Cékla

Egy külön bejegyzést szánok neki, abból az alkalomból, hogy szezonja van és a mai ebédben is főszerepet kapott. És egyébként is imádom. Nagyon sokan nem szeretik a céklát, de ezt annak tudom be, hogy gyerekkorunkban semmi másra nem használtuk a céklát, csak savanyúságnak. Pedig a cékla másra is nagyon finom. Ne feltétlenül a savanyú és rágós borzalomra gondoljunk (bár én azt is szeretem). Zöldségként használva igenis nagyon kellemes, pikáns íze van.
Reggeli torna gyanánt ma a piacon kóboroltam jól felpakolva és gyönyörű, zsenge céklát kaptam. Egyből a rizottó jutott az eszembe. Ebben a formában ugyanis még nem ettem, de nagyon vágytam rá. Persze, hogy a diéta ideje alatt talál meg ez az étel, mert parmezánnal lenne az igazi, de ezt most nem lehet. Most vörösborral készítettem, a cékla színe miatt úgy gondoltam ez jobban illik hozzá. A receptet leírom ide is, mert még nem tudom kezelni az új felületét a weboldalamnak.
2 evőkanálnyi olívaolajon megfuttattam 1 fél fej apróra vágott vöröshagymát. Ehhez borítottam az 1 nagy fej megtisztított és kisebb kockákra vágott nyers céklát. Addig kevergettem a tűzön, amíg félig megpuhult. Ekkor hozzá adtam 20 dkg rizottó rizst és folyamatos kevergetés mellett kissé megpirítottam. Mehetett hozzá egy deci finom száraz vörösbor, amit szintén folyamatos kevergetés mellett magába szívott a rizs. Most kezdődik az unalmas rész, de megéri. Egy liternyi forró zöldség alaplevet, merőkanalanként kell adagolni a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja a nedvességet, folyamatosan kevergetve. Ettől lesz olyan selymesen krémes. Az utolsó előtti kanál alaplénél beleborítottam még 10 dkg fagyasztott borsót is és végül az utolsó kanálnyi lé, amit már nem kell teljesen felszívjon a rizs. Félrehúzzuk a tűzről és beledobunk 2 dkg vajat. Úgy az igazi, ha parmezánnal tálaljuk.

És ez még az ebéd egyik pici sarka. A leves egy egyszerű zöldséges krumplileves, amit rántás nélkül készítettem egy kis burgonyakeményítővel besűrítve, tészta nélkül. Apa kérésére pedig hagymás-paradicsomos bab készült csilis kukoricapuffanccsal. Ez sem egy túl bonyolult étel. A karikára vágott 2 nagy fej hagymát megpároltam 2 evőkanálnyi olajon, majd felöntöttem egy jó fél liternyi paradicsomlével. Ebbe borítottam a megfőtt vörös babot (nem volt itthon fehér bab!!!). Picit utóízesítettem egy kis sóval és kész.
A kukoricapuffancshoz egy konzervdoboz lecsöpögtetett kukoricát elkevertem két tojással, egy pici sóval, pici csiliporral és kukoricadarával. Majd a végén kiegészítettem extrudált kukoricapehellyel. Lapos gombócokat formáztam nedves kézzel és forró olajban kisütöttem.

60 perces ebéd fehérjenapra

Pontosan 60 percbe telt a mai ebéd elkészítése, és ebben benne van az eszközök főzés közbeni elmosogatása és a konyha tiszta állapotának helyrehozása is. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a mai leves nem nagyon illik össze a második fogással, de nekem most pont erre volt szükségem. Ez hiányzott a szervezetemnek. A leves frankfurti leves, amit most nem rántással készítettem el. Az elkészítés valójában ugyanúgy indul, mintha rendes frankfurti levest kezdenénk el főzni, viszont amikor a rántásos részhez érkezünk egy kisebb edényben éppen egy pár csepp zsiradékot felforrósítunk és gyorsan elkeverünk benne egy teáskanálnyi pirospaprikát. Felöntjük egy kevés hideg vízzel és hozzáöntjük a leveshez. Egyébként a lisztet kivéve teljesen olyan, mint az eredeti. :)
A második fogás sem hagyományosan készült, ugyanis az tökfőzelék, amiből szintén kihagytam a lisztet. A szokásos módon kaprosan megfőztem a legyalult tököt és a rántás helyett ebben az esetben egy jó nagy adag tejfölt kevertem ki egy egész tojással, és miután a tököt levettem a tűzről, alaposan elhabartam benne ezt az egyveleget. Nem sűríti be teljesen, de mégsem vízszerű az állaga. Sütöttem mellé túrófasírtot, ami nagyon ízlik nekem. Aki szereti a körözöttet, az nem fog benne csalódni. Negyed kiló túrót összekevertem egy fél apróra vágott hagymával, sóval, borssal egy nagyobb ág apróra vágott mentával, egy tojással és kb. két evőkanálnyi puffasztott amaránttal. Apró lapos fasírtokat alakítottam ki, amit forró olajon sütöttem meg. Az állaga picit emlékeztet a túrógombócra, olyan légiesen könnyű. Az íze meg amint már említettem a körözöttre hajaz. Azért a biztonság kedvéért még sütöttem hozzá egy pár szelet bacont is, hátha a családnak nem jön be az újítás.

Tegnap este pedig megtaláltam a követőmet. Pontosabban ő még csak a food stylist kategóriába sorolandó, mert főzni még nem tud.

Ezt hozta ki a vacsorából, egy egyszerű magos buciból és egy pár szelet sonkából, teljesen magától és teljesen egyedül. Mi már csak a végeredményt láttuk, amit már meg is vámolt közben.

Pénzkötegek és 2in1

Egyszer már készítettem egy húszezres tortát és nagyon megtetszett egy ismerősömnek. Fel is hívott a múlt héten, hogy szeretne ő is egy ilyet. Az volt a kérése, hogy legyen olyan 20 szeletes. Hát egy picit gondolkodnom kellett a dolgon, mert a bankó mérete ugye adott, és nem készíthetek egy ekkora méretű, de óriási magas pénzköteget. Ekkor jött az ötlet, hogy legyen több köteg, amit esetleg egymásra is teszek (végül nem tettem őket egymásra). Az úriember hatvanéves lett, ezért úgy lett volna tökéletes, ha három köteg készül, de mivel dobos krémmel szerették volna én ragaszkodtam az ötlapos megoldáshoz. Így maradt a két köteg. Kiegészítettem egy kis jegyzetfüzetkével, amin végül megjelenik az ünnepelt életkora is egy kitalált egyenlet végeredményeként. Ja egyébként a húszezres nyomtatott ostya.

A hétvége második tortája is készült már a konyhámban. Korábban az apukám és az öcsém közös szülinapi tortája volt. Ez pedig a kettő az egyben torta. Sima kerek piskóta kétféle töltelékkel. Az egyik oldal csokis, míg a másik jelen esetben vaníliás-erdei gyümölcsös. Most egy kicsit megerőltettem magam a díszítés terén is. Tejszínhabbal dekoráltam és a vaníliás felére koktélcseresznyét, a csokis felére sk. csokilapocskákat tettem.

Diéta ügyben: Ma van a 65. napunk és még jól bírjuk. A mínusz kilók számát tekintve fejenként tíznél tartunk. Ma gyümölcsnap van és ebédre gyümisalit eszünk.

Tepsis csirke

Dédimamáék rendszeresen összejárnak egy bizonyos szintén nyugdíjas társasággal. Mindig másnál szervezik a bulit, és most náluk lett megrendezve az összejövetel. Ilyenkor mindenki süt-főz mi szem-szájnak ingere. Mama természetesen megfőzi ilyenkor a messze földön híres tyúkhúslevesét és a szintén híres sült csirkéjét. Már időben szólt, hogy jó volna valami torta is a bulira. Az az ötletem támadt a húsleves torta után, hogy akkor most legyen a tepsis csirke tortában megvalósítva. Mamának van egy ezüst színű tepsije két füllel és egy tetővel, amit imád és mondogatja, hogy csak abban lehet igazán jó sültet készíteni. Ez lett maga a torta. A tepsit festékszóróval festettem ezüst színűre, ami kicsit meg is fojt rajta, de éppen ettől lett élethű, mintha a pára csapódna ki a tepsi oldalán. A torta maga tejszínes mascarpone-s krémmel van megtöltve és szederrel megpakolva ismét. A tetejére, azaz a tepsibe való dolgokat külön apa segítségével csináltam. Készült krumplikarika és hagymakarika, meg répakarika, egész bors és őrölt változat is, meg aprított zöldfűszer a tetejére. A krumplikat és a hagymakarikákat is megfújtam air-brush-al. Először egy sárgás, majd egy narancs és végül barna színnel. Így olyan sült színt kapott. A csirkecombokat külön piskótából faragtam ki, majd bevontam fehérrel és jöhetett megint a szórópisztoly. A csirkebőrt úgy imitáltam, hogy van erre a célra egy külön icipici reszelőkém és a citromhéj reszelő részével megnyomkodtam a bevonatot. Szándékosan nem tettem tortatálcára és tortacsipkére (nem mintha összekeverhető lenne a mama csirkéjével).

A tepsi oldalát is megfújtam egy-két helyen barnával, mintha kicsapott volna a zsír és oda sült volna a szélére.

A mai ebéd gomba krémleves és tapenade-al töltött csirkemell friss salátával. Ha már díjnyertes a receptem, akkor ismételni kell! A tapenade-al töltött csirkemell receptet megtaláljátok a diakonyha.hu oldalon. Ezzel  a recepttel neveztem a mesterszakács.eu által megrendezett nyári receptversenyre, amit a zsűri egyöntetű szavazata alapján első díjjal jutalmaztak.

Jelentés

Jelentem még élek! Pici manókám abba a korba lépett, amikor elkezdtünk az óvodába beszokni. Három napig lelkesen szorongattuk egymás kezét az oviban, bármiféle játszás nélkül, majd a gonosz anya, azaz én úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme nincs, hiszen ezután is nélkülem kell majd az oviban boldogulnia. Az lett a vége, hogy tegnap már egyedül kellett megbirkóznia vele. Egyenlőre még csak délelőttös, de szépen lassan megszokja majd. Nagyon ügyes volt, nem is sírt, de én igen. Ma már volt egy kis sírás, amit délben tárgyilagosan közölt: -Sírtam, mert hiányzottál! És éppen ezek miatt az események miatt el kell foglalnom magam délelőttönként, de nem itthon, úgyhogy a főzés rovására megy a dolog. Sok-sok dolgot kell délelőttönként elintéznem, nehogy elfogjon a sírás. Majd szépen lassan elhalványul a köldökzsinór kettőnk között, amikor már egyikőnk sem fog sírni.
Tegnap étteremben ebédeltünk hármasban apával és keményítőnap alkalmából zöldségtálat ettünk, ami rántott zöldségekből és steak burgonyából állt. Finom volt.
A mai napon ismét elmentem a vegetáriánus étterembe és gulyáslevest kértem, ami szejtánból készült. Nem baj, ha nem ismeritek a szejtánt, mert eddig én sem hallottam róla. Ez egy tönkölybúzából készült hús. Egészen érdekes az állaga, talán a szójához tudnám hasonlítani. Az íze meg gondolom a fűszerezéstől is függ, de nekem nagyon ízlik. A második fogás szintén ebből a "húsból" készült, azaz bakonyi szejtánragu tönköly nokedlivel. Amanda úgy ette a "husit", hogy öröm volt nézni, még az én tányéromból is kiválogatta.

Ilyen ez a mai nap! :D

Kezdjük az elején, mert már pénteken sem írtam blogot. Pénteken keményítőnap volt, ám csak egy egyszerű ételt készítettem, levest nem is, mert estére készülődve két tortát is össze kellet állítanom. Az ebéd: Lencseragu barna rizzsel. Nem kell nagyon komoly dologra gondolni, mert csak főtt lencsét kevertem össze főtt krumplival, majd ezt az egészet a maradék paradicsomos salátaöntettel és a maradék sózott lilahagymával. Ehhez főztem barna rizst és jóízűen elfogyasztottam.

Este buliba voltunk hivatalosak, ahol megünnepeltük anyósom szülinapját és a dédimama névnapját. Természetesen mindkettőnek külön torta dukált. Anyósom tortáját már régen kitaláltam, hogy milyen legyen, mert imádja a cipőket. A nem is akármilyen cipőket, a szép vékony és nagyon magas sarkú topánokat. A tortához a cipőt már előző este legyártottam, remélvén, hogy kicsit szárad másnap estig. (Nem így lett!) Készítettem egy cipősdoboz tortát, amit tejszínes csokikrémmel töltöttem meg. Kicsit elszámoltam magam a krém mennyiségét illetően, ezért még egy jó nagy adag tejszínnel meg kellett pótolni, majd még betöltéskor is ki kellett pótolni sima tejszínnel a tortát.

Egy pár anyagból készült rózsa utánzata is rákerült a tortára díszként. Mivel anyósomnak nincs kedvenc cipőmárkája, ezért kitaláltam egyet: Redshoe! Ez került rá a cipő belsejében lévő címkére és a doboz oldalára is. A merevítéseket, amik műanyag flakonból készültek, nem vettem ki, mert tortagyilkos időjárás volt, azaz párás és meleg, így az anyag lepuhult, száradás helyett és nem tartott volna.

A következő torta ötlete a sógornőmet dicséri. Ő találta ki, hogy ha dédimama, akkor húsleves. Messze földön híres a mama tyúkhúslevese csigatésztával. A szokásos kis kék zománcos fazékban. Sima piskóta tejszínes-mascarpone krémmel töltve és szederrel megspékelve. Valójában egy egyszerű formájú tortáról van szó, ami kicsit a díszítés által kelt életre. Az edény füle egyszerű forma, míg a leves megoldása inkább ötlet kérdése volt. A legfelső piskóta lap közepét kivágtam, egy kis peremet hagyva neki, amit cukormasszával bevontam, hogy a zselatinos massza ne szívódjon be a piskótába és ne is áztassa el a dekorációt. Ezután sárgára színezett vízben oldottam fel zselatint, amit olvadásig hevítettem. Miután kissé kihűlt az üregbe töltöttem. Ebbe pakoltam bele a marcipánból formázott zöldborsót, csigatésztát, amit fogpiszkálókon sodortam, a répaszeletkéket, a csirke lépét és a legtetejét megkoronáztam egy csirkelábbal. Az oldalát, hogy eltakarjam a peremet, porcukorral szórtam meg, mintha a zsír a leves szélén kezdene kissé megdermedni. Végső dekorációs elemként még egy fakanál is készült a fazék mellé.

Szombaton ismét buliba voltunk hivatalosak, mert közben az anyukán névnapját is meg kellett ünnepelni, ezért még pénteken a dínom-dánom után még két kisebb tortácskát is gyártottam az anyukámnak. Ugyebár már készült neki egy nagy, meg a sógornőm is készült ez alkalomból egy nagy tepsi sütivel, így személyre szabott mini tortákat kapott anyu ajándékba. Mind a kettő sima piskóta vaníliás krémmel és málnával.

Az első egy pirosra színezett Unidec-el burkolt és magában mintázott , majd függönyszerűen díszített és pici virágokkal megkoronázott mini tortácska.

A második egy tengeri motívumokkal díszített tortácska. Anyu imádja a vizet és a tengert, ezért kapott egy ilyen díszes tortát. Van a tetején egy nagyobb halacska, majd az oldalán tengeri hínár és rákocska, meg kagyló, tengeri csillag, tengeri uborka. Az oldalát körben hullámosra mintáztam, ami a fotón nem látszik, mert telefonnal fényképeztem.

Vasárnap gyümölcsnap volt:

Ananászban tálalt gyümölcssaláta, a gyerekeknek paradicsomleves betűtésztával és sonkás pizza volt az ebéd.

Ma viszont fehérjenap van! Ebéd: Májgaluska leves és Omlett görög salátával. Gyrekeknek: Rántott csirkemell csíkok barna rizzsel.

... és ami miatt ez lett a bejegyzés címe: olvasgattam a facebook-on az üzenőfalat, amikor észrevettem ezt: Tortadíszítés alapjai: Hegedű torta készítése, majd tovább olvasgattam ujjongva, amikor még ez is szembe jött velem: Mesterszakács: Heti ajánló Nagydia receptje.
Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy a Facebook-on elkezdődött az őszi tortadekorációs versenyre való szavazás. Először Tetszikelni kell a Tortadíszítés alapjai oldalt, majd ezután lehet szavazni. Két kategóriában indultam: A Gyerektorta és a Fondant torta kategóriákban. Nem mondom, hogy az én tortáimra kötelező szavazni, de mindenképpen érdemes megnézni a szép tortákat és mindenki arra szavaz, amelyikre akar.

Szeptember 1.

Elérkezett ez a nap is. Amikor Melcsi már az óvoda kövét koptatja, Ami még itthon van velem kettesben. Már nem sokáig. Ez volt az utolsó nyarunk, amit együtt tölthettünk hármasban (néha négyesben) teljes egészében. Kicsit szomorú vagyok, ha erre gondolok, de az élet halad a maga útján, a gyerekek felnőnek, mi pedig öregszünk, még ha nem is akarjuk ezt bevallani magunknak. Furcsa lesz, ha már nem lesz itthon senki sem mindennap. Ráadásul szembesülnöm kellett azzal a ténnyel is, hogy Amanda oviba szoktatása nem lesz egy könnyű feladat. Ma ugyanis, miután elvittük Melindát, közölte, hogy ő bizony nem akar oviba járni és a kezemet annyira szorongatta, hogy azt hittem össze is nőtt talán. Jövő héttől kezdve három héten keresztül minden délelőtt megyünk egy kicsit ovizni, szokni a környezetet, ami kissé mókásan hangzik, hiszen gyakorlatilag a születése óta, azaz három éve minden nap oda járunk Melcsiért. A főzés marad estére.
Ezután a lelkizés után kellett valami olyan kaja, ami feldob, így az ebéd az én kedvemért tejszínes gombaleves és csevapcsicsa. A csevapcsicsa receptet a Mesterszakács.eu oldalról töltöttem le. Érdekes volt számomra, hogy a húsban nincs hagyma. Egyszer-kétszer már volt csevapcsicsás próbálkozásom, de nem nagyon jól sült el. A mostani is csak azért nem tökéletes, mert odaragadt a kontakt-grillhez és emiatt nem lett olyan jó roppanós kérges a külseje. Ennek ellenére nagyon finom és a mellé rittyentett kétféle salátaöntet és a sózott lilahagyma jól kiegészítette. Az első salátaöntet a már megszokott kefires-fokhagymás, míg a másik egy újfajta paradicsomos verzió. Az eredeti recept szerint paradicsomokat kell leforrázni és kifilézni, én ezzel szemben most darabolt paradicsomkonzervet használtam. Egy nagyobb tálban összekevertem egy evőkanálnyi Tokaji borecetet furmintból és még két evőkanálnyi sima ecetet. Ebbe szórtam ízlés szerint egy pici sót és fehér borsot, meg kb. 1 evőkanálnyi cukrot. Ezt alaposan összekevertem habverővel 6 evőkanálnyi olívaolajjal és beleöntöttem a paradicsomkonzervet. Megízesítettem úgy 2 evőkanálnyi friss aprított bazsalikommal és 12 db apróra vágott olívabogyóval.