Kisüt a nap!

Végre kisütött a nap! Na nem igazából, mert ma elég csúnya az égbolt. És egyfolytában csak esik és esik az eső. :( Másképp fogalmazok: látom a fényt az alagút végén. Végre sokkal jobban érzem magam, tele vagyok energiával. Elmúlt a hőemelkedésem is. :))
Annyira boldog vagyok ettől, hogy még az ihletem is megjött a főzéshez. Őszibarack krémlevest főztem, de raktam bele egy almát is. Szegény nem tehetett semmiről, csak annyi volt a bűne, hogy amikor hazajött, kiesett a zacskóból. Kicsit ütődött lett, így már a gyerekeknek nem kellett. Levesként végezte.
Főételnek mindenképpen krumplit akartam csinálni, mert már két napja tésztát eszünk, uncsiiiii! Volt egy kis darált húsom is a hűtőben. Ebből kellett valamit összehozni. Kitaláltam, hogy ha már olyan divatos újragondolni ételeket, miért ne lehetne az a rakott krumpli? Egy picit talán emlékeztet egy rakott zöldségre, vagy talán a rakott krumplira is. Mindenképpen újítás. És hogy miért francia? Egyszerűen csak azért, mert provance-i fűszerkeveréket használtam a hús ízesítésére. Ennyi erővel lehetne görög is, vagy mexikói. Mindenkinek a fantáziájára bízom. És amilyen kipihent voltam, még fázisfotókat is csináltam közben.
Tényleg felturbóztam magam, mert főzés közben még egy tortát is összeállítottam. Egy nagy 30 szeletes szögletes vaníliás-erdei gyümölcsöset. Azt mindig elfelejtem, hogy az erdei gyümi így befogja a kezemet, természetesen most sem húztam kesztyűt. Most úgy néz ki a kezem, mintha nem is tudom, mondjuk a földet túrtam volna. A tenyerem és az ujjaim összes kis redőjébe szépen beférkőzött ez a sötétlilásbordó, majdnem fekete szín. Remélem, hamar lekopik. Aztán rohamosan nekilátok még ezen kívül a hétvégi 5! tortának. Szép kis menet lesz, de természetesen mindent meg fogok mutatni.
Ja, és a végére egy kis utóirat: Egy nagyon tehetséges gasztroblogger társam versenyt hirdetett az oldalán: itt. Nagy örömömre én lettem az egyik nyertes! Most csengetett a postás és már a kezemben is van a nyeremény. Minden épségben megérkezett. Köszönöm!