Golyóscsapágy

Úgy kezdődött, hogy az egyik ismerős, akinek már korábban is csináltam tortát, felhívott, hogy szeretne egy különleges tortát. Rendben, de eljön és megmutatja, hogy a férje mit rajzolt ez ügyben. E-mail-ben nem küldhette, mert szégyellte a rajzot, amit aztán el sem hozott. Szerintem igazából csak kíváncsi volt rá, hogy tudom-e miről van szó, illetve, hogy képes vagyok-e rá. Eljött és én gyorsan rittyentettem egy papírlapra egy gyors rajzot egy golyóscsapágyról. Na pont ilyenre gondolt! Nem volt teljesen hasztalan az a pár év, amit a gyerekkoromban apukám mellett töltöttem. Ráadásul a férjem sem egy műszaki analfabéta, sőt! Lehetett, és lehet is mellettük művelődni. Ilyen dogokat is jó ha tud az ember lánya. Visszatérve a tortára: a hölgy férje ekkor hosszas magyarázkodásba kezdett, hogy hogyan is gondolta a tortát. A csapágy golyókat szerinte meg lehetne oldani olyan hengerszerűen, aminek félgömb a teteje. Ekkor előadtam én is az ötletemet, miszerint, úgyis ki lesz vágva a közepe, meg a golyóknak a vájat, ami leeső piskótából a krémmel lehet begyúrni golyókat. Tetszett az ötlet. Természetesen minden csapágynak van egy sorszáma, vagy sorozatszáma?, nem tudom, de ezt is bele kellett "vésni", ami ebben az esetben a nyugdíjba menő kolléga nyugdíjba vonulásának a dátuma volt. Utoljára az egészet meg kellett dönteni, amit először ferde tortának szerettek volna, de akkor nem lenne olyan igazi csapágyas. Így az alatta lévő alátét lett ferdén emelkedő. Egyébként diókrém a tölteléke és óriási a mérete! :) Ezüstös csillogását pedig az air brush-al fújt ezüst lüszternek köszönheti. (szerintem nem is látszik a fényképen!)

Folyt.köv. a következő bejegyzésben.