Szülinapom

Tegnap volt a 34. szülinapom. Egyáltalán nem szégyellem a koromat, sőt büszke vagyok rá! Mindenféle meleg rekord meg is dőlt ezen a napon, így ez sem könnyítette meg a dolgomat a tortagyártás területén. Egy aprócska háromszintes tortát képzeltem el magamnak, amihez a piskótákat előrelátóan már előző nap megsütöttem. Igen ám, de a gluténmentes piskótát még nem sikerült ilyen szempontból kiismernem, ezért tegnapra használhatatlan lett. Korábban már lesütöttem egy próbaadagot, és mivel az rögtön el is fogyott, így nem tudtam rájönni az egyéb hibáira, azaz hogy nem szabad állni hagyni. Ugyanis elég érdekes módon olyan volt, mintha nem sült volna meg olyan nyers-szerű lett az állaga, meg a színe is. Olyan vizes hatást keltett. Így az 50 fokos melegben a születésem napján sütöttem újabb piskótákat (ezúttal nem gluténmenteset), amikből később összeraktam a tortámat. Tényleg nem volt nagy, mert az alsó legnagyobb torta is csak olyan nyolc szeletes lehetett. Azért is képzeltem el több szintesnek, mert többféle ízt és dekorációt is ki akartam próbálni. Egyébként is olyan ritkán van szükség emeletes tortára... Szóval olyan szafari stílusú lett. Alul zebramintás vaníliás krémmel és málnával. Középen flamingószínű csajos dekorációval és tejszínes-túrós krémmel. Felül pedig a kedvencem a zsiráfminta csokoládés krémmel. Sikerült elérnem ezzel, hogy az összhatás egy kellemes szafaris és ugyanakkor csajos torta lett. Mondanom sem kell, hogy ebben a melegben a bevonó egyáltalán nem úgy viselkedik, mint máskor (meg semmi más sem!), nyúlik, ragad, szakad. Az alsó rétegnél még nem is volt olyan nagy gond a ragacsosság mert a zebracsíkokat úgy oldottam meg, hogy a kinyújtott fehér bevonóra vékony fekete csíkokat sodortam és rányújtottam, hogy egybeolvadjanak. A középső szint egszerű rózsaszín, majd a felső szinthez egyszínű sárgával vontam be a mini tortát és utólag barna színből vágtam ki foltokat és úgy ragasztottam rá. Nagyon még alávizezni sem kellet, mert az anyag izzadt és rátapadtak a foltok. Még nagyon kihűlni sem volt ideje, mert még a szépítgetésnél tartottam, amikor megérkeztek anyuék, úgyhogy gyorsan bele is vágtunk. És igen! Az embernek egy évben egyszer van szülinapja, így ettem én is a tortából a diéta ellenére is. Csak a mértékletességet kell betartani és semmi probléma nem lesz.

Az ebédünk is csodálatos volt, mert végre apa elvitt a hőn vágyott vegetáriánus étterembe. Csodálatosan finomat ettünk, ami még a diétánkba is teljesen beilleszthető volt. Sárgaborsó krémleves valami csodálatos indiai fűszerezéssel és Kölesfasírt barna rizzsel, friss idénysalátával dióolajjal meglocsolva. Apa pedig valami muszaka féle rakott padlizsánt evett, amibe szintén kölessel volt helyettesítve a hús és nagyon finom volt az is. Tudom, mert megkóstoltam. Szerencsére apának is ízlett, úgyhogy biztos fogunk még máskor is menni oda. Jupiiii! :))))
A vacsi egy egyszerű fehérbab saláta volt lilahagymával, amit kipótoltunk egy kis főtt kukoricával is utólag.

A mai ebédet egy kis after party keretén belül még apa készítette. Mindenki gondolatolvasóvá válhat!!!! Igen kitaláltátok: LECSÓ! :)))) Megettük a jól behűtött alma-szeder levest és a lecsót kenyérkével. A gyerekek még desszert gyanánt begyűrtek egy-egy cső főtt kukoricát is. :) Estére még eszek egy kis maradék tortát. Hú, de sajnálom magam, de rossz dolgom van! :DDD

After party! Balról jobbra: Én, Zorka, Melinda, Amanda, Bogi és Ziti. Aki még hiányzik a képről Renike, mert elszaladt, olyan kis szégyenlős volt.