Kárpótlás a töltött káposztáért.

Azt egyáltalán nem mondhatom el magamról, hogy túl sűrűn főznék itthon töltött káposztát. A legfőbb oka ennek, hogy a családom egyáltalán nem szereti ezt a finomságot, bánatomra. A magam kedvéért pedig csak nagyon ritkán látok neki, már az adag miatt is. Ebből nem lehet keveset főzni, mert az úgy finom, ha egyszerre sok fő. Így vagy egy hétig eszem minden étkezésre, vagy lefagyasztom (de az már nem olyan). Maradt az a változat, hogy karácsonykor eszem, amikor anyu főz, illetve disznóvágáskor, amikor mama főz. Azért kellet most ez a kis bevezető, mert ugyan diétázunk és nem is ehetek ilyet, de ez az egyetlen dolog ami most a legjobban hiányzik. Valahogy így a diéta idején előtörnek azok az állatias ösztönök, amikor az ember a szervezetére hallgat és érzi, hogy mit kellene ennie, mit kíván a test. Talán egy kicsit párhuzamot vonhatunk a terhesség ideje alatti kívánóssággal. Kitaláltam, hogy akkor legyen valami rakott zöldség, ami semleges a diéta szempontjából. Ez lehetne cukkini, tök, kelkáposzta, káposzta, savanyú káposzta, karfiol, cukkini, stb. A káposzták kilőve, mert a család nem szereti. Így maradt a karfiol, amivel megetethetem a családot is. Rizs ugye nem kerülhetett most bele, a keményítőtartalma miatt. De a karfiol és a hús kombinációja a tejfölös sajttal a tetején, pompás. Így lett ez az étel az én kárpótlásom a töltött káposztáért. Azt azért még elárulom, hogy tegnapról maradt egy kis bolognai ragu, azt kevertem össze a sima darált hússal, ami kapott még némi fűszert és egy tojást, így került a karfiol rétegek közé. A tetejére a szokásos "szotty" és koronaként csakazértis egy pici reszelt parmezán.
A leves ezek után szinte érdektelen, de azért elárulom, hogy savanyú tojásleves.

Elmaradás pótlása-képekkel!

Végre jó a számítógép és végre hozzájutottam a fényképekhez is. Meg is mutatom az elmaradt két tortát:

 50. házassági évfordulóra diós piskóta, tejszínes-diókrém.

Kézilabdás torta, tejszínes csokikrémmel.

Tegnap nem írtam blogot, ezért ezt is pótolnom kell. A tegnapi ebéd egy igen egyszerű pirított tésztalevesből állt és rántott karfiolból, párolt rizzsel és tartármártással. Jó kis nyári menü. A leves pótolja a folyadék és sóveszteséget a melegben. A karfiolnak pedig pont most van itt az ideje. A tartármártásnál ne gondoljatok semmi komolyra, mert az is megoldottam egyszerűen: most tejfölt kevertem össze majonézzel.
Na azért azt még elmesélem, hogy a karfiolon még nyers állapotában találkoztam egy közepes méretű kukaccal?hernyóval?, nem tudom! Az az igazság, hogy én nem félek sem a békáktól, sem a pókoktól, vagy az egértől, egyetlen egy félelmem?, inkább utálatom, undorom van, mégpedig a kukacokkal, csúszómászókkal, férgekkel szemben. Ezt az egyetlen dolgot nem tudom elviselni. Éppen ezért én nem is eszem kukacos dolgokat, gondolok itt a cseresznyére, szilvára. És éppen ezért minden feltehetően kukacos dologhoz csakis gumikesztyűben vagyok hajlandó hozzányúlni. :))) Lehet, hogy röhejesen festek gumikesztyűvel a kezemen és egy karfiollal a kezemben, de én így csinálom. Szóval éppen a karfiolt pucoltam, amikor megláttam ŐT! Zöld volt és még soványka. Gondoltam, hogy majd vizet folyatok rá, és akkor lecsúszik, lefolyik. Nem így történt, mert úgy kapaszkodott, hogy még az erős vízsugár sem tántorította el a karfiolomtól. Egyetlen dolog segített: késsel kivágtam a karfiolt azon a részen, ahol a kukac volt. Leesett karfiollal együtt. Megszabadultam tőle!

A mai ebéd készítése közben újfent találkám volt egy kisebb fehér példánnyal a zsenge káposztából pottyanva elém. Gumikesztyű a kezemen, papírtörlő a kukacra és a borsos üveggel zúztam porrá szegényt. Béke poraira! Mostanában nagyon előtört belőlem a vágy, hogy végre ne csak a család, hanem a magam kedvére való ételeket is készítsek, főleg így a nyár és a sok finom zöldség-gyümölcs beköszöntével. Ez végre az én időszakom! Az egyik legnagyobb kedvencem a húsos káposztafőzelék, más nevén a nyári lucskos káposzta, amit a nagymamám készített nekem éveken keresztül. Már annyira hiányoltam, hogy végre én is főztem egyet. Így is nagyon finom, de a legtökéletesebb akkor lenne, ha a káposzta meg lenne kovászolva, akárcsak az uborka. De mivel csak egy kovászolós üvegem van, és abban most éppen uborka kovászolódik, így az a mozzanat most kimaradt. A családra is gondolnom kellett, ezért a húst megfeleztem és a nekik való részt megfűszereztem és megsütöttem. Rittyentettem mellé egy kis paradicsomos uborkasalátát és Voilá! Mindenki kedvére valót kapott. A leves pedig az anyósomtól kapott friss meggyből készült. Utánozhatatlan és összekeverhetetlen az íze. Össze sem hasonlítható a fagyasztott, vagy az üveges meggyből készült levesekkel. Ja, és jelentem: a meggy kukacmentes! :)

Jutalomkönyvek

Igaz, még a múlt héten történt, de ezidáig nem volt időm írni róla. A Mesterszakács magazin májusi számában megjelent egy receptem, amire nagyon büszke vagyok, de talán mostmár elmondhatom, hogy a júniusi számban is lesz egy receptem. Éppen ezért kiérdemeltem az oldal működtetőitől az egy-egy jutalomkönyvet. Én választhattam ki, hogy melyek legyenek azok. Ezt a kettőt választottam:

Rögtön beléjük is szerettem, mert nagyon hasznos, finom, gyors és olcsó receptek vannak bennük. A mai ebéd is már részben ezekből született. A leves, ami a gombás karfiolleves, a legjobb menük 30 perc alatt című könyvből készült. A második fogás apropója a hétvégén kapott nagy szatyornyi spenót volt. Különben is már valami könnyebb fogás kívánkozott a tegnapi marhapörkölt és a vacsorára megevett szintén bográcsban főtt sertéspörkölt után. Talán már említettem sokszor, hogy imádom a zöldségeket, de a spenót nem a kedvenceim közé tartozik. Egyetlen egy módon vagyok hajlandó megenni, mégpedig nyersen. Ez a tésztaétel tökéletes választás volt. A tészta könnyű, mégis ízes és csípős. Nagyon jól kiegészíti a spenót nyers zsengesége. Szerintem így még apának is ízleni fog.
A desszert pedig az eperdömping következménye. A legjobb muffinok című könyvből vettem a receptet, persze egy picit módosítottam rajta. :)))

Tavaszi ebéd

A mai ebédnél már tegnap tudtam, hogy valami karfiolos lesz, mert sikerült nagyon olcsón jó karfiolt vennem. Két nagy fej ékeskedett a kamrában. Rántott karfiol és rakott karfiol snassz. Viszont ezekből az alapanyagokból más finomságot is lehet ám készíteni, mégpedig fasírt karfiolpogácsával. Ez pont olyan mintha a rántott karfiolt és a rakott karfiolt egybe gyúrtuk volna. Talán csak a tejfölös rész hiányzott belőle.

A leveshez nagyon reménykedtem, hogy kapok a boltban cukkinit és kaptam! :) Cukkini krémleves - nem egy markáns fogás, de a sajtchips határozottan feldobja. Sajtchips-et egyébként nasinak is készíthetünk, mert finom és egészséges is.

Tudom, hogy mindig fordított sorrendben írok a menükről, de nálam általában (vannak kivételek) a főétel születik meg elsőként, és csak azt követően alakul ki a leves gondolata.