Ismétlések hétvégéje

Ezen a hétvégén csupán három torta készült a konyhámban, de legalább annyi idő elment rájuk, mint az előző hétvégén a kilencre. Valahogy most nagyon béna voltam és semmi nem akart sikerülni. Nem a piskótával, vagy a krémekkel, és még csak nem is a töltéssel, faragással volt probléma, hanem egyszerűen a bevonóval. Az első torta a Villám McQueen torta volt. Gyönyörűen sikerült kifaragni, de bevonni... Eltökélt szándékom volt, hogy ezúttal a pirosat, ha törik, ha szakad, de én begyúrom! Mindent megpróbáltam. Szó szerint. Első próbálkozásom a bíborpiros porfesték volt, amíg el nem fogyott. A második a Wilton gél piros. Véletlenül sem lett az! Következett egy kis céklapor, ami picit javított a helyzeten, de még ekkor sem hasonlított a pirosra. Végső kétségbeesésemben belekevertem még egy picit a boltban mindenki által beszerezhető piros ételfestékből is. Ezeknek az összetevőknek köszönhetően (na és a sok gyúrásnak) nagyon lágy lett a massza és idő már nem volt a hűtésére, így kellett vele dolgozni. Az autó oldalán katasztrofálisan összegyűrődött az anyag és néhol még ki is szakadt. Az egyetlen szerencsém, hogy olyan helyeken szakadt ki, ahol egyébként is ki kellett vágni. A gyűrődéseket el lehetett tüntetni a rátétekkel (kerék, villám). Az air brush viszont sok mindent eltakart és tökéletes lett a festés, amit most új fajta festékkel próbáltam és nagyon meg vagyok vele elégedve! :))) Így is inkább csak szemből fotóztam a tortát.

Ezt követte a Scooby Doo torta. Ez tette a napra a pontot, pedig még nem is volt vége! A kakaóporral színezett massza egyszerűen telítődött, vagy nem is tudom, de egyszerűen lehetetlen volt vele dolgozni! Kb. negyedik próbálkozásra sikerült egyáltalán kinyújtanom és felemelnem, hogy a tortára tegyem. Ekkor ahelyett, hogy egyből felvette volna a torta formáját, elkezdett a széle letöredezni, úgyhogy tulajdonképpen mégis felvette a formát, de oldal nélkül. Így utólag már nem izgatna, mert külön bevonnám az oldalát, de akkor pánikba estem és gyorsan elkezdtem visszatologatni az anyagot és összeragasztgatni a leeső részeket. Egyszerűen pocsék lett! A tetején szerencsére ez nem látszott. Hogy mentsem, ami menthető pici szellemeket gyártottam és a csúnya részekre ragasztottam. Felülről fotóztam, így a csúnyája nem látszik.

Ezen a napon ekkor úgy döntöttem, hogy mára ennyi, ez nekem ma nem megy! Be is vonultam a szobába, mint aki jól végezte dolgát. Egyszer csak bevillant, hogy még az egy maradék tortáért viszont reggel jönnek (Melinda ovis társának) és azt még ma meg kell csinálni. Teljesen reményvesztetten vonultam ki újra a konyhába. Először azt gondoltam, hogy kifaragom a Lego Ninjago figurát és betöltöm, lekenem, ennyi! De amikor benyúltam a hűtőbe és a pirosra színezett masszáért nyúltam, bizony meglepődtem, mert az állaga szuper volt, a színe még mindig nem, de az akkor már nem volt érdekes. Gyorsan ment a burkolás, és nem mellesleg szép is lett! A végén ő is kapott egy kis festékpermetet, a tökéletes pirosság érdekében. A kard is elkészült este, így másnap reggel felkerülhetett a tortára. Ez az eddigi legkisebb Ninjago-m. :)

Kárpótlásul a konyhai bénaságomért sütöttem egy csodás tortát magunknak. A sztori akkor kezdődött, amikor az ínyenc Melinda (a nagyobbik) egy héttel ezelőtt odaállt elém és közölte, hogy: - Anya, ha veszel mangót (!!!), akkor süssél nekem mangópitét! Jó nagyokat pislogtam! Előfordul ugyan, hogy veszünk mangót, meg kókuszt, meg egyéb különlegesebb gyümölcsöket, de azért nem mindennapos. Rávágtam, hogy jó! Másnap reggel bóklásztam a boltban és rögtön szembetűnt, hogy van mangó. Meg is vettem, de elég zöldecske volt. Betettem szépen az almák közé és egy hét alatt csodálatosan megérett. Nagyon finom édes lett az íze is. Nekiálltam a neten, majd a szakácskönyveim receptjei között keresgélni, de olyan mangópitét, amilyet elképzeltem, nem találtam. Volt ugyan sokféle, de egyik sem az igazi. Végül magamnak kellett kitalálnom egyet. Az alap a New York cheesecake. Ezt egy picit módosítottam és mangósítottam. Nekem nagyon bejött az egész! A receptet ígérem, hogy bepötyögöm, amint lesz rá időm (és remélem még emlékezni is fogok rá!). Az egész történet pikantériája, hogy Melinda egy falatot megkóstolt és közölte, hogy ő nem ilyenre gondolt és neki ez nem is ízlik. Legközelebb megkapja a sima gyümölcsöt magában. :)))