2010. december 14., kedd

Kandírozott gesztenye

A mai ebéd előétele a klasszikus olasz kenyérleves mintájára készült. Karácsonyi verzió, mert édes és krémes és mézeskalács ízű. Mézeskalács krémleves! Én találtam ki. :)
A fotón az emberke szerintem egy jó fürdőt akar venni, de lehet, hogy mások szerint menekül. :) Ez ízlés dolga.
A második fogás töltött csirkecomb, mert nem fért be tegnap a fagyasztóba a husi. Sőt, a holnapi ebéd is elő van már készítve, mert egyrészt az sem fért be a fagyasztóba, másrészt holnap nem biztos, hogy lesz időm sokat bíbelődni a főzéssel. Majd kiderül.
Ma belevágtam egy nagy dologba, ami elsőre nem is tűnt olyan bonyolultnak. Kandírozott gesztenyét készítek. Nahát, el kell mondanom, hogy a nyers gesztenye megtisztítása rettenetes munka. Márpedig én szeretek pepecselni, de ez majdnem kifogott rajtam is. Pedig csak fél kiló gesztenyével kezdtem. Ráadásul az még semmi. Forró vízben főztem nyolc percig, majd tiszta textilpelusba burkoltam és elkezdtem dörzsölni, hogy lejöjjön a hártyája is. Ennek köszönhetően szana-széjjel dörzsölgettem apró darabokra a gesztenyét, de a hártya csak a feléről jött le. Ezek után egyenként késsel kapargattam le a hártyát a maradékról. Szirupban főztem 10 percig és most várakozik a további folyamatra, ami ezután vár rá. Már csak abban reménykedem, hogy a végeredmény mindezért kárpótolni fog. Azért is finomnak kell lennie, mert Maszatkám minden egyes megtisztított darabot még nyersen megpuszilt. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése