A mai ebédről annyit szeretnék mondani, hogy a látszat néha csal. Ez lehetne a mottó mára! Először is azért, mert azt gondolnánk, hogy egy ilyen savanykás leves nem illik egy savanykás másodikhoz. DE! Azért is, mert a leves egyáltalán nem savanykás! Főzés közben nem tettem bele babérlevelet, és a végén is csak egy nagyon kevés tejfölt. Kapor sincs benne. Ezért egy nagyon kellemes füstölt hús ízű zöldbab leves lett a végeredmény. Egy praktika: ha rászánjuk magunkat, hogy füstölt húst főzzünk, akkor főzzünk egyszerre többet, és a felét (lével együtt) tegyük el a fagyasztóba. Bármikor előkaphatjuk, hozzáteszünk egy kis ezt-azt és kész van gyorsan egy nagyon finom ebéd.
A második fogás pedig az egyik nagy kedvencem, kicsit takarékosabban. Hiszen nem bélszínből készült, hanem "csak" sertéscombból. Ráadásul a látszat néha csal, tehát azért hálás dolog ilyen ragus fogásokat, húsokat készíteni, mert nem kell túl sok hús hozzá, meg lehet szaporítani az egyebekkel, de mégis soknak tűnik.
Ebéd készítés közben elnézegettem a gyümölcsös kosárban lapuló néhány szem kivit, akik lassan beleolvadtak a környezetükbe. :) Nem tudtam mire használhatnám fel őket, mert ennyit csak úgy megenni sem lehet. Megszületett a kivilekvár. Felséges! Főzés közben voltak felőle kétségeim, mert olyan zöldszagú volt. De ahogy közeledett a vége, egyre jobb lett az állaga is és az illata is. Emlékeztetett egy picit a málnára, amikor abból is lekvár készül. Íme:
És hogy egy picit ugráljak az időben, ha már képeket mutogatok, a tegnapi kandírozott gyömbér is nagyon jó lett.
Az eredeti receptet itt találhatjátok, de én nem pontosan így készítettem. Nekem túl erős lett, ezért a vége előtt leszűrtem a narancsos szirupot és új cukros vízzel öntöttem fel. Jó sziruposra főztem, és már az én ízlésemnek is megfelel. A leszűrt szirupot azért nem dobtam ki, hanem még jobban besűrítettem, egészen zselé állagúra, és félretettem. Jó lesz az még másba is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése