Fokhagymás pecsenye

Hol is kezdjem? Érdekes dolog ez a blog írás. Eleinte egyfolytában azon gondolkodtam, hogy miről írjak, most meg már főzés közben fogalmazom a mondatokat. :))) Ráadásul egyfajta kényszert is ró az ember lányára, hogy mindig topon legyen, kipróbáljon mindenféle újítást. Ennek ellenére a bevált régi finom ételeket is be kell mutatni:
Tegnap este kivettem a fagyasztóból két csomagot, amik nyúlját (a sertésoldalas porcos vége) tartalmaztak. Ez a rész kiválóan alkalmas sütni. Fokhagymás pecsenyének álmodtam meg, amihez ma még egy nagyobb szelet füstölt sonkát is sütöttem. Ennek a sültnek a zsírját imádom, mert kihűlés után kenyérre lehet kenni, és tele van sült hús cafatkákkal és sült fokhagyma darabkákkal. Nem mondom, hogy fogyókúrás, vagy hogy nagyon egészséges, de amikor olyan finom! Ezt ellensúlyozta talán egy kicsit a sok zöldséggel együtt főzött rizs. Már megfőztem a rizst, amikor eszembe jutott, hogy csinálhattam volna egy finom salátát is mellé, de már mindegy. Majd vacsorára megcsinálom azt a salátát.

 A leves megint a főétel után készült el. Mindig ez a leves! Nem tehetek róla, de imádom! Muszáj levest ennem! Leves nélkül úgy érzem, mintha nem is ettem volna, nem lakok jól. Erről nincs is mit tovább beszélni.
Ma újrahasznosítottam a múlt heti csúnya piskóta maradványait is. Somlói galuskában végezték! Talán nem is olyan rossz sors ez nekik. :) Holnap megmutatom! Most még nem lehet, mert meleg.