyomkodtam a bevonatot. Szándékosan nem tettem tortatálcára és tortacsipkére (nem mintha összekeverhető lenne a mama csirkéjével).

A tepsi oldalát is megfújtam egy-két helyen barnával, mintha kicsapott volna a zsír és oda sült volna a szélére.

A mai ebéd gomba krémleves és tapenade-al töltött csirkemell friss salátával. Ha már díjnyertes a receptem, akkor ismételni kell! A tapenade-al töltött csirkemell receptet megtaláljátok a diakonyha.hu oldalon. Ezzel  a recepttel neveztem a mesterszakács.eu által megrendezett nyári receptversenyre, amit a zsűri egyöntetű szavazata alapján első díjjal jutalmaztak.

Ilyen ez a mai nap! :D

Kezdjük az elején, mert már pénteken sem írtam blogot. Pénteken keményítőnap volt, ám csak egy egyszerű ételt készítettem, levest nem is, mert estére készülődve két tortát is össze kellet állítanom. Az ebéd: Lencseragu barna rizzsel. Nem kell nagyon komoly dologra gondolni, mert csak főtt lencsét kevertem össze főtt krumplival, majd ezt az egészet a maradék paradicsomos salátaöntettel és a maradék sózott lilahagymával. Ehhez főztem barna rizst és jóízűen elfogyasztottam.

Este buliba voltunk hivatalosak, ahol megünnepeltük anyósom szülinapját és a dédimama névnapját. Természetesen mindkettőnek külön torta dukált. Anyósom tortáját már régen kitaláltam, hogy milyen legyen, mert imádja a cipőket. A nem is akármilyen cipőket, a szép vékony és nagyon magas sarkú topánokat. A tortához a cipőt már előző este legyártottam, remélvén, hogy kicsit szárad másnap estig. (Nem így lett!) Készítettem egy cipősdoboz tortát, amit tejszínes csokikrémmel töltöttem meg. Kicsit elszámoltam magam a krém mennyiségét illetően, ezért még egy jó nagy adag tejszínnel meg kellett pótolni, majd még betöltéskor is ki kellett pótolni sima tejszínnel a tortát.

Egy pár anyagból készült rózsa utánzata is rákerült a tortára díszként. Mivel anyósomnak nincs kedvenc cipőmárkája, ezért kitaláltam egyet: Redshoe! Ez került rá a cipő belsejében lévő címkére és a doboz oldalára is. A merevítéseket, amik műanyag flakonból készültek, nem vettem ki, mert tortagyilkos időjárás volt, azaz párás és meleg, így az anyag lepuhult, száradás helyett és nem tartott volna.

A következő torta ötlete a sógornőmet dicséri. Ő találta ki, hogy ha dédimama, akkor húsleves. Messze földön híres a mama tyúkhúslevese csigatésztával. A szokásos kis kék zománcos fazékban. Sima piskóta tejszínes-mascarpone krémmel töltve és szederrel megspékelve. Valójában egy egyszerű formájú tortáról van szó, ami kicsit a díszítés által kelt életre. Az edény füle egyszerű forma, míg a leves megoldása inkább ötlet kérdése volt. A legfelső piskóta lap közepét kivágtam, egy kis peremet hagyva neki, amit cukormasszával bevontam, hogy a zselatinos massza ne szívódjon be a piskótába és ne is áztassa el a dekorációt. Ezután sárgára színezett vízben oldottam fel zselatint, amit olvadásig hevítettem. Miután kissé kihűlt az üregbe töltöttem. Ebbe pakoltam bele a marcipánból formázott zöldborsót, csigatésztát, amit fogpiszkálókon sodortam, a répaszeletkéket, a csirke lépét és a legtetejét megkoronáztam egy csirkelábbal. Az oldalát, hogy eltakarjam a peremet, porcukorral szórtam meg, mintha a zsír a leves szélén kezdene kissé megdermedni. Végső dekorációs elemként még egy fakanál is készült a fazék mellé.

Szombaton ismét buliba voltunk hivatalosak, mert közben az anyukán névnapját is meg kellett ünnepelni, ezért még pénteken a dínom-dánom után még két kisebb tortácskát is gyártottam az anyukámnak. Ugyebár már készült neki egy nagy, meg a sógornőm is készült ez alkalomból egy nagy tepsi sütivel, így személyre szabott mini tortákat kapott anyu ajándékba. Mind a kettő sima piskóta vaníliás krémmel és málnával.

Az első egy pirosra színezett Unidec-el burkolt és magában mintázott , majd függönyszerűen díszített és pici virágokkal megkoronázott mini tortácska.

A második egy tengeri motívumokkal díszített tortácska. Anyu imádja a vizet és a tengert, ezért kapott egy ilyen díszes tortát. Van a tetején egy nagyobb halacska, majd az oldalán tengeri hínár és rákocska, meg kagyló, tengeri csillag, tengeri uborka. Az oldalát körben hullámosra mintáztam, ami a fotón nem látszik, mert telefonnal fényképeztem.

Vasárnap gyümölcsnap volt:

Ananászban tálalt gyümölcssaláta, a gyerekeknek paradicsomleves betűtésztával és sonkás pizza volt az ebéd.

Ma viszont fehérjenap van! Ebéd: Májgaluska leves és Omlett görög salátával. Gyrekeknek: Rántott csirkemell csíkok barna rizzsel.

... és ami miatt ez lett a bejegyzés címe: olvasgattam a facebook-on az üzenőfalat, amikor észrevettem ezt: Tortadíszítés alapjai: Hegedű torta készítése, majd tovább olvasgattam ujjongva, amikor még ez is szembe jött velem: Mesterszakács: Heti ajánló Nagydia receptje.
Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy a Facebook-on elkezdődött az őszi tortadekorációs versenyre való szavazás. Először Tetszikelni kell a Tortadíszítés alapjai oldalt, majd ezután lehet szavazni. Két kategóriában indultam: A Gyerektorta és a Fondant torta kategóriákban. Nem mondom, hogy az én tortáimra kötelező szavazni, de mindenképpen érdemes megnézni a szép tortákat és mindenki arra szavaz, amelyikre akar.