Érzem, hogy itt van, és érzem az állandó jelenlétét és legfőképp az ízét! Ennyi bevezető után feltétlenül tudnotok kell, hogy a mai ebédről van szó. :) A levesnek ugyanis a "szellem" gombaleves nevet adtam. Úgy éreztem, ez mindenképpen magyarázatra szorul. Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtt a Pataki tálban csodás ételt dobtam össze, amihez raktam szárított vegyes erdei gombákat is. Mint tudjuk ezt úgy lehet életre kelteni, hogy forró vízbe áztatjuk egy kis időre. Na én ezt az áztatólevet tettem félre, amiből készült a mai leves is. Alapvetően ugyanúgy készítettem, mint a rendes gombalevest, de valójában gomba nincs benne, csak a fűszerek és a zöldségek, majd ezzel a csodás gombalével engedtem fel a megpirult zöldségeket. Fantasztikusan tömény gombaíze lett. Az már csak hab a tortán, hogy most gluténmentes lisztkeverékből csináltam hozzá nokedlit, mit nokedlit, majdnem csipetkét. Olyan sűrű lett a tészta, hogy csak kézzel tudtam csipegetni belőle a lobogó levesbe. A nokedli tésztáját megbolondítottam még egy jó adag petrezselyemzölddel. A végén a tejszín tette rá a koronát a levesre és az ízekre. :)
Ezután megettem a maradék savanyú káposztát a Pataki tálas ételből, mert hús az már nem maradt benne. Apa feljavította egy kicsit még házi kolbásszal, így olyan toroskáposzta utánzatú lett. Tudom én, hogy a tejszínes leves után nem illik a tejfölös főétel, de most nem bántam, sőt!
A desszert pedig, dédimama féle palacsinta, amit küldött. Hmmmm!
Aki ilyen étel főzésére adja a fejét nyugodtan eheti a leves után rögtön a palacsintát és ez így egy tökéletes hétközbeni menü.
A tegnapi projektem következő állomása:
Már majdnem mindet megrajzoltam! :) A gyerekek is lelkesen segítettek délután, Melinda adogatta a mézeskalácsot és hozzá az írókát és közben dirigált, hogy melyiket hogyan és milyen színnel, és, és, és... Amandám eközben csak nézte, mert ő már nem fért oda a kopasz mézeskalácsok közelébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése