II. Gyulavári kastélynapok

Már le sem merem írni, hogy mikor tettem közzé új bejegyzést a blogon. Olyan gyorsan és tartalmasan telnek a napok, hetek! Ez tulajdonképpen jó, de sajnos a kedvenc blogomat elhanyagolom. :( A főzés a mindennapokban megmaradt és a sütést is folyamatosan gyakorlom.
Ám most egy nagyon kedves kötelességemről számolok be. Ezen a hétvégén, azaz 2012. május 18-20 között rendezték meg a II. Gyulavári kastélynapokat.

Erre a jeles rendezvényre felajánlottam egy igen méretes tortát. A szervező kérése az volt, hogy mindenképpen Békés megyére jellemző torta legyen, ez a kérés pedig az ízére is vonatkozott. Nagyon sokat nyomoztam a szakácskönyveimben és az interneten, de semmi konkrét dolgot nem találtam. Békés megyére ugyanis nem jellemző semmilyen édes, netán krémes torta. Esetleg egy jó kis szilvás, vagy fahéjas kalács. Ez adta az ötletet, hogy a torta szilvás is legyen meg fahéjas is. Ráadásul a Gyulavári kastély régi környékén szilvások voltak találhatók. Hogy ne legyen annyira egyízű, még kiegészítettem egy kis vanília krémmel is, amit csíkosan töltöttem be a tortába. Hogy minél nagyobb legyen a torta szögletes lett, amire az utolsó lap Békés megye formában került rá. Sima fehérrel burkoltam és végül kézzel ráfestettem Békés megye címerét. Ez volt az első nap előestéjén.

 

Torta a dobozban.

Békés megye címere.

 

Torta.

Az első napon jól felpakolva három autóval felvértezve nekiindultunk a napnak. Hiába keltünk korán és értünk oda időben, sajnos a jó helyek már elkeltek. A húst is kiosztották már a főzőversenyre, még szerencse, hogy az anyukám már korábban ott topogott és átvette a nevünkben a húst, ami nem mellesleg nagyon zsenge és friss dámvad husi volt. Gyorsan elfoglaltunk egy helyet, ami akkor még nagyon vonzónak tűnt, de később kiderült, hogy nagyon oda tűz a nap. Rohamvágtában hozzákezdtünk a pörkölthöz. Közben egy kicsit reprezentáltunk is. Megkínáltuk a zsűrit egy kis hazaival, azaz házi kolbásszal, majd a rendezvény háziasszonyát egy kis reggelivel, amit ott frissen készítettünk: flekken husival. Olyan gyorsan elkészült a pöri, hogy már vittük is a zsűri asztalához.

Káosz az asztalnál.

Belefér egy kis ördöglakat szétszedés is.

Bográcsok.

A többiek.

Csapatkapitány én.

A fiúk körbejárják a bográcsot.

Feszít!

Póz!

Kóstolok.

Látjátok, hogy borítom a gombát a bográcsba?

És önt!

Hú, de nagyon finom lett!

Füst mögött.

A pokol füstje egész nap körbelengett.

Árnyékban kuksolás.

Távolabbi kép a bográcsokkal együtt.

Azt fotózd!

Hűsítő jégkása.

A csapat neve és logo-ja.

Egyenkötény.

Az uram!

Pihentető foci.

A drága Kata, aki végig terelgette a gyerekeket.

Ilyen jó idő volt.

Csapatunk harmadik tagja Laci.

Hostessünk. :)))

Gyorsan megebédeltem és már mentem is átöltözni, mert elérkezett az idő a torta átadására. Mindez a színpadon történt. Átadtam a tortát Békés megye Közgyűlésének Alelnökének Kónya István Úrnak, aki felajánlotta a nagycsaládosok szervezetének és az erdélyi árváknak. Gyula város polgármestere pedig ünnepélyesen felvágta. Benke Laci bácsi pedig végig asszisztálta. A főzőverseny eredményhirdetése pedig ezután következett. A mi Konyhamalac nevű csapatunk emléklapot kapott. :) Nagyon jó volt, jövőre is megyünk!

Megyek a színpadra.

Feszítek, vigyorgok, és de nehéz ez a torta!

Átadom a tortát alelnök Úrnak.

Laci bácsi és alelnök Úr velem és a tortával együtt pózol.

Még mindig fotóznak.

Alelnök Úr megköszöni a tortát...

... és felajánlja a nagycsaládosok egyesületének, meg az erdélyi árváknak.

Felkéri Gyula város polgármesterét, hogy vágja meg a tortát.

Felvágják:

Laci bácsi beszédet mond. A háttérben én is látszom.

Átveszem a főzőverseny díját.

A fiúk a díjjal.