Hegedű

Végre elérkezett az ideje ennek a bejegyzésnek is! A vasárnap éjszakám azzal telt, hogy elkészíthettem ezt a gyönyörűséget. Hegedű torta. Már egy jó hónappal ezelőtt beírtam a naptáramba, nehogy véletlenül elfelejtsem. A kérés az volt, hogy egy hegedűt formáljak meg tortából, de nem akármilyet! Apu munkatársa el is hozta a hegedűt, hogy a két saját pici kis kezemmel meg is fogdoshassam. Jó volt újra ilyet a kezeim között érezni. Régen ugyanis én is zenéltem, mégpedig csellóztam. A hegedű pedig nem áll messze a csellótól, legfeljebb csak a méretében. De ezen a hangszeren is tudok ám játszani! Elkanyarodtam! Jó alaposan, de azért óvatosan megtapogattam, megnézegettem. Le is lett fényképezve minden oldalról. Az a lényeg, hogy ez egy egyedileg készített hegedű, aminek az álltámasza nem fekete, hanem ugyanolyan anyagból készült, mint az egész hegedű (ne kérdezzétek, hogy milyen fából, mert elfelejtettem).

Ő az!
A méretét tekintve azt mondták, hogy legyen jó nagy, mert úgyis elfogy ha finom, majd elszeletelgetik otthon. :))) Sütöttem egy jó nagy szögletes piskótát, gondolván, hogy akkor legyen élethű méretű. (Persze a végén rájöttem, hogy egy kicsit túlzásba estem a méretét tekintve, mert nagyobb lett az eredetinél.)
A piskótára megrajzoltam piros ételfesték tollal a test körvonalát,

majd körbe is vágtam.

Három lappá vágtam keresztben és rétegenként megtöltöttem a tejszínes-túrós krémmel

és megraktam málnával.

A végén az egészet körbekentem a maradék krémmel.

Miután alaposan kihűtöttem, bevontam világosbarnára színezett Unidec-el. Először egy csíkkal az oldalát, majd a tetejét is és szikével körbevágtam az oldalánál körbe.

Ugyanebből az anyagból vékony csíkokat sodortam és körben azzal díszítettem. Sajnos nem mindig jutott eszembe a munka hevében fényképezni, ezért itt már egy pár más dekoráció is van rajta. Fekete Unidec-ből készültek a hangrések.

Más perspektívából.
Ezután következett a festés. Egy nagyobb és jó kemény műszálas ecsettel festettem le sárgára a tortát. Az eredeti hegedű is ilyen színű. Az ecset azért fontos, mert attól lett olyan rusztikusan faszerű és csíkos a végeredmény, ezáltal sokkal élethűbb lett.

Közben már egy-két apró részlet is rákerült még pluszban.

Az oldala külön festéssel készült, mert az eredetin is másmilyen volt. Először famintásra karcoltam, majd feloldott kakaóporral színeztem. Miután megszáradt ezen is átmentem a sárga színű festékkel.

A leeső piskótát összegyúrtam még a maradék krémmel és a maradék málnával. Ebből alakítottam ki egy hosszú rudat, ami később a nyaka lett. Azt is bevontam barna Unidec-el, majd lefestettem. Hozzá illesztettem a testhez, így már készen állt a további dekorációs elemek felhelyezésére. A húrokat a végén (okulva a korábbi hibáimból) most cérnából készítettem, mert csak így lehet szép feszes húrokat varázsolni.

Itt még rendesen alá van támogatva, hogy szép alakban dermedjen meg.

A végeredmény! :) Tudom, hogy egy picit rövid lett a nyaka a testéhez képest, na meg egy picit vastag is, de így is két tortadoboznyi lett a mérete! Óriáshegedű! (Lehet, hogy mégis inkább egy mini cselló?)

Folytassuk a diétával! Ma szénhidrát nap van. A leves az általam készített és szerencsére a család körében is oly népszerű zellerleves. Magamnak felkockáztam a maradék barna gluténmentes kenyérkémet és megpirítottam, a gyerekeknek pedig sima fehér kenyeret pirítottam hozzá.
A második pizza. A gyerekeknek a hagyományos pizza mini változatban. Így sokkal személyesebb, jobban szeretik. Az enyém pedig gluténmentes sok zöldséges, hústalan és sajttalan.