A fülnélküli táska esete

Mindenekelőtt kezdem a retro tortával, ami egy nagyon érdekes kérésnek tett eleget. Az ismerősöm felhívott, hogy a lánya 20 éves lesz és szeretne neki egy tortát. Azt nem tudta megmondani, hogy milyen legyen, mert a lányának elég érdekes az ízlése. Abban megegyeztünk, hogy rózsaszín semmiképpen ne legyen, mert nem egy rózsaszín csaj az ünnepelt. Ezen kívül nagyon tetszik neki az ajándékcsomag és a retro lemezjátszó tortám. Így született meg a lila alapon egyszerűen díszített retro torta masnival a tetején.

Utólag kiderült, hogy a lila a kedvenc színe! :)))
Ugyanoda készült a szögletes málnás cheesecake is.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt készítettem a barátnőm unokaöccsének a szülinapjára a Dath Vader tortát. Nagy mérföldkő volt ez akkor az én kis tortázós életemben. Természetesen a "babazsúron" volt fő attrakció a torta, amit azóta is emlegetnek a bulin részt vett gyerekek. (Mindenki a szemét akarta enni.) Az egyik lurkó ragaszkodott hozzá, hogy az ő buliján is egy tőlem származó torta legyen, ezért neki készült a barna lovacska torta. Nem volt nagy, mert csak 16 szeletes volt, de végre igazán bevethettem az air brusht.

Hol van ez a paci a Krickyéhez képest? Ha az övé lóképű, akkor az enyém milyen? :))) Mindenesetre alakul, mondhatni fejlődőképes vagyok.

És végre a retikül! A sógornőm a múlt héten ünnepelte a szülinapját. Természetesen mindenki tudta, hogy tőlem tortát fog kapni. Nem is volt semmilyen kérés, sem a küllemét, sem az ízét tekintve. Mindenki sejtelmesen mosolygott, ha a torta szóba került és mindenki suttogva kérdezte, hogy milyen lesz. Keveseknek adatott meg a beavatás, nehogy idő előtt kiderüljön az ünnepelt előtt a dolog. Tavaly neki készült az első shopping bag torta, mert nagyon szeret vásárolni. Idén ezt kellett valahogy felülmúlnom. Már régóta kacérkodtam egy táska torta gondolatával és most meg is valósítottam egy kisebb női retikül formájában. Ági nagyon szereti a szép és ízléses táskákat és ruhákat. Az egyetlen probléma az volt, hogy elfogyott az Unidec-em, amivel ugye könnyebben és szebben lehet dolgozni, de mivel még a környékünkön sincs cukrász nagyker, vagy egyáltalán bármi, ahonnan tudnék beszerezni ilyet, kénytelen voltam elővenni ismét a régi házi készítésű fondant receptemet. Ezt azért nem szeretem már használni, mert nagyon kiszámíthatatlan a minősége, akár a zselatinra gondolok, akár csak a porcukorra. Nem volt más, tehát megcsináltam. Hát ismét be kell hogy valljam: -Utálok vele dolgozni! :( Nem engedelmeskedik az akaratomnak, ugrik össze, vááááá! A lehető legjobbat hoztam ki belőle szerintem. Az utolsó pillanatban, amikor már 3!!!! óra késésben voltunk és a kocsihoz igyekeztünk, ránéztem a tortára és beugrott: -Ennek a táskának nincs füle! Pedig félretettem az anyagot neki. Mindig amikor kézbe vettem és gyúrogattam, ránéztem és nem értettem, hogy ez meg minek kell? Aztán félretettem. Összesen vagy háromszor vettem elő és gyúrtam át, de végül nem lett belőle fül.

 A fényképen nagyon porcukrosnak látszik, de az életben nem volt az. Nem értem!

 Épségben megérkezett. :)

 Elfektettük.

 Egy szeletke retikül, ami tiramisu ízű, és nem azért zöld, mert már magától lemászik a tányérról, hanem azért, mert zöld a mandula aroma, amivel készült. A piskóta ezzel a mandulaaromával ízesített kávéval lett átitatva, amit szidtam is készítés közben ugyanis nagyon megpuhult és rogyott össze.

Az első szelet levágása után.

Teljesen kettévágva. Ja, és az öcsém evés közben közölte, hogy na végre, ő ezt a bevonatot szereti a legjobban! :)))) Mindezt úgy elkészítve, hogy közben semmi ízt, vagy akárcsak illatot éreznék. Megkóstoltam a tortát is, de még az édes ízt sem érzem, így ettem egy kis habos szivacsot.:)))

Éppen ezen okból, már három napja hagymát eszünk hagymával, hogy valamilyen íz érzékelésére kényszerítsem az ízlelőbimbóimat, mert elég nehéz úgy főzni és sütni, hogy közben se illatot, se ízt nem érzek. Ma ezt megspékeltem egy kis erőspaprikával is a levesben is és s fasírtban is. A mai ebéd fehérjenapon, ami egyébként már a 85. nap: Kínai zöldséges garnéla leves és Fasírt+bélszínroló! paradicsomsalátával. A bélszínrolóról csak annyit, hogy gyerekkoromban utáltam! Most elolvastam miből készül és ez alapján még mindig utálom, de a jó hír, hogy nem érzem az ízét, így arról beszámolni nem tudok.

Végezetül a beígért eperbőr:

:DDD Ez nem mond sokat. Tulajdonképpen egy lekvárszerűség, ami állagra a birsalmasajthoz hasonlít. Az eredeti ötletem akkor született, amikor vettem a boltban egy 30 g-os kis csomagot, ami ugyanezt tartalmazta felkockázva málnából 565 forintért. A gyermekeim kb. 1 perc alatt el is tüntették. Gyorsan elolvastam a hozzávalókat és neki indultam a nagyvilágnak, hogy beszerezzem a hozzávalókat. 60 dkg eperből főztem egy pici cukor és egy kevés citromlé hozzáadásával egy nagyon sűrű lekvárt. Eredetileg pektint kellene hozzá adni, de egyrészt nálunk sehol sem lehet kapni (pedig én mindent megtettem a beszerzés érdekében), másrészt az itthoni elkészítése sem sikerült, ezért én most lekvárzselésítőt (majdnem teljesen pektin) adtam hozzá. Tovább főztem pár percig, majd kiterítettem egy sütőpapírral bélelt tepsire vékonyan. A sütőbe tolva, amikor eszembe jutott, mindig bekapcsoltam egy picikét és 60-70 fokon légkeverés mellett összesen talán egy fél napig szárítgattam. Nagyon finom, gumicukor helyett nagyon ajánlom!

Ki is szaggathatjuk különböző formákra, vagy csíkokra, kockákra vághatjuk, vagy egyszerűen csak feltekerjük. A képen nem látszik, de a valóságban olyan gyönyörű mélybordó színe van, és nem mellesleg FINOM! :)