Lemezjátszó és Dobostorta

Csodásan indult minden a tortakészítés terén. Elkészült a lemezjátszó piskótája és a krém is. Megcsináltam a szükséges mennyiségű és színű fondant is. Felvágtam a piskótát és megtöltöttem a krémmel. Csodásan magas lett, amint reméltem, és még kivételesen a méretet is képes voltam betartani. DE! Sajnos a barna színű fondant valamilyen oknál fogva (én az új ételfestékre gyanakszom) nem kötött meg eléggé, és szinte folyt. Egyáltalán nem lehetett vele dolgozni, még ha gyúrtam bele porcukrot még akkor sem. Szerencsére mindig van a talonban sima fehér, úgyhogy az lett kinyújtva és utólag befestve. Egyébként is fa mintásra akartam mintázni, persze más technikával, de azt hiszem egész jó lett a végeredmény. Végre kipróbálhattam az új ezüst és arany színű ételfestékeket is. :) Készült hozzá egy fedő is égetett cukorból, ami amolyan retrós plexi utánzat lett volna, de sajnos eltörött, így nem került fel a tortára.

Térjünk rá a Dobos tortára. Alapvetően nem szeretem az olyan recepteket, ahol a "tegyük gőz fölé és sűrítsük be" mondat szerepel. De mivel a legjobb barátnőmnek készül, hát ezt is bevállaltam. Szóval gőz felett besűrítettem a krémet és turmixoltam és kevertem, amíg teljesen kiállt a csuklóm. Besűrűsödött és tökéletes lett. Nagyon finom! Elkészítettem a piskótatésztát is és laponként megsütöttem a recept szerint 5 lapot! (Találtam közben 2 záp tojást is! Fúúúúj!!!!) Én Nem szerettem eddig a Dobos tortát, de ez valami fantasztikusan finom! Azt hiszem rajongója lettem! Eljutottam odáig, hogy piskótatöltés, de amint bekentem a lapokat a krémmel, olyan kis lapos "toronynak" festett, hogy elkeserítő volt nézni is.:( Úgy nézett ki, mintha a jellegzetes amerikai palacsinták lennének egymásra halmozva. Annak még elment volna. Ezen fellelkesülve sütöttem még egy lapot gyorsan. Tehát elkészült a torta alapja betöltve, körbe kenve. Még hátra volt a dob. Napok óta a fejembe vettem, hogy nem fakanállal kéne kavargatni a cukrot, hanem a kedvenc eszközömmel a szilikon spatulával. Elő is vettem ehhez a munkafázishoz a legjobb spatulámat, és megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam: beleolvadta a cukorba! A kedvenc szilikon spatulám! Kavargatom, kavargatom, nézem milyen szép sima a cukor, majd valami fehér úszkál benne. Kiveszem a spatulát, és mint a mesében a gonosz méregkeverő boszorkány, amikor kiveszi a kanalat a méregből, a kezemben fogtam egy csonkot! :D Ez akkor nem volt olyan vicces, mert a cukrot ki kellet önteni és újat csinálni. Végre elkészült! Szép lett! Büszke vagyok magamra!
A mai ebédhez adott volt a csülök, tehát biztos voltam benn, hogy Pékné módra lesz elkészítve. A levesen még gondolkodtam. Zöldséges gombaleves szerettem volna készíteni, de Melinda nem szereti a gombát. Ma nincs óvoda, itthon van. Megkérdeztem, hogy milyen levest szeretne és azt mondta legyen paradicsomleves. Ha lehetne mindig azt enne. A második verzió az: -őszibarack krémleves eperrel, anya! Hát persze! Télen! Így lett ribizli leves. Volt a fagyasztómban még fagyott ribizli. Hozzákevertem a tegnapról a fekete-erdő tortából maradt erdei gyümölcs zselét is. Mindenki elégedett volt!