Kárpótlás a töltött káposztáért.

Azt egyáltalán nem mondhatom el magamról, hogy túl sűrűn főznék itthon töltött káposztát. A legfőbb oka ennek, hogy a családom egyáltalán nem szereti ezt a finomságot, bánatomra. A magam kedvéért pedig csak nagyon ritkán látok neki, már az adag miatt is. Ebből nem lehet keveset főzni, mert az úgy finom, ha egyszerre sok fő. Így vagy egy hétig eszem minden étkezésre, vagy lefagyasztom (de az már nem olyan). Maradt az a változat, hogy karácsonykor eszem, amikor anyu főz, illetve disznóvágáskor, amikor mama főz. Azért kellet most ez a kis bevezető, mert ugyan diétázunk és nem is ehetek ilyet, de ez az egyetlen dolog ami most a legjobban hiányzik. Valahogy így a diéta idején előtörnek azok az állatias ösztönök, amikor az ember a szervezetére hallgat és érzi, hogy mit kellene ennie, mit kíván a test. Talán egy kicsit párhuzamot vonhatunk a terhesség ideje alatti kívánóssággal. Kitaláltam, hogy akkor legyen valami rakott zöldség, ami semleges a diéta szempontjából. Ez lehetne cukkini, tök, kelkáposzta, káposzta, savanyú káposzta, karfiol, cukkini, stb. A káposzták kilőve, mert a család nem szereti. Így maradt a karfiol, amivel megetethetem a családot is. Rizs ugye nem kerülhetett most bele, a keményítőtartalma miatt. De a karfiol és a hús kombinációja a tejfölös sajttal a tetején, pompás. Így lett ez az étel az én kárpótlásom a töltött káposztáért. Azt azért még elárulom, hogy tegnapról maradt egy kis bolognai ragu, azt kevertem össze a sima darált hússal, ami kapott még némi fűszert és egy tojást, így került a karfiol rétegek közé. A tetejére a szokásos "szotty" és koronaként csakazértis egy pici reszelt parmezán.
A leves ezek után szinte érdektelen, de azért elárulom, hogy savanyú tojásleves.