Kínai

Ha nagyon nagy általánosságban tekintjük, akkor a családunk szereti a különböző nemzetek ízletes, fűszeres ételeit. Többek között a kínait is, ezért viszonylag sűrűn főzünk ilyet. Természetesen nem egy fajtát, ezt is mindig variálni kell. Most egy sertéshúsos ételre esett a választásom. A leves ötlete is közben született meg (a husiból egy keveset a levesnek megspóroltam).
Amikor az ember már sok-sok kínai jellegű ételt elkészít, valahogy ráérez az ízekre. A levest recept nélkül a kis fejecskémből találtam ki.

A második fogás egy édes-savanyú húsétel, amihez csak annyit mondanék, hogy az eredeti recept szerint 4 -azaz négy - deciliter ecet kellett volna! Én csak kettőt tettem, de ez is sok volt, úgyhogy a receptbe már csak egy deciliter írtam. Szintén módosítottam a cukor mennyiségén, mert az meg kevés volt, sőt a tészta is kevés lett volna (vagy én mártottam bőségesen). A végeredmény puha és ízletes.

Evés utáni megjegyzés, hogy a szószból nem kell mellé tálalni. Esetleg egy külön kis tálkában mártogatósnak.