60 perces ebéd fehérjenapra

Pontosan 60 percbe telt a mai ebéd elkészítése, és ebben benne van az eszközök főzés közbeni elmosogatása és a konyha tiszta állapotának helyrehozása is. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a mai leves nem nagyon illik össze a második fogással, de nekem most pont erre volt szükségem. Ez hiányzott a szervezetemnek. A leves frankfurti leves, amit most nem rántással készítettem el. Az elkészítés valójában ugyanúgy indul, mintha rendes frankfurti levest kezdenénk el főzni, viszont amikor a rántásos részhez érkezünk egy kisebb edényben éppen egy pár csepp zsiradékot felforrósítunk és gyorsan elkeverünk benne egy teáskanálnyi pirospaprikát. Felöntjük egy kevés hideg vízzel és hozzáöntjük a leveshez. Egyébként a lisztet kivéve teljesen olyan, mint az eredeti. :)
A második fogás sem hagyományosan készült, ugyanis az tökfőzelék, amiből szintén kihagytam a lisztet. A szokásos módon kaprosan megfőztem a legyalult tököt és a rántás helyett ebben az esetben egy jó nagy adag tejfölt kevertem ki egy egész tojással, és miután a tököt levettem a tűzről, alaposan elhabartam benne ezt az egyveleget. Nem sűríti be teljesen, de mégsem vízszerű az állaga. Sütöttem mellé túrófasírtot, ami nagyon ízlik nekem. Aki szereti a körözöttet, az nem fog benne csalódni. Negyed kiló túrót összekevertem egy fél apróra vágott hagymával, sóval, borssal egy nagyobb ág apróra vágott mentával, egy tojással és kb. két evőkanálnyi puffasztott amaránttal. Apró lapos fasírtokat alakítottam ki, amit forró olajon sütöttem meg. Az állaga picit emlékeztet a túrógombócra, olyan légiesen könnyű. Az íze meg amint már említettem a körözöttre hajaz. Azért a biztonság kedvéért még sütöttem hozzá egy pár szelet bacont is, hátha a családnak nem jön be az újítás.

Tegnap este pedig megtaláltam a követőmet. Pontosabban ő még csak a food stylist kategóriába sorolandó, mert főzni még nem tud.

Ezt hozta ki a vacsorából, egy egyszerű magos buciból és egy pár szelet sonkából, teljesen magától és teljesen egyedül. Mi már csak a végeredményt láttuk, amit már meg is vámolt közben.

Tartozom egy képpel, ami három lett:

 Dinós bonbon formában megfagyott túrótöltelék.

 Megtalpalva!

Készen.

Ma csak egy gyors ebédre volt idő, mert apával anyagbeszerzésen voltunk. Tehát a mai ebéd leves nélkül, milánói penne.

Ui.: Már megsült a holnapra készülő torta piskótája és a krém is hűl. FCB logós torta lesz.

Mediterrán sült és jeges túróbonbon

A mai leves, ami ugye frankfurti és semmi, de semmi köze sincs Frankfurthoz, a múlt heti maradék kelkáposztából készült. A múlt héten megleptem magam egy adag főzelékkel és most egy kis leves is lett még belőle. Igaz, hogy java részét már ki kellet dobni a leveleknek, de egy levesnek még azért bőven elég volt. A család ugyan nem szereti, de a virslit kieszegetik belőle némi lével együtt, így esznek egy kevés leveskét is. Kenyérrel is mártogatnak, úgyhogy nem lehet egy rossz szavam se.
Már előre beharangoztam, hogy csirkét fogok készíteni valamilyen formában. Citromos-fokhagymás sült csirke lett a végeredmény. Kicsit meglepődtem, amikor megláttam a kiolvasztott csirkedarabokat, mert én négy csirkecombot akartam sütni, de ehelyett 2 csirkecomb és 4 csirkeszárny volt a zacskóban. Nem baj, az is elfogy. :) Nagyon egyszerű az elkészítése és frissítően finom, porhanyós hús lett a végeredmény. A fokhagymát nem is lehet érezni rajta, csak a citromot. Érdemes kipróbálni annak, aki szereti a mediterrán ízeket. Bár szerintem a saláta, vagy a héjában sütött újkrumpli jobban illene hozzá, én most párolt rizzsel tálaltam, mert tegnap volt krumpli is és saláta is. Rizs pedig még nem is volt a héten.

Desszertnek kitaláltam, hogy óriás jégkrémbonbonokat készítek. Tegnap kaptam dédimamától muffin formát, de azt az apró fajtát. Mostanában mindenki óriás jégkrémmel töltött bonbonokat készít, így egyből az ugrott be, hogy arra pont jó lesz. Gyorsan előkaptam a csokit, már olvasztottam is és már kentem is ki ecsettel a mélyedéseket. Duplán kentem, hogy biztosan tartsanak majd. A töltelék pedig a maradék túróból (palacsinta) készült egy kevés szőlőcukorral megédesítve és egy fél citrom levével megsavanyítva, majd egy nagyobb adag felvert tejszínnel elkeverve. Jelenleg a fagyasztóban dermednek és még várnak a talpazásra, amit majd esetfelé meg is ejtek. Így egy túrórudi szerű jeges bonbon lesz a türelmünk jutalma. Képeket majd holnap mutatok.

Tészta

Még nagyon-nagyon régen gyúrtam magunknak házi tésztát és van hozzá gépem is, ami nagyon szép és egyenletesen vékonyra kinyújtja. Csakhogy mostanában, amikor már két (férjjel együtt három) gyermek is az életembe lépett, már nem olyan egyszerű ezt a mindennapokba beiktatni. Főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy semmilyen bolti cuccot nem hajlandóak megenni, ráadásul tésztából is lehet már nagyon jó minőségűt vásárolni. Ma azonban tésztagyúrásra adtam a fejem. Minden gyorsan és jól ment. Egyből sikerült a tésztagépen szépen áttekerni, a töltelék is nagyon finom lett, egyszóval tökéletes. Ejtenék néhány szót róla: tegnap vettem meg a Blikk Nők Konyha legújabb májusi számát, és abban láttam meg a ravioli receptjét. Egyből szerelmes lettem belé. Mivel errefelé még mindig nem terem medvehagyma, ezért nem is láttam még csak neten a képét, nem is lehet beszerezni. Snidlinggel pótoltam a hiányosságot és fantasztikus az ízkombináció így is. A házi tésztát pedig ecsetelni sem kell, mert utánozhatatlan (legalábbis, ami az állagát illeti).
A pestorol már írtam korábban, hogy nem nagyon vált a család kedvencévé, de ma adtam neki egy újabb esélyt szósz formájában. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert különös módon így ízlett.