BEVÁLLALOM! Bakik!

Pár nappal ezelőtt M@rtinál láttam a felhívást, ami nagyon megtetszett. Erre a felhívásra szeretném közzé tenni én is az általam elkövetett bakikat, ami egyébként a következőkben felsoroltaknál sokkal több, de ennyiről van csak képem. A lényeg az, hogy ezáltal bebizonyítsuk, hogy mi is hús-vér emberek vagyunk, akik halandóak és elkövetnek hibákat is időnként.
Elsőként szeretném megmutatni egy tortámat, amit eddig talán nem is látott senki, már a családon kívül. Ez a torta a nagyikámnak készült. Egy könyv, mert nagyon szeret olvasni. Ez mind nagyon szép és jó, de a torta az katasztrofális lett. Íme:

Kábé úgy néz ki, mintha egy gyermek első remekműve lenne! Ráadásul annyira utáltam már a kinézetét is, hogy majdnem névnapot írtam rá születésnap helyett. De legalább finom volt.

Nem tudom, hogy mennyire vannak ezek a förmedvények időrendben, de ez most nem is lényeges.

A következő "szépség" a férjemnek készült a születésnapjára még évekkel ezelőtt. Egy receptújságból néztem ki a receptet még karácsony előtt és karácsonyra meg is csináltam, akkor tökéletes lett. Nem tudom mi történhetett, de ugyanezt nem tudtam megismételni már a szülinapi tortájánál, de nemcsak pocsék lett, hanem az állagát sem találtam el, ezáltal az íze is hagyott némi kívánnivalót maga után. :(

Valamivel már jobb a helyzet a következő tortánál, ami az én névnapi tortám. Egy nagyon finom tejszínes-túrós torta, amit az új díszítő készletemmel próbáltam dekorálni. Hát mit mondjak? Lehetett volna vastagabban bevonni a tortát, de legalább elfogyott egy pillanat alatt.

Úgy látszik, most csak tortáim vannak csúnyák, de most is egy torta következik. Józsikának, az unokaöcsémnek készült a szülinapjára. Ebben az esetben egy kicsit megbocsájtóbb vagyok magammal szemben, mert ez a gerincműtétem után készült kb. három héttel. Nem mertem nekikezdeni egy nagyobb horderejű tortának, ezért ostyás mellett döntöttem. Viszont elfelejtettem hozzá hidegzselét rendelni, így maradt a házi zselatinos megoldás. Látszik is rajta...

A mostani nem olyan vészes, de azért megmutatom. Fekete erdei meggytorta.

A teteje szép, de az oldala...

Volt egy próbálkozásom, ami a zebratorta mintájára készült, de különböző színű ételfestékekkel, próba gyanánt. Nem sok sikerrel.

A torták végére értem, következzenek az ételek.

Az első körben bemutatok pár ételt még a blogom kezdetéről, amikor még fogalmam sem volt az ételfotózás rejtelmeiről, amiről igazából még most sincs sok. De azért lelkesen próbálkozom.

Fogalmam sincs, hogy milyen levesek ezek, mert nem látszik. Akkor még nem ezt tartottam fontosnak, hanem azt, hogy pontosan azt lássák mások, amit én eszek ebédre. Később rájöttem, hogy ha egy picit kevesebb lével szedem a tányérba, akkor látszik a "belseje" is.
Van itt olyan is, ami a ronda, de finom kategóriába tartozik, gomba fűszervajjal megsütve.

Próbálkoztam a szép tálalással, de talán egy pár salátalevél feldobta volna a színösszeállítást. Nem a legszebb látvány.

A totális katasztrófa szép példája a sült mákos tészta, amit egyébként csak nagyon ritkán szeretek. Próbáltam egy kicsit változtatni rajta és muffinforma mélyedéseibe gyömöszöltem. Megsütöttem. Nem lett finom. Apa sem szerette.

A legutolsó, amit nem biztos, hogy még egyszer az életben megismétlek az a kandírozott gesztenye. Isteni finom, de nem feltétlenül éri meg a procedúrát, ami az elkészítésével jár. Nagyon hosszadalmas az eljárás, ráadásul nekem nem maradtak egyben a szemek, de mire a fotózáshoz értem volna, már csak ennyi maradt, mert az egész család rájárt. A képen is apa keze látható. Nem is lehet ezekről a morzsákról jó fotót készíteni.

Így utólag most az egyszer sajnálom, hogy nagyobb bakikkal nem tudok szolgálni, de a legnagyobb tragédiákat le sem szoktam fotózni. Láthatjátok, hogy a gasztroblogger is ember. Vannak rossz napok, rossz ételek, vagy receptek. Nem lehet mindig a topon lenni, de a legrosszabból is a legjobbat próbálom kihozni. Fő az optimizmus! :)

Hétvégi torták

Van egy nagyon kedves ismerősöm, akivel már szinte gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Neki van egy bájos kislánya a Laura. Tortázós hobbim kezdetén neki készítettem az első igazán nagy kihívást jelentő tortát, ami a pandamaci volt. Ez volt akkor az első szülinapi tortája.

Azóta eltelt pont egy év, és Laura két éves lett. Az már természetes volt, hogy a szülinapi tortáját én készítem. Ezúttal két torta készült nekik. Az első egy ajándékcsomag torta csokis töltelékkel a felnőtt bulira, ahol elsősorban a család van jelen.

 Próbáltam csajosra díszíteni, az alján körben apró rózsaszín virágokkal.

A második torta pedig Fifi a kisvirág rajzfilmfigurát ábrázolja. Szintén csokis töltelékkel a babazsúrra.

Elég magasra sikerült a torta, és hogy ne legyen olyan unalmas fehér az oldala, feldobtam a tetejénél körben futó ötszirmú virág mintával.

A következő torta elég nagy projekt volt, ugyanis egy hónappal ezelőtt felelőtlen kijelentést tettem a fodrászomnak. Beszélgettünk mindenféléről, amikor szóba került az ország tortája. Sajnos augusztus 20-a után felénk nem lehetett kapni sehol sem, így nem is tudtuk megkóstolni. (Menet közben kiderült, hogy mégis lehet kapni és én meg is kóstoltam.) De akkor megígértem, hogy ha legközelebb jövök megsütöm és hozok neki. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Én betartottam. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de megcsináltam. Leginkább az a borzasztó a dologban, hogy mindenből csak egy kicsi kell bele. 30g mandulaliszt, 60 g túró, vagy 70 g lenmagpehely. Az a lényeg hogy kész lett és nagyon finom is.

Mivel nincs Zila tortaformám, így sima tortagyűrűben készült, majd az öntetet megfogtam egy nagyon pici zselatinnal és a tetejére simítottam. Az oldalát körben megdíszítettem csokilapocskákkal.

Az utolsó torta is egy nagyon érdekes kérésnek tett eleget. Van egy nagyon régi (óóó, már ilyen öreg lennék?) barátnőm. Még sok évvel ezelőtt együtt jártunk színjátszó szakkörbe. Azóta már van neki egy nagy fia, aki most 16 éves lett. A kedvenc tortája egy tripla csokitorta, amit itt nálunk a nagyon híres cukrászdában lehet kapni. Az volt a feladatom, hogy kóstoljam meg és reprodukáljam. Pontosan nem is tudom mi a neve. Minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében. Az alapja egy fél adag sacher tészta. Erre jött a fél liter tejszínben feloldott 40 dkg étcsokoládé habosítva és egy pici zselatinnal megfogva, majd szintén fél liter tejszínben feloldott fehér csokoládé, szintén habosítva és szintén egy pici zselatinnal megfogva. Az egészet megkoronáztam egy tejcsokis ganache-al. Az egész torta dísze pedig a zenecsatorna egyik műsorára utal, ami a Super Sweet 16!. A nagyfiú egyik kedven műsora, és éppen ennyi lett ő is. Légiesen könnyű világoskék alapra (ami talán egy felhő?) tűvel körben lyukakkal oldottam meg a feliratot, amit azután marcipánmintázó segítségével megerősítettem, végül acélosan fényes kékre festettem, ezzel is emelve a csillogását az eseménynek.

Itt még dísz nélkül, picit oldalról.

A dísz, aminek az ötlete Viorica-tól származik.

Ami pedig a mai ebédet illeti, vége van a diétának. Az elkövetkezendő ebédek a maradék egészséges dolgok felhasználása jegyében telnek majd. A mai ebéd: Amarántos zöldségleves, amiben az amaránt legközelebb galuska formájában lesz inkább jelen, és Túrógombóc, mert ugye a tortához csak 60 g túró kellett és maradt még 19 dkg! :)

A 90 napos diéta - összegzés

Mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy nekünk nem elsősorban fogyókúra, hanem inkább tisztító, méregtelenítő kúra volt ez a diéta. Emlékeztetőül leírom, hogy a nyaralásból hazatérvén július 11-én hétfőn kezdünk bele. Hogy miért? Azért mert a nyaralós röpke egy hete alatt sikerült fejenként 2-3 plusz kilót felszednünk. Ez már csak hab volt a tortán, mert minden ruhán érzett már az a kicsit szorítós érzés. Emellett viszont sikerült az emésztésünket is hazavágni. Gyakorlatilag meghalt! Na, de nem vetettünk keresztet rá, hanem nagyon erős elhatározásból elkezdtük közösen apával a diétát. Ekkor a gyerekek még itthon voltak nyári szüneten, tehát azt is meg kellett oldani, hogy nekik is megfelelő legyen a táplálásuk. Szerencsére e mellett a diéta mellet ez nem is okoz akkora problémát. Egy két kis kiegészítéssel ők is általában azt ették, amit mi.
Nem szaporítom feleslegesen a szót, mert úgyis mindenki arra kíváncsi, hogy mennyi kiló ment le. Büszkén jelenthetem, hogy stabil 10 kilótól szabadultunk meg fejenként. Ez ugye személyenként is változó lehet, mert ebben sem vagyunk egyformák, mint ahogy semmiben. Soknak hangzik egyszerre ez a súlyveszteség, de nem egyszerre tűnt el, hanem szépen apránként. És ugye a fogyókúra, vagy diéta nem azt jelenti, hogy csak íztelen dolgokat ehetünk. Igenis ízletes finom ételeket ettünk. Az első pár hétben távozott a víz, ami általában 2-3 kilót jelent. Ezután általában egy hónapig stagnál, de azután szépen megindul és folyamatosan apad. Az én esetemben például centiket nem tudok mondani, de a fogyókúra előtt 46-os, esetleg már 48-as ruhákat hordtam, most azonban a 44-es lett a sztenderd méretem, de vannak olyan ruhák, amiből már a 42-es is elég. Ez a régi méretem. :)
A mostani feladatunk az, hogy ezt megtartsuk, amit úgy érhetünk el, hogy még 90 napig a reggelit, azaz a gyümölcsöt megtartjuk. Tehát reggelire gyümölcsöt eszünk, majd legalább egy óra hosszat utána semmit. Ezután visszatérhetünk a régi étkezéshez. A nasira egyébként is vigyázni kell! Nagyon bejött a gyümölcsnap, amit talán hetente-kéthetente ismét megtartunk.
Mindenkit bátorítani szeretnék, hogy ne féljen belekezdeni a diétába. Nem olyan nagy ördöngösség.
Ismétlés:
Fehérjenap: tej, tejtermékek, tojás, hús
Keményítőnap: bab, borsó, lencse, krumpli, rizs
Szénhidrátnap: tészta, este csoki
Gyümölcsnap: gyümölcsök, olajos magvak
Vannak olyan zöldségek, amiket bármelyik napon ehetünk, amik semlegesek, pl.: káposzta, tök, cukkini, paprika, paradicsom, hagyma, saláta, répa. Ezekből akár salátát, vagy párolt, jó fűszeres ragut készíthetünk.
Mindenkinek van a diéta alatt mélypontja. Ilyenkor lehetünk magunkkal kicsit engedékenyebbek (de tényleg csak egy kicsit) és egy picit lehet ilyenkor bűnözni. Becsúszhat egy születésnap ebbe az időszakba, lehet nemet mondani az egész torta megevésére, de azért mondjuk egy-két falatot megengedhetünk magunknak. Ésszerűen.
Az én titkos favoritom a savanyú káposzta. Általában gyümölcsnapkor tör az emberre az éhség nagyon, vagy az édes undor. Ilyenkor én savanyú káposztát majszoltam. Jól eltelített és nem volt édes. Apának ugyanakkor az olívabogyó töltötte be ugyanezt a szerepet.
Visszatérve a tisztítókúra jellegére a dolognak, megemlíteném, hogy a diéta kezdetekor egyrészt visszaszorítottuk a cukorfogyasztást, másrészt azt is lecseréltük nyírfacukorra. Na ez nagy hiba volt részünkről, ugyanis az én belsőségem, mint utóbb kiderült nem bírt vele. Nagyon megszenvedtem ezt az időszakot. Ezután jöttek a glutén intoleranciás tüneteim, amivel még a gasztroenterológiára is eljutottam. A 90 napos mellet még a gluténmentes diétára is figyelnem kellett, amit szigorúan be is tartottam, így mostanra teljesen rendbe jöttek a dolgok, és visszatérhettem a normál étkezésre, ami nem gluténmentes. Egyszerűen csak felszívódási problémák voltak a háttérben. A diéta mindent megoldott.
Egyenlőre ennyi jutott így hirtelen az eszembe a diétával kapcsolatosan. Ha esetleg valakinek van ezzel kapcsolatban kérdése, akkor nyugodtan írja meg és megpróbálok rá válaszolni.

Már annyira készülök agyban az összegzés leírására. Már ami a diétánkat illeti. Fejben már szedem össze a gondolataimat, nehogy valami majd kimaradjon. :)
Addig is fehérjenapra: Kínai erős-savanyú leves, mert már kezd hideg lenni odakint, és ez jól felmelegít, mert jó sok erőset tettem bele. Sült csirkecomb avokádós salátával (bizony nem csak krémnek jó), parmezánforgácsokkal. A salátának való zöldségeket most apró kockákra vágtam (paradicsom, uborka, retek, piros kápia paprika), majd karikáztam hozzá újhagymát, tépkedtem egy kis jégsalátát. Erre tettem fel koronaként a cikkekre vágott avokádót. Az egészet meglocsoltam egy kevés szezámolajjal, megspricceltem citromlével, sóztam, borsoztam. Legvégül parmezánforgácsokkal díszítettem.

Most pedig megyek, mert még pogit sütök és megsütöm az ország tortáját is.

Utolsó gyümölcsnap

A mai az utolsó. Legalábbis, ami a diétán belüli gyüminapot illeti, mert szándékomban áll később is megtartani ezt a jó szokást. Nem ilyen sűrűn, de mindenképpen jó a szervezetnek. Érzem! :)))) Nagyon finom salátát akartam rittyenteni, de a gránátalma, amit vettem, sajnos belül rothadt volt. :( Azért még így is finom lett. Raktam bele almát és szőlőt és nemkonzerv ananászt és fügét. Nyamiiii! Megettem egyedül az egészet.

Tegnap a zellerleveshez vett zeller nagyon nagynak bizonyult, így a lereszelt zeller felét eltettem vacsira. Reszeltem még hozzá egy nagyobb krumplit és hozzá aprítottam a zeller zöldjét is. Megsóztam és hagytam egy picit állni. Kicsavartam a felesleges levet és hozzákevertem 3 tojást. Apró tócsnikat sütöttem belőle. Ez leginkább keményítőnapra való étel, de tegnap este én megkóstoltam kettőt, apa majdnem az egészet megette egyedül. Már a harmadiknál járhatott, amikor megkérdezte, hogy mi ez? Zellertócsni, mondtam én, majd ette tovább. :)))

Garázsrendező projekt

Tegnap végre elérkezett a várva várt nap, amikor a barátosnémmal kettesben felkerekedtünk és elmentünk a garázsba rendet rakni. Na itt nem olyan kupit rendbe rakós dologról volt szó, mert egyszerűen csak a gyerekek kinőtt holmijait és megunt játékait kellet kiválogatni és kiselejtezni. Meg is lepődött Rencsi (a barátosném!), amikor beléptünk a garázsba, mivel én egyfolytában rendrakásról beszéltem, azt hitte, hogy egy jó nagy kupi fogja várni. De nem! Kupi az nem volt, csak egy csomó kacat, ami selejtezésre várt. Már nagyon készültünk rá és egészen jó buli a rendrakás ketten. Mindent átdúrtunk és szépen kiválogattuk, összehajtogattuk, bezsákoltuk, bedobozoltuk... Még dél sem volt, amikor végeztünk. Pedig nem is kezdtük korán, még előtte egy jót kávéztunk is. Így az ebédre rendelős pizzából nem is lett semmi. :( Pedig olyan igazi barinős, bűnözős (evés szempontjából) napra készültem lelkileg. Mindenesetre a főzés ezen okból kifolyólag tegnap szünetelt a konyhán.
Azért ördögszekereket mégsem fújt a szél, mert még előző este elkészítettem egy nagyobbacska és egy icipici Mickey egér tortát. Az ünnepelt egy 6 éves fiúcska, aki az oviba vitte a kedvencét torta formájában. A nagy a csoportnak, míg a picike egyes-egyedül neki készült.

Ezek után nekiestem az összes ruhásszekrénynek itthon és azokat is kiselejteztem. Örülnek a guberálók a sok ruhának!

A mai délelőtt is nagyon ügyintézősre és rohangálósra sikeredett, de közben azért egy picit piacoltam is, így az ebéd ötlete már ott megszületett. Zellerleves pirított kiflikarikákkal és Káposztás tészta.

Mindez a diétánk 87. napján, ami szénhidrátnap.

A fülnélküli táska esete

Mindenekelőtt kezdem a retro tortával, ami egy nagyon érdekes kérésnek tett eleget. Az ismerősöm felhívott, hogy a lánya 20 éves lesz és szeretne neki egy tortát. Azt nem tudta megmondani, hogy milyen legyen, mert a lányának elég érdekes az ízlése. Abban megegyeztünk, hogy rózsaszín semmiképpen ne legyen, mert nem egy rózsaszín csaj az ünnepelt. Ezen kívül nagyon tetszik neki az ajándékcsomag és a retro lemezjátszó tortám. Így született meg a lila alapon egyszerűen díszített retro torta masnival a tetején.

Utólag kiderült, hogy a lila a kedvenc színe! :)))
Ugyanoda készült a szögletes málnás cheesecake is.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt készítettem a barátnőm unokaöccsének a szülinapjára a Dath Vader tortát. Nagy mérföldkő volt ez akkor az én kis tortázós életemben. Természetesen a "babazsúron" volt fő attrakció a torta, amit azóta is emlegetnek a bulin részt vett gyerekek. (Mindenki a szemét akarta enni.) Az egyik lurkó ragaszkodott hozzá, hogy az ő buliján is egy tőlem származó torta legyen, ezért neki készült a barna lovacska torta. Nem volt nagy, mert csak 16 szeletes volt, de végre igazán bevethettem az air brusht.

Hol van ez a paci a Krickyéhez képest? Ha az övé lóképű, akkor az enyém milyen? :))) Mindenesetre alakul, mondhatni fejlődőképes vagyok.

És végre a retikül! A sógornőm a múlt héten ünnepelte a szülinapját. Természetesen mindenki tudta, hogy tőlem tortát fog kapni. Nem is volt semmilyen kérés, sem a küllemét, sem az ízét tekintve. Mindenki sejtelmesen mosolygott, ha a torta szóba került és mindenki suttogva kérdezte, hogy milyen lesz. Keveseknek adatott meg a beavatás, nehogy idő előtt kiderüljön az ünnepelt előtt a dolog. Tavaly neki készült az első shopping bag torta, mert nagyon szeret vásárolni. Idén ezt kellett valahogy felülmúlnom. Már régóta kacérkodtam egy táska torta gondolatával és most meg is valósítottam egy kisebb női retikül formájában. Ági nagyon szereti a szép és ízléses táskákat és ruhákat. Az egyetlen probléma az volt, hogy elfogyott az Unidec-em, amivel ugye könnyebben és szebben lehet dolgozni, de mivel még a környékünkön sincs cukrász nagyker, vagy egyáltalán bármi, ahonnan tudnék beszerezni ilyet, kénytelen voltam elővenni ismét a régi házi készítésű fondant receptemet. Ezt azért nem szeretem már használni, mert nagyon kiszámíthatatlan a minősége, akár a zselatinra gondolok, akár csak a porcukorra. Nem volt más, tehát megcsináltam. Hát ismét be kell hogy valljam: -Utálok vele dolgozni! :( Nem engedelmeskedik az akaratomnak, ugrik össze, vááááá! A lehető legjobbat hoztam ki belőle szerintem. Az utolsó pillanatban, amikor már 3!!!! óra késésben voltunk és a kocsihoz igyekeztünk, ránéztem a tortára és beugrott: -Ennek a táskának nincs füle! Pedig félretettem az anyagot neki. Mindig amikor kézbe vettem és gyúrogattam, ránéztem és nem értettem, hogy ez meg minek kell? Aztán félretettem. Összesen vagy háromszor vettem elő és gyúrtam át, de végül nem lett belőle fül.

 A fényképen nagyon porcukrosnak látszik, de az életben nem volt az. Nem értem!

 Épségben megérkezett. :)

 Elfektettük.

 Egy szeletke retikül, ami tiramisu ízű, és nem azért zöld, mert már magától lemászik a tányérról, hanem azért, mert zöld a mandula aroma, amivel készült. A piskóta ezzel a mandulaaromával ízesített kávéval lett átitatva, amit szidtam is készítés közben ugyanis nagyon megpuhult és rogyott össze.

Az első szelet levágása után.

Teljesen kettévágva. Ja, és az öcsém evés közben közölte, hogy na végre, ő ezt a bevonatot szereti a legjobban! :)))) Mindezt úgy elkészítve, hogy közben semmi ízt, vagy akárcsak illatot éreznék. Megkóstoltam a tortát is, de még az édes ízt sem érzem, így ettem egy kis habos szivacsot.:)))

Éppen ezen okból, már három napja hagymát eszünk hagymával, hogy valamilyen íz érzékelésére kényszerítsem az ízlelőbimbóimat, mert elég nehéz úgy főzni és sütni, hogy közben se illatot, se ízt nem érzek. Ma ezt megspékeltem egy kis erőspaprikával is a levesben is és s fasírtban is. A mai ebéd fehérjenapon, ami egyébként már a 85. nap: Kínai zöldséges garnéla leves és Fasírt+bélszínroló! paradicsomsalátával. A bélszínrolóról csak annyit, hogy gyerekkoromban utáltam! Most elolvastam miből készül és ez alapján még mindig utálom, de a jó hír, hogy nem érzem az ízét, így arról beszámolni nem tudok.

Végezetül a beígért eperbőr:

:DDD Ez nem mond sokat. Tulajdonképpen egy lekvárszerűség, ami állagra a birsalmasajthoz hasonlít. Az eredeti ötletem akkor született, amikor vettem a boltban egy 30 g-os kis csomagot, ami ugyanezt tartalmazta felkockázva málnából 565 forintért. A gyermekeim kb. 1 perc alatt el is tüntették. Gyorsan elolvastam a hozzávalókat és neki indultam a nagyvilágnak, hogy beszerezzem a hozzávalókat. 60 dkg eperből főztem egy pici cukor és egy kevés citromlé hozzáadásával egy nagyon sűrű lekvárt. Eredetileg pektint kellene hozzá adni, de egyrészt nálunk sehol sem lehet kapni (pedig én mindent megtettem a beszerzés érdekében), másrészt az itthoni elkészítése sem sikerült, ezért én most lekvárzselésítőt (majdnem teljesen pektin) adtam hozzá. Tovább főztem pár percig, majd kiterítettem egy sütőpapírral bélelt tepsire vékonyan. A sütőbe tolva, amikor eszembe jutott, mindig bekapcsoltam egy picikét és 60-70 fokon légkeverés mellett összesen talán egy fél napig szárítgattam. Nagyon finom, gumicukor helyett nagyon ajánlom!

Ki is szaggathatjuk különböző formákra, vagy csíkokra, kockákra vághatjuk, vagy egyszerűen csak feltekerjük. A képen nem látszik, de a valóságban olyan gyönyörű mélybordó színe van, és nem mellesleg FINOM! :)