Tegnap nem írtam blogot, ezért ezt is pótolnom kell. A tegnapi ebéd egy igen egyszerű pirított tésztalevesből állt és rántott karfiolból, párolt rizzsel és tartármártással. Jó kis nyári menü. A leves pótolja a folyadék és sóveszteséget a melegben. A karfiolnak pedig pont most van itt az ideje. A tartármártásnál ne gondoljatok semmi komolyra, mert az is megoldottam egyszerűen: most tejfölt kevertem össze majonézzel.
Na azért azt még elmesélem, hogy a karfiolon még nyers állapotában találkoztam egy közepes méretű kukaccal?hernyóval?, nem tudom! Az az igazság, hogy én nem félek sem a békáktól, sem a pókoktól, vagy az egértől, egyetlen egy félelmem?, inkább utálatom, undorom van, mégpedig a kukacokkal, csúszómászókkal, férgekkel szemben. Ezt az egyetlen dolgot nem tudom elviselni. Éppen ezért én nem is eszem kukacos dolgokat, gondolok itt a cseresznyére, szilvára. És éppen ezért minden feltehetően kukacos dologhoz csakis gumikesztyűben vagyok hajlandó hozzányúlni. :))) Lehet, hogy röhejesen festek gumikesztyűvel a kezemen és egy karfiollal a kezemben, de én így csinálom. Szóval éppen a karfiolt pucoltam, amikor megláttam ŐT! Zöld volt és még soványka. Gondoltam, hogy majd vizet folyatok rá, és akkor lecsúszik, lefolyik. Nem így történt, mert úgy kapaszkodott, hogy még az erős vízsugár sem tántorította el a karfiolomtól. Egyetlen dolog segített: késsel kivágtam a karfiolt azon a részen, ahol a kukac volt. Leesett karfiollal együtt. Megszabadultam tőle!
A mai ebéd készítése közben újfent találkám volt egy kisebb fehér példánnyal a zsenge káposztából pottyanva elém. Gumikesztyű a kezemen, papírtörlő a kukacra és a borsos üveggel zúztam porrá szegényt. Béke poraira! Mostanában nagyon előtört belőlem a vágy, hogy végre ne csak a család, hanem a magam kedvére való ételeket is készítsek, főleg így a nyár és a sok finom zöldség-gyümölcs beköszöntével. Ez végre az én időszakom! Az egyik legnagyobb kedvencem a húsos káposztafőzelék, más nevén a nyári lucskos káposzta, amit a nagymamám készített nekem éveken keresztül. Már annyira hiányoltam, hogy végre én is főztem egyet. Így is nagyon finom, de a legtökéletesebb akkor lenne, ha a káposzta meg lenne kovászolva, akárcsak az uborka. De mivel csak egy kovászolós üvegem van, és abban most éppen uborka kovászolódik, így az a mozzanat most kimaradt. A családra is gondolnom kellett, ezért a húst megfeleztem és a nekik való részt megfűszereztem és megsütöttem. Rittyentettem mellé egy kis paradicsomos uborkasalátát és Voilá! Mindenki kedvére valót kapott. A leves pedig az anyósomtól kapott friss meggyből készült. Utánozhatatlan és összekeverhetetlen az íze. Össze sem hasonlítható a fagyasztott, vagy az üveges meggyből készült levesekkel. Ja, és jelentem: a meggy kukacmentes! :)
Gratulálok, most nagyon bátran viselkedtél a kukacokkal szemben!
VálaszTörlés