Bonbonok

Szombaton reggel készítettem egy tejszínes gesztenyetortát. A tejszínes díszítést egy kicsit szögletesebbre vettem, nem olyan lágy lányosra, mert egy fiúnak készült a szülinapjára. Hittem én! Amikor is a drága uram felvilágosított, hogy nem a fiúnak lesz, hanem a barátnőjének. Óóóó! Na mindegy, a díszítés már megvan. Ezért a csokidíszekkel lágyítottam rajta. A körben elhelyezett dekoráció is lágyabb, de került középre is egy virág, na meg egy dupla szívecske is rá.

Így már nem is olyan fiús, szögletes. :)
Ha már megolvasztottam a csokit, és maradt is belőle, gondoltam, kipróbálom az új bonbon készítő formát, amit Gesztenyétől nyertem. Ez egy nagyon kis cuki szilikon, dinoszaurusz mintás forma. Ki is töltöttem annak rendje és módja szerint csokival a mélyedéseket, majd rájöttem, hogy ez nem úgy megy, mint a merev bonbonformáknál. Ugyanis a merev formába betöltjük a csoki, egy kicsit hagyjuk dermedni, majd fejre fordítjuk a formát és a felesleg kifolyik. Hát ennél a hajlékony formánál ez nem így megy. Gyorsan utánaolvastam és kiderült, hogy ezt a fajtát ecsettel kell kikenni. Még nem veszett semmi, a második réteget már ecsettel kentem. Itt jött a dilemma, hogy mivel töltsem meg? Mindig van a hűtőben egy kis csoki ganache, vagy valamilyen krém, de most nem volt SEMMI! Ahhoz, hogy készítsek, nagyon türelmetlen voltam, így töltelékként kapott egy kis maradék fondant-ot marcipán ízűvé varázsolva. Minden egyes kis mélyedésbe egy kis darab "gyurmát" tömködtem, majd jöhetett a talp. Csokiolvasztás és bonbonbefedés.

Azt hiszem elsőnek nagyon jól sikerültek. A csoki is szép fényes és roppanós lett. Tudom, hogy sokan gondolják, hogy már készítettem bonbonokat. Igen, de azok nem formában készültek. Ez az első formában készült bonbonom. Sajnos nem sikerült minden darabot szépen kiemelni a formából, ezért látszik narancssárgának az egyik dinó, mert kifolyt a töltelék. Mindenesetre a gyerekek nagyon értékelték és imádták.:)
Ezen felbuzdulva, másnap is bonbon készítésre adtam a fejem. A neten olvastam, hogy gyakorlatilag bármi lehet bonbonforma. Véletlenül éppen elfogyott a gyerekeknek a Toffifee, aminek a tartóját kimostam és rögtön fel is használtam. Megint következett a csokiolvasztás és úgy jártam, mint még soha: megégett! Pfúúú! Nagyon büdös! De második próbálkozásra sikerült. Szépen ecsettel kikentem a formákat, dermesztettem, majd megint kentem és jöhetett a töltelék. Megint dilemma! Szintén Gesztenye blogján olvastam, hogy zselés bonbont készített. Hát én is zseléset csináltam. Almalevet melegítettem és feloldottam benne a zselatint (utólag azt mondom, hogy több zselatin kellett volna bele), majd bele a csokiburokba. Egy kis hűtőben dermedés után szintén talpacska.

Szerintem ők is szépek lettek, és ezt felvágva is meg tudom mutatni. Egy kicsit emlékeztet a zselés szaloncukorra, de éppen ezért kellet volna bele több zselatin, mert nem volt elég "kemény" a zselé. Tartása volt, de csak annyira, mint egy gyümölcsös zselének egy torta tetején. Ennek már nem volt akkora sikere. Majd próbálkozom! Azt hiszem rákaptam az ízére a bonbon készítésnek! :)
Közben azért finom ebédet is rittyentettem. Olyan sok helyről lehet hallani, hogy milyen finom a borsópörkölt, vagy a tojáspörkölt. Mi még nem ettünk ilyet sosem. Eljött az ideje az elsőnek. Hogy ne legyen olyan egyszerű, rögtön ötvöztem a kettőt. Zöldborsós tojáspörkölt lett az ebéd. Mindenkinek ízlett, de én tészta nélkül tudnám elképzelni inkább.
A mai ebédet egy éttermi étel ihlette. Régen, megboldogult lánykoromban, sokat jártunk apával étterembe. Egy étterem volt a kedvencünk, ahol nagyon sokszor megfordultunk. Már megismertek minket, amikor megjelentünk. Szóval, itt készül egy olyan husi, ami mellett alma van és ropogós, sült hagymakarikák vannak a tetején. Kérdezgettem apát, hogy mire emlékszik belőle, mert mostanában viszont már nem jártunk arra. :( Apa semmire nem emlékezett, még a nevére sem. Így magamnak kellett kitalálnom a receptet és a nevet. Az biztos, hogy jól sikerült, mert húúú, de finom! Végül apa közölte, hogy eszébe jutott, hogy milyen az éttermi, és nem ilyen! Jókor! Már kész volt a kaja. Ismét arra kell járnunk, felidézni a régi szép dolgokat. Lassan közeleg a torkos csütörtök, lehet, hogy teszünk egy látogatást.