Karácsony

Elég sok mindenről kell most beszámolnom, mert karácsony volt és torták is voltak és gasztro-ajándékok is voltak és rengeteg maradék van.
Talán kezdjük a gasztro-ajándékokkal, mert időrendben ők voltak az elsők. Szeretek minden évben valami egyedi kézműves ajándékkal kedveskedni a család minden tagjának. Ebben az évben gasztro-ajándékot kapott mindenki, természetesen személyre szabva. Először a kép:

Ez egy kanál, aminek a végén egy nagy darab csokoládé van. Tulajdonképpen meg kell olvasztani a jó minőségű csokoládét és formába önteni. Nálam ez egy jégkocka tartó volt. Mindenkinek egyedileg fűszereztem meg ízlése szerint és a csokoládé sem egyforma, mert van aki a tejcsokoládét, míg mások az étcsokoládét szeretik. Van aki fahéjat, vagy gyömbért, esetleg csilit, vagy barnacukrot kapott plusz ízesítőként. A lényege az, hogy egy pohár tejet felforrósítunk és egy kanalat addig kavargatunk benne, amíg a csokoládé el nem olvad benne, csodálatos fűszeres forró, gőzölgő csokoládét hagyva maga után. Az ötletet Kricky-től vettem, aki ilyen ajándékot kapott egy gasztroblogger találkozón.
Az anyukám, mivel semmilyen tejterméket nem eszik, ezért ő más gasztro-ajándékot kapott:

Muffinkeverék. Szépen rétegesen raktam egy üvegbe a muffin hozzávalóit, amihez mellékeltem egy használati utasítást is, hogy hogyan kell elkészíteni.
Folytassuk a tortákkal. Szinte egyszerre készült két karácsonyfa alakú torta, ugyanolyan ízben. Mindkettő tejszínes-túrós tölteléket kapott a karácsonyra való tekintettel egy kis narancshéjjal megbolondítva.
Az első egy kicsit csicsásabb lett:

A másik egy picit visszafogottabb:

Mivel a második  tortát egy kedves ismerősöm rendelte azzal, hogy cukrászoknak viszi, egy kicsit ráparáztam a dologra. Mégiscsak egy szakképzett cukrász fogja közelről látni és megkóstolni a tortámat! Nahát ehhez mérten nem is sikerült semmi! Nevezhetném CSAK AZÉRT SEM tortának is. A fondant fogalmam sincs, hogy miért, de rettenetesen ragadós és ragacsos lett (talán az ételfesték miatt?), nem tudom, hogy miért. Alig lehetett vele dolgozni, legszívesebben kidobtam volna az egészet a ..., de nem lehetett, mert annyi idő már nem volt (főleg így karácsony előtt), hogy újabb adagot készítsek. Azzal kellett dolgozni, ami rendelkezésre állt. Nagy nehezen megoldottam a dolgot, de apának még így sem tetszett. A feliratnál a festék megfolyt, így azt ki kellett javítanom, igazítanom más módszerrel. A tetején az arany színűre festett csillag ráesett a rátételkor és megfogta a fát, valahogy ezeket a bakikat is kijavítottam. Mondhatom, hogy nem ez a torta a legnagyobb büszkeségem.
Ez után a sajnálatos esemény után szerencsére a Szenteste csodálatosra sikerült. Már évek óta (a tavalyi évet kivéve) mi vagyunk a házigazdák ezen az estén. A férjem családja nálunk tölti ezt az estét és a vacsorát. 6 órára lett beharangozva a vacsora, és pontosan 6 órakor leültünk az asztalhoz és elkezdtük a vacsorát. :) Pontosan öt éve, amióta Melinda megszületett, a mostmár hagyományosnak mondható erőleves húsgombóccal az előétel. Annyira finom, hogy még véletlenül sem sikerült lefényképeznem, pedig jó nagy adagot csináltunk, de mind elfogyott! :))) Másnap készítettünk még egy adagot, de mielőtt lefotózhattam volna, az is elfogyott. Majd valahogy pótlom az elmaradást. A második fogás az idén először sertésszűz Wellington módra volt (van?). Az előző években aszalt szilvával töltöttem meg és bacon-be göngyöltem, és elég volt két szűz. Az idén, gondoltam többen leszünk és legyen elég, négy szüzet készítettem Wellington módra. Még sosem ettem ilyet, és még nem is csináltam, de tökéletesre sikerült, ahogy a nagy könyvben meg van írva, olyan lett. A tészta piros, ízletes és a hús középen puha, omlós, szaftos és rozé. TÖKÉLETES! Mondanom sem kell, hogy annyira laktató, hogy egy fogyott csak el, a többi megmaradt. Most aztán reggel, délben, este ezt fogunk enni. Ó, mi szegények! :D De sajnálom! :D Ezen kívül még készült nálunk hagyományos húsleves és egyszerű sült csirke krumplipürével a hagyományos íz kedvelőinek. Desszertnek pedig karácsonyi muffin. Gyönyörűen kitálaltam a szépen megterített asztalra, majd egy szép mozdulattal véletlenül kiborítottam a poharamból a kólát, ami a muffinokra ömlött. :( Szerencsére a konyhában még maradt egy pár darab, ami megúszta, vagy nem? :) Aki akarta, az megkóstolhatta. Nekem nagyon ízlett. Ezen kívül traktáltam még a vendégeket gyümölcskenyérrel is, amiről csak egy gyors evés előtti fotót sikerült csinálni:

Egyszóval nagyon kellemesen és csodálatosan telt el ez az este. Jól sikerült!
Az a szokás nálunk, hogy a karácsony másnapját az én családomnál töltjük, úgyhogy anyuéknál voltunk. Ilyenkor anyu süt-főz. Náluk is volt a mi kedvünkért erőleves húsgombóccal. Aztán még felsorolni is sok: töltött káposzta és töltött csirke és aszalt szilvával töltött husik bacon-be göngyölve és kocsonya és sült csirke. És még sütik is: mézes-krémes (a kedven karácsonyi sütim) és zserbó.
Mindent összefoglalva szerettük egymást és degeszre ettük magunkat és örömet szereztünk egymásnak, a gyermekeknek. Giccses, de ilyen a karácsony. Pont akkor jó, ha giccses! :)