Cukrászhétvége

A pénteki eseményekről és a figuraversenyről már beszámoltam az előző bejegyzésekben. Túl sok lett volna egy bejegyzésben szerepeltetni minden információt. Így ez a bejegyzés szólhat a hétvégi konyhai tevékenységekről. Leginkább a süteményeket és a tortákat az előtérbe helyezve.
Pénteken a buliról hazaérkezve elkészítettem a kis focipálya tortát. 12 szeletes szögletes tortácska vaníliás krémmel és erdei gyümölcsökkel. Zöld fondant-al bevonva és fehér royal icing-al díszítve. A két AC Milan logo fehér fondant-ból lett kivágva, majd ecsettel festve.

Az alját szegélyező fondant csíkot egy kinyomócső oldalával mintáztam meg.
Szombaton készítettem nagyon finom, de csak felnőtteknek való bonbonokat. Ezekből vittem este a barátnőmnek is a hajnalig tartó traccsparti kellékeként.

Tokaji Szamorodni zselé étcsokoládés burokban. Az eredeti terv szerint Tokaji Aszúból készült volna, de már a burok készen volt és teljesen be voltam zsongva, amikor észrevettem, hogy nincs itthon Aszú, "csak" Szamorodni. Mondanom sem kell, hogy így is tökéletesek voltak. Az íz kárpótol a látványért.
Ugyancsak szombaton követtük el családosan a pogácsasütés című projektet. Még pénteken történt, hogy a Zila kávéházban kaptunk nassolni valónak pogácsákat. Később az üzemben is láttuk, ahogy a cukrászok pogácsát készítenek. Egyfolytában ez a kép volt a fejemben, amit meg is osztottam apával. Fel is lelkesült, hogy süssünk pogit. Nekiestünk, majd a gyerekek is csatlakoztak. Szeretem az ilyen családi programokat. Olyan cukik a gyerekek, ahogy segítenek! Mellesleg apa videót is készített erről az eseményről, amit meg is nézhettek.

Vasárnapra jutott egy piskótasütés, amit hétfő reggel készítettem el véglegesre. A krémet is frissen csináltam, mert tejszínes-gesztenyés volt a tölteléke. Ő is egy picike tortácska volt. 12 szeletes rózsakosár. Az oldalán a kosárfonás mintát most először színezett tejszínnel csináltam két különböző nyomócső segítségével. Elsőre nem is lehetett volna tökéletesebb szerintem. :) A rózsákat, mint az előzőekben, most is házi fondant-ból raktam össze.

Miután lebuktam a gyerekek előtt a bonbonjaimmal, kötelező volt gyerek bonbont is gyártani. Először elkészítettem a tölteléket (marcipán, tejcsokis ganache, mogyorókrém és ismét marcipán), amit a dermedés után "kockákra" vágtam. Ezeket a kis darabkákat azután olvasztott csokiba mártogattam egyenként, majd a tetejére díszítésként csoki transzfer fóliából vágott kis négyzeteket illesztettem. Melinda választotta ezt a mintát, mert tavaszias és tavasz van. :)

Ilyenek lettek, és elsőre ezzel is nagyon meg vagyok elégedve.

Ezen a képen már a töltelék is látszik. Az biztos, hogy nagyon édes és csömör édesség, de a gyerekeknek ízlett. Ja a marcipán színes, mert csak ilyen volt itthon, de legalább jobban mutat a képen.
Végezetül a hétvége utolsó cukrászterméke a maradék torta volt. Sütöttem hozzá egy kisebb 8 szeletes mogyorós piskótát (a piskótamasszába fele adag lisztet és ugyanannyi darált mogyorót tettem). Ezt a piskótát még melegen!!! megtöltöttem a krémmel, ami a maradék színezett tejszínhabból készült. Felturbóztam oroszkrémmé, csak a mazsolát felejtettem ki belőle szándékosan, mert nem szeretem. Érdekes módon nem olvadt le róla a tejszínes krém, pedig még tényleg meleg volt a piskóta, még akkor is amikor ettem. Díszítésként rákerült egy pár darab szintén maradék csokidísz.

Az oldalát megszórtam darált mogyoróval. Hidegen azért sokkal finomabb! :)
Ha pedig a mai ebéd eszembe jut, csak annyit mondanék róla, hogy végre itt a tavasz! Érdekes módon a gyermekeim állítólag nem szeretik a zellert, de egyetlen egy formában hajlandóak megenni, mégpedig levesnek, ahogy én készítem. Apa is ugyanígy van ezzel. Időnként tehát befigyel az ételek közé nálunk egy finom zellerleves. Nem kell túlízesíteni és túlbonyolítani. Maga natúr valójában a legfinomabb! Még a nagymamámtól tanultam.
A második fogás mondhatnám, hogy szintén maradék. Minden maradék zöldséget kirántottam, ami volt itthon, és még kiegészítettem egy kis krumplival is. Ha egyszer az ember paníroz, akkor mindet rántson ki amit talál! Amit nem lehetett kirántani, abból salátát csináltam. Ezt sem bonyolítottam túl. Lereszeltem a répát és az almát, belekevertem a nagyon vékony csíkokra vágott lilahagymát, majd egy picit megsóztam, borsoztam és egy pici citromlével pikánsabbá tettem. Cukor nem kell hozzá, mert az alma elég édes. Szépen köré raktam a maradék salátaleveleket és egy paradicsomot felcikkezve. Tökéletes kiegészítése volt a rántott finomságoknak. Szerintem már írtam róla korábban is, hogy a rántott zöldségekhez különös és szoros viszony fűz. Gyermekkoromban anyu mindig ilyeneket sütött, amikor nyáron otthon volt velünk, de apu még dolgozott (mert ő nem szereti). Ez olyan jó emlék! A rizibizi csak a csemete kedvéért készült, aki, mint mindig, most is a husit hiányolta az ebédből. De husi hiányában le lehet kenyerezni rizibizivel. :)