Hétvégi torták

Van egy nagyon kedves ismerősöm, akivel már szinte gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Neki van egy bájos kislánya a Laura. Tortázós hobbim kezdetén neki készítettem az első igazán nagy kihívást jelentő tortát, ami a pandamaci volt. Ez volt akkor az első szülinapi tortája.

Azóta eltelt pont egy év, és Laura két éves lett. Az már természetes volt, hogy a szülinapi tortáját én készítem. Ezúttal két torta készült nekik. Az első egy ajándékcsomag torta csokis töltelékkel a felnőtt bulira, ahol elsősorban a család van jelen.

 Próbáltam csajosra díszíteni, az alján körben apró rózsaszín virágokkal.

A második torta pedig Fifi a kisvirág rajzfilmfigurát ábrázolja. Szintén csokis töltelékkel a babazsúrra.

Elég magasra sikerült a torta, és hogy ne legyen olyan unalmas fehér az oldala, feldobtam a tetejénél körben futó ötszirmú virág mintával.

A következő torta elég nagy projekt volt, ugyanis egy hónappal ezelőtt felelőtlen kijelentést tettem a fodrászomnak. Beszélgettünk mindenféléről, amikor szóba került az ország tortája. Sajnos augusztus 20-a után felénk nem lehetett kapni sehol sem, így nem is tudtuk megkóstolni. (Menet közben kiderült, hogy mégis lehet kapni és én meg is kóstoltam.) De akkor megígértem, hogy ha legközelebb jövök megsütöm és hozok neki. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Én betartottam. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de megcsináltam. Leginkább az a borzasztó a dologban, hogy mindenből csak egy kicsi kell bele. 30g mandulaliszt, 60 g túró, vagy 70 g lenmagpehely. Az a lényeg hogy kész lett és nagyon finom is.

Mivel nincs Zila tortaformám, így sima tortagyűrűben készült, majd az öntetet megfogtam egy nagyon pici zselatinnal és a tetejére simítottam. Az oldalát körben megdíszítettem csokilapocskákkal.

Az utolsó torta is egy nagyon érdekes kérésnek tett eleget. Van egy nagyon régi (óóó, már ilyen öreg lennék?) barátnőm. Még sok évvel ezelőtt együtt jártunk színjátszó szakkörbe. Azóta már van neki egy nagy fia, aki most 16 éves lett. A kedvenc tortája egy tripla csokitorta, amit itt nálunk a nagyon híres cukrászdában lehet kapni. Az volt a feladatom, hogy kóstoljam meg és reprodukáljam. Pontosan nem is tudom mi a neve. Minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében. Az alapja egy fél adag sacher tészta. Erre jött a fél liter tejszínben feloldott 40 dkg étcsokoládé habosítva és egy pici zselatinnal megfogva, majd szintén fél liter tejszínben feloldott fehér csokoládé, szintén habosítva és szintén egy pici zselatinnal megfogva. Az egészet megkoronáztam egy tejcsokis ganache-al. Az egész torta dísze pedig a zenecsatorna egyik műsorára utal, ami a Super Sweet 16!. A nagyfiú egyik kedven műsora, és éppen ennyi lett ő is. Légiesen könnyű világoskék alapra (ami talán egy felhő?) tűvel körben lyukakkal oldottam meg a feliratot, amit azután marcipánmintázó segítségével megerősítettem, végül acélosan fényes kékre festettem, ezzel is emelve a csillogását az eseménynek.

Itt még dísz nélkül, picit oldalról.

A dísz, aminek az ötlete Viorica-tól származik.

Ami pedig a mai ebédet illeti, vége van a diétának. Az elkövetkezendő ebédek a maradék egészséges dolgok felhasználása jegyében telnek majd. A mai ebéd: Amarántos zöldségleves, amiben az amaránt legközelebb galuska formájában lesz inkább jelen, és Túrógombóc, mert ugye a tortához csak 60 g túró kellett és maradt még 19 dkg! :)