Tészta

Még nagyon-nagyon régen gyúrtam magunknak házi tésztát és van hozzá gépem is, ami nagyon szép és egyenletesen vékonyra kinyújtja. Csakhogy mostanában, amikor már két (férjjel együtt három) gyermek is az életembe lépett, már nem olyan egyszerű ezt a mindennapokba beiktatni. Főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy semmilyen bolti cuccot nem hajlandóak megenni, ráadásul tésztából is lehet már nagyon jó minőségűt vásárolni. Ma azonban tésztagyúrásra adtam a fejem. Minden gyorsan és jól ment. Egyből sikerült a tésztagépen szépen áttekerni, a töltelék is nagyon finom lett, egyszóval tökéletes. Ejtenék néhány szót róla: tegnap vettem meg a Blikk Nők Konyha legújabb májusi számát, és abban láttam meg a ravioli receptjét. Egyből szerelmes lettem belé. Mivel errefelé még mindig nem terem medvehagyma, ezért nem is láttam még csak neten a képét, nem is lehet beszerezni. Snidlinggel pótoltam a hiányosságot és fantasztikus az ízkombináció így is. A házi tésztát pedig ecsetelni sem kell, mert utánozhatatlan (legalábbis, ami az állagát illeti).
A pestorol már írtam korábban, hogy nem nagyon vált a család kedvencévé, de ma adtam neki egy újabb esélyt szósz formájában. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert különös módon így ízlett.