2010. december 20., hétfő

Maximalizmus

Alapvetően maximalista vagyok, tehát mindenben a tökéletességre törekszem. Ez a nézetem a gyermekeim születése után kicsit lazább lett. :) Viszont úgy látszik, hogy a környezetemben élőké sokkal erősebb, legalábbis velem szemben. Kezdődött ugyanis azzal, hogy a virágláda torta, amit az anyukámnak készítettem, nem tetszett! Sőt! Pedig szerintem nagyon is élethű lett. Igaz, hogy a meztelen csigák miatt kicsit visszataszító, na de mikor máskor tudnék kísérletezni az agyament ötleteimmel, ha nem egy családtag tortáján? Nem igaz? Bocsi Anyu!

Folytatódott azzal, hogy a bejgli, ami életem első bejglije, kirepedt. Ezzel nekem semmi problémám nem volt, hiszen nem mindegyik repedt ki, ráadásul mint mondtam ez volt az ELSŐ! Nagyon finomra is sikerült. A drágalátos uramnak azonban nagyon éles volt a kritikája a repedést illetően. :(
Összesen 8 tekercset sütöttem, ami szerintem nem semmi. Eddig minden évben Pozsonyi patkót készítettem, ami ugyanaz, mint a bejgli, csak apró patkóvá vannak formázva. Most ugyanez bejgli formátumot öltött. :)

Nálunk már elkezdődött a téli szünet az óvodában, ezért egyszerűbb fogásokat próbálok készíteni minden nap. Azért is, mert aki otthon van már szabadságon, a karácsonyi készülődés lázában ég, tehát nincs sok idő pepecselni a napi ebéddel. :) Elképzelhető, hogy minden nap több variációt is bemutatok, mert az én gyermekeim válogatósak, és természetesen teljesen más ételeket szeretnek, mint a másik.

1 megjegyzés:

  1. Nem egészen így történt, én pusztán megjegyezem, hogy a mák töltelék állaga nem az igazi. Mintha kicsit folyós lett volna. A repedéseket meg sem említettem. De megkellet tudnom hogy nem értek hozzá /ehhez sem/:( Ráadásul a vödröt is ÉN hagytam a szobában ezért azt csak ÉN vihetem ki onnan, de ez egy másik történet....

    VálaszTörlés