Legyen az ebédről is

Mármint bejegyzés. :) Megér egy bejegyzést a mai ebéd is. Nem azért, mert annyira különleges, de talán máskor ilyen nem is lesz. Az úgy kezdődött, hogy Melindám közölte, hogy répás borsófőzeléket kér, vagy répás borsólevest. Én csak meredtem rá kérdőn, mert nem sűrűn van ilyen, majd visszakérdeztem azért a biztonság kedvéért, hogy répás??? Mire közölte velem, hogy  igen, mert már elfelejtett fütyülni! :))) Olyan cuki! Ezért répás borsófőzelék lett az ebéd mindenféle jó gyerekek kedvence feltéttel (tükörtojás, virsli, sült szalonna). Egyébként is főzeléket akartam ma főzni.
A leves ötlete már nehezen született meg. Gondoltam, hogy akkor valami finom húsleves illene elé, de azt nem nagyon díjazták (már megint). Erőleves lett, amiben nincs hús és zöldséget sem kell enniük vele. A galuskát azért megbolondítottam jó szokásomhoz híven. Most dijoni mustárt raktam a nyers masszához. Szerintem még nem említettem, hogy mustárbolond vagyok, ezért a rántott husit is bekenem vele még a panírozás előtt. Sőt, gyenge idegzetűek ne olvassanak tovább! A zsíros kenyeret is bekenem mustárral és úgy eszem. Gyerekkoromban a tubusból szívtam ki, mint más a sűrített tejet! Ez vagyok én! :) Így aztán minden ételt ki kell egyszer próbálni mustárosan is.