2011. február 14., hétfő

Motorfűrész, csíra és Valentin

A mai nap első és legfontosabb eseménye a kórházi kontrollvizsgálat. :) Happy, happy! Melinda nagyon szépen gyógyul és ugyan még nem sokat, de már ki is mehetünk egy kicsit levegőzni. Vége a szobafogságnak! :)))
A hétvége első történése a motorfűrész torta elkészítése volt. Fázisfotókkal akartam illusztrálni, ami sikerült is meg nem is.
Ez az első fotó, amikor már meg van töltve és felvette az alakzatot is. Kereken, még faragatlanul, nem készült fotó. :(
A második fotón már be van fedve fondant-al és már el is kezdtem a festést. Közben elkészült a nyele is, ami a maradék piskótából krémmel összegyúrva és formára alakítva készült.

És az utolsó fotókollázs, ami már a kész állapotot mutatja. A keresztben átívelő fogó (vagy nem tudom micsoda) fehércsokigyurmából készült, fekete ételfesték porral színezve.
Második fontos információ a hétvégével kapcsolatban az, hogy kicsírázott végre a zsázsám. :) Tavaly egyfolytában bombáztak minden médiából a csírákkal. Nem gondoltam, hogy bármikor is ilyet ennénk, de mivel szeretek új dolgokat kipróbálni (miért is ne?), ha más nem majd én egyedül megeszem címszóval, nekikezdtem. Szóba sem jöhetett a boltban készen vásárolok. Egyszerűen a régi általános iskolai emlékeimre támaszkodva nekifogtam vékony, nedves vattarétegen a magok (hagyma) csíráztatásának. Én egyébként is nagy zöldség imádó vagyok! Az első alkalom nagyon jól sikerült, kicsírázott, megettem/tük és ízlett!!! A nagy sikerre való tekintettel más zöldség magvakkal is megpróbálkoztunk és mindegyik sikerült és nagyjából mindegyik ízlett is. Próbálkoztunk a hagymával, retekkel, búzával, zsázsával. Ezek voltak a jók, ízletesek. Ami nekünk nem jött be az a káposzta. Szóval az idén először zsázsát csíráztattam, kissé már profibb módon.
A felső képen a csírák, az alsó képen egy csírával megkoronázott kolbászos szendvics látható. A gyerekek már a kezdetektől fogva szemeztek a csíráztató tállal. Lesték, szagolgatták. Amikor végre elkészült, nekiestek. Az ölükbe vették és csipegették. Így majdnem a fele el is fogyott. :) Azóta is kérik a reggelihez és az uzsonnához. Bocsánat a nagy csíraimádatért, de egyszerűen nagyszerű. Nem mellékesen nagyon egészséges! PONT!
És akkor térjünk rá a mai nap eseményére. Valentin nap! Évekkel ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy mi ez. Most is inkább csak egy divat hóbort. Mi sem tartottuk (legalábbis úgy emlékszem) sosem. Virágot, meg egyéb figyelmességeket egyébként is mindig kapok apától (bizony, bizony!), tehát semmi jelentősége nincs. De, ha már a hobbim a szerelmem is egyben, akkor a Valentin nap is egy ok a sütésre. :) Így történhetett, hogy giccses módon szív alakú profiterol fánkocskákat sütöttem apának, amik akkora méretűek lettek, hogy egy fánk, egy evés.
 Két tepsi készült ebből a csodából. Itt még nyersen csodálhatók meg.
Itt pedig gyönyörűen megsülve sorakoznak. Ja, mielőtt elfelejteném a recept Farkas Vilmostól származik. Megtalálható itt. A recept könnyen elkészíthető és talán ha két óra kellett az elkészítéséhez. Fehércsokis tejszínhabbal megtöltve és étcsokis tejszínes mártással tálalva.
Talán a képen nem olyan szép (és a szív forma sem érvényesül), de nagyon megéri a fáradozást. Apa is nagyon értékelte. :)
Tehát éljen a profiterol és ami az indokot szolgáltatta hozzá, a Valentin nap!


3 megjegyzés: