Idill

A tegnap este csodálatos volt. Idilli kép tárult volna elétek, ha láttok minket. Karácsonyra készülődvén az elkészült szaloncukrokat csomagolta a család nagy egyetértésben. Apa szabta a papírt (amit előzőleg Melinda megmutatott, hogy hogyan is kell csinálni!). Én szedegettem a megdermedt csokimázas darabokat a rácsról és adtam Melindának csomagolni. Melcsikém gyönyörűen betekerte és megcsavarta mindkét végét, és odaadta Amandának, aki beletette az odakészített tálakba, dobozokba.
Íme: rumos-diós

 gyömbéres-marcipános

 kókuszos

 és az egész. Jó sok lett!

Ilyenek belülről. Balról jobbra: rumos-diós, kókuszos és gyömbéres-marcipános.

Időközben szépen megszáradtak a kandírozott narancshéjak is és beletettem őket üvegbe. Így festenek:

Szóval, szaloncukor kipipálva, gasztro-ajándékok kipipálva, lassan a torták is a pipás sorba kerülnek. :)

A mai ebéd szintén egy szünidei egyszerűség. A levesben elhasználtam a maradék krumplipürét, mert ebből készült a nokedli. Természetesen megint kétféle főfogás készült. Melindám már napok óta rágja a fülemet, hogy főzzek neki spenótot, mert azt ő annyira szereti (más senki, rajta kívül). Kedveztem neki, de magunkra is gondolnom kellett, ezért főztem egy kis gyors, egyszerű paprikás krumplit.
Holnap pedig KARÁCSONY! Nem biztos, hogy írni fogok. Addig is BOLDOG KARÁCSONYT kívánok mindenkinek! Legyetek boldogok!