2011. február 8., kedd

Na, ki akar ebédelni?

Ezzel a kérdéssel indítottam délben. Majd jött a válasz a gyerekszoba irányából kórusban, hogy: -Én! Én! Szaladtak, hogy segítsenek teríteni, majd teli szájjal vigyorogtak és már gyűrték is a szájukba a következő falatot. :) Olyan aranyosak! Ezért érdemes minden nap friss, meleg, változatos ételt varázsolni az asztalra. És, ha még a végén Melinda közli, hogy: -Anya, ez volt a legfinomabb a világon! Ilyen finomat senki nem tud csinálni!, akkor minden fáradozást megér.
Úgy áll a helyzet, hogy én nem a boltban veszem a csirkét, hanem mi vágjuk le. Ezért leginkább egész csirkék sorakoznak a fagyasztóban. És, ha már kiolvasztok egy egész csirkét, akkor bizony azt az egészet el is kell készíteni. Azt már régóta tervezem, hogy kijevi csirkemellet készítek, de a csirke többi részét is fel kellett használni valamire. A finom részeket, mint a comb, a szárnytő, kirántottam (ha már egyszer panírozok, akkor mindent panírozok). Az egyéb részekből készült a leves, ami a dédimama féle becsinált leves utánzata. Igen, csak utánzat, mert akárhogy is ugyanúgy készítem, mint ő, ugyanúgy fűszerezem, mégsem lesz ugyanolyan. Persze ez is finom lett, de a dédimama levesének nyomába se ér.
A kijevi csirkemell elkészítésénél egy kicsit sumákoltam, mert nem tartottam be a fagyasztási időket. Ezért fordulhatott elő, hogy sülés közben a fűszervaj bizony szépen kicsorgott a husi belsejéből. Az íz benne maradt, de az élmény, hogy vágás után kifolyik a fűszervaj, amibe később bele lehet mártogatni a husit, az elmaradt. :( Ráadásul az íz is más volt, mint amire vágytam, mert az eredeti recept ír hozzá apróra vágott tárkonyt is, de szerintem ez mellőzhető, mert nagyon elnyomja az eredeti fokhagymás-citromos-fűszeres ízt. Persze nem panaszkodhatom, mert így is mennyei élmény volt. :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése