Fél ebéd

Mondhatjuk, hogy ma igazán jó dolgom volt. Levest nem kellett főznöm, mert a drága uram hozott haza halászlevet. A szomszéd bácsitól kapta, aki nagyon jól tudja, hogy mi a titka az igazán ízletes halászlének. Ő az aki kihorgássza, majd megtisztítja és meg is főzi a halat. Utánozhatatlan ebben. Egyetlen problémája van vele, mégpedig az, hogy sokat főz! Sok halat fog-sok halászlét főz. Tehát mindig marad belőle, mert egyedül nem tudja megenni azt a sokat. Ezért aztán időről-időre megajándékoz bennünket egy jó nagy adag levessel. Természetesen sosem marad viszonzatlan az ajándéka. :)
Mivel én még sosem főztem halászlevet, és nem is akarok más tollaival ékeskedni, ezért inkább nem is fényképeztem le ezt a finomságot. Higgyétek el, hogy tökéletes!
Az első fogás jól el volt látva hallal, ezért igen laktató lett. Ezután talán már nem is kellett volna semmi, de tegnap megláttam Rita oldalán a medvehagymás-tökmagos pogácsa receptjét, ami nem hagyott nyugodni. Apa nagyon szereti a hagymás tökmagos péksüteményeket, így csak arra tudtam gondolni szüntelen, hogy ezt meg kell csinálnom! :) Neki! A különböző gasztroblogokon most bombaként robbant a medvehagyma, amit elismerek, hogy biztosan nagyon finom lehet, bár fogalmam sincs, mert én még sosem ettem, sőt nem is láttam még. Errefelé nem árulnak ilyesmit és még szedni sem lehet. :( Az eredeti recept tehát onnan származik, amin egy picit módosítottam, hogy a mi igényeinknek és lehetőségeinknek megfeleljen. Sima hagymából készült egy picit sósabban és sima liszttel. Az biztos, hogy visszatapsolta az egész család.