Élménybeszámoló

A Pesti út! Hát igen! Nem is az utazásra gondolok, mert az bizony elég hosszú volt! Oda-vissza 8 óra! Viszont a Zila Kávéház mindenért kárpótolt. Leginkább a lányokkal való "együttlét" :D. Nem kell rosszra gondolni! Nagyon szeretek velük személyesen találkozni. Így sokkal személyesebb. Egyébként is jobban szeretek beszélni, mint írni.
A hely csodálatos! Az a légkör, a látvány, az egész együtt... Óriási és csodaszép. Szimpatikus emberek, soha vissza nem térő kulissza-látogatás, ebéd, sütemények. Pár szóban így tudnám összefoglalni. 
Éppen időre beestem, majd következett egy kb. egy órás megbeszélés. Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem. Megismerkedtünk Zila Úrral is, aki kellemesen szimpatikus ember. Ezután következett a megismételhetetlen. Szerintem soha életemben többet ilyet nem fogok látni (hacsak nem nyerek a lottón! :)). Az a cukrászüzem! Egyszerűen le sem tudom írni. Mindenből a legjobbat képzeljetek el! Az én kedvencem többek között a zsemlegömbölyítő volt. :)))) Teljesen elment az időérzékem, nem tudom mennyi ideig tartott.
Visszatérvén az étterembe, már ott várt minket az asztalon feltálalva a gőzölgő leves. Spenótkrémleves sajtkrémmel töltött fánkocskákkal. Mivel nem a megszokott módon volt elkészítve a spenót, az illatát megérezve, nem fogott el rögtön az öklendezés (szerencsére). Nem fokhagymás-tejszínes volt, hanem inkább borsos-sajtos. Leginkább az általam készített brokkoli krémlevesre emlékeztetett az íze. Ugyanis megkóstoltam, annak ellenére, hogy spenót. Még talán azt is rá tudom fogni, hogy ízlett. A felét legalábbis megettem. A töltött fánkocskákkal együtt nagyon finom volt.

 A második fogás vadas marhaszelet volt zsemlegombóccal. Ez is ízletes volt, bár az én ízlésemnek egy kicsit ízetlen. Én pikánsabban szoktam fűszerezni egy kis ecettel, mustárral. Ezzel szemben a mostani inkább édes volt, de az utolsó morzsáig megettem.

 És a nap sokadik fénypontja, a desszertek kóstolása. A nagy dilemma az volt, hogy a kiállított darabokból melyiket kóstoljuk meg. Darabszámra volt elég bőven, de egy-egy fajtából láthatóan nem jutott mindenkinek mindenből. Legszívesebben megkóstoltuk volna mindet. Én három! fajtát kóstoltam. Még szerencse, hogy nem többet, mert túlettem volna magam. Ettem egy fehércsokis-tejcsokis márványosat tejcsoki-szósszal a közepében, egy barackdarabosat barackszósszal és egy vaníliásat karamellszósszal. Nem méltatom őket, mert úgysem tudjátok elképzelni. Ki kell próbálni! Kár, hogy nem vettem itthonra, de nem biztos, hogy az utazást kibírták volna.

 Az egész esemény után döntöttem el, hogy a figura versenyre is be akarok nevezni. Úgy éreztem eddig, hogy figurákban nem vagyok annyira jó, mint szeretném. Ezért a kedvenc állatomat formáztam meg. Elsőre sikerült, mindenféle módosítás nélkül. Büszke is vagyok magamra, hiszen a megszokottól eltérően, most tetszik a végeredmény is.
Majd elfelejtettem, hogy amíg én élményekkel gazdagodtam, addig apa itthon vigyázott a két csemetére. Sőt, ebédet is főzött! Nagyon finomat. Borsólevest és bolognai spagettit rántott husival. Le is fényképezte és elküldte nekem mms-ben. :)

 Én pedig jó bloggerhez méltón fel is teszem a képeket. :)