Ismét eljött egy fehérjenap. A mai nap főszereplője leginkább a gomba és a tojás. Tegnap vettem egy kisebb dobozka barna csiperkegombát, ez adta a mai ebéd fő motívumát. A leves egyértelműen gombaleves, amibe ezúttal nem tettem lisztet és nokedlit sem. Viszont ma nyugodtan mehetett bele tejföl.
A második fogás egy frittata nevű olasz étel. Magyarul ezt nemes egyszerűséggel omlettnek neveznénk. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Ez alkalommal felütöttem 10 tojást, majd egy picit megsóztam és megborsoztam. Ebbe kevertem el egy kisebb darab cukkinit, amit előzőleg lereszeltem, megsóztam, állni hagytam, majd jól kicsavartam. Került még bele úgy 5 dkg-nyi barna csiperkegomba nagyobb falatokra vágva, na meg egy friss mozzarella sajtgömb szintén nagyobb falatokra vágva. Hmmmm, gondolkodom, gondolkodom! Ja! Van benne még egy kifilézett és apróra vágott paradicsom és egy jó nagy marék apró garnélarák. Az egészet egy előmelegített és kissé kiolajozott serpenyőbe öntöttem és lassú tűzön egy jó fél óráig lefedve sütöttem, pároltam. És hogy ne árválkodjon magában a tányéron még körberaktam friss zöldségekből (paradicsom, kaliforniai paprika, uborka, saláta, lilahagyma) készült salátával. Meglocsoltam egy kefirből, sóval, borssal, fokhagymával és snidlinggel készült dresszinggel.

Hétfőn pedig már beszámolhatok majd a hétvégi tortatermésről is. :)

Tavaszi ebéd

A mai ebédnél már tegnap tudtam, hogy valami karfiolos lesz, mert sikerült nagyon olcsón jó karfiolt vennem. Két nagy fej ékeskedett a kamrában. Rántott karfiol és rakott karfiol snassz. Viszont ezekből az alapanyagokból más finomságot is lehet ám készíteni, mégpedig fasírt karfiolpogácsával. Ez pont olyan mintha a rántott karfiolt és a rakott karfiolt egybe gyúrtuk volna. Talán csak a tejfölös rész hiányzott belőle.

A leveshez nagyon reménykedtem, hogy kapok a boltban cukkinit és kaptam! :) Cukkini krémleves - nem egy markáns fogás, de a sajtchips határozottan feldobja. Sajtchips-et egyébként nasinak is készíthetünk, mert finom és egészséges is.

Tudom, hogy mindig fordított sorrendben írok a menükről, de nálam általában (vannak kivételek) a főétel születik meg elsőként, és csak azt követően alakul ki a leves gondolata.