Szóval a mai ebéd zöldbab levessel kezdődött. A családban rajtam kívül nem szereti senki, de azért megeszik. Már napok óta a zöldbab körül járnak a gondolataim. Én ugyanis szeretem, mint minden zöldséget. Elélnék én hús nélkül is, annak ellenére, hogy nem vagyok vegetáriánus. Mindenképpen valamilyen zöldbabos ételt szerettem volna készíteni. Tegnap nagy volt a kísértés, hogy a zöldséges raguba is beletegyem, de győzött az észérv, hogy akkor senki sem enne belőle. Viszont így levesként magamnak örömet szereztem vele, míg a család többi tagja vagy eszik belőle, vagy nem.
A második fogás sült csirke, ami azért született, mert Amikám már napok óta tűri a sok zöldségevést, de azért egyre lelkesebben kérdezgette, hogy van-e husi? Láttam a kis arcocskáján, hogy megeszem ugyan a zöldségeket is, de azért egy kis husi milyen jó lenne mellé. Be is vágott egy egész csirkecombot ebédre, úgy, hogy még salátát és rösztit is evett hozzá. A saláta egy kis maradék a hűtőben lévő zöldségekből. Csak úgy összedobtam. Az öntet pedig a barátnőm ötlete, mint már írtam róla korábban. Természetesen apának készült egy kapormentes változat belőle.
A röszti jó példája annak, hogy a krumpli egyáltalán nem unalmas. Olyan sokféle minden készíthető belőle. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a nagymamám reggelire sokszor csinált nekünk lapcsánkát. Ez tulajdonképpen a röszti, vagy krumpliprósza, vagy tócsni. Ennyiféleképpen nevezik. Az öcsémmel nagyon szerettük. Most ez alapján készítettem én is, bár mama tett bele pirospaprikát is mindig, én ezt most kihagytam. Az a jó benne, hogy olyan sokféleképpen lehet variálni, hogy elképzelhetetlen. Tehetünk bele más zöldségeket is (répát, zöldséget, cukkinit, bármit). Tehetünk hozzá sajtot is. Fűszerezhetjük akár indiai fűszerekkel. Készíthetjük csak hagymából. Rakhatunk hozzá egy kevés lisztet is, hogyha nagyon hígnak véljük. Süthetjük palacsinta nagyságúra is, mint egy omlettet. Egyszóval csodálatos.
Bocsánat a röszi túlzott imádatáért, de a gyerekkoromat idézi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése