Esetem a kelbimbóval

Gyermekkoromban nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna a kelbimbóról. Lehet, hogy én voltam egy kicsit analfabéta a gasztronómiában, de azért ezt inkább mégsem feltételezem, na de hagyjuk is a téma boncolgatását máskorra. A lényeg az, hogy már erősen felnőttnek éreztem magam, amikor először hallottam róla. Egyébként sem nagyon fogyasztott a családunk a kelkáposztából nagyon sokat, mert kimerült a frankfurti leves és a kelkáposzta főzelék felsorolásban. Ezeken kívül esetleg nagyritkán rántott kelkáposzta volt otthon és ennyi! Nem is nagyon gondoltam, hogy ezt valaha is ki kellene próbálnom, de ennyi idősen (hihihi, nem is vagyok olyan öreg!) már egészen mást gondolok mindenféle alapanyagról. Bármit el lehet készíteni mennyeien finomra, de ördögien vacakra is.
Az első kellemes élményem vele kapcsolatban még egy pár évvel ezelőtt történt, amikor egy barátnőmnél töltöttük az időt és megkérdezte, hogy ennék-e kelbimbó levest? Hát gondoltam, legfeljebb nem eszem meg, de mindenképpen megér egy próbát. Kértem. És milyen jól tettem. Naggggyon finom volt. Azóta is emlegetem. Időközben eltelt egy pár év és eszembe sem jutott ez a finomság, de egy pár napja egyfolytában a fejemben motoszkál, hogy kelbimbó leves. Ezt úgy képzeljétek el, hogy nem egy sima zöldséglevesről van szó, hanem inkább egy tárkonyos raguleveshez hasonló húsos-tejszínes, vagy tejfölös finomsághoz. Ma el is indultam, hogy beszerzem a legfontosabb hozzávalót a kelbimbót, de a saját butaságomból adódóan nem azt vettem. Kezdődött azzal, hogy egy csomag kelbimbó nekem egyedül sok és ki tudja, hogy mikor lesz megint ilyen alkalom, hogy csak magamra főzzek pl. kelbimbólevest. Ekkor megláttam egy zöldségkeveréket, ami nagyon szimpatikus volt, mert a képen sorakoztak a répák és zöldségek és a kelbimbók. Azt hittem, majd kiválogatom azt a pár kis kelbimbót, a többi jó lesz máshoz. Nekem is lesz levesem, de mégse marad ott egy csomó kelbimbó. Jól megjártam, ugyanis itthon kibontottam és összesen egy, azaz egy darab kelbimbó volt a csomagban. Így aztán módosítani kellett a tervemet és tárkonyos csirkeragu levest főztem. De azért nem adom fel, meglesz még az a kelbimbó leves is. Mostmár megveszem a kelbimbót és kész!

A második rakott krumpli.

U.i.: Már nagyon hiányzik egy jó kis gyümölcsnap, de milyen gyümölcsök vannak a piacon? Nem jött meg az étvágyam tőle. :(