...mint régen

Ki gondolná, de már majd' fél év eltelt azóta, hogy visszamentem dolgozni. Hihetetlen, mert olyan gyorsan elszállt ez az idő! Most azonban végre ismét volt időm finomakat főzni és végre le is fotóztam és végre blogot is írok. Valójában az ebédben semmi különleges nem volt egyvalamit kivéve, mégpedig mily meglepő ez a desszert. De kezdjük az elején. A múlt héten elkövettem azt a hibát, hogy a gyermekeimmel mentem el vásárolni. Soha nem veszek zacskós levest, de addig könyörögtek, míg megvetették velem a kalóztésztás paradicsomlevest (nem tudom milyen márkájú). Ma meg is főztem nekik ebédre, de maradjunk annyiban, hogy többé nem fognak ilyet követelni a tányérjukba. Az általam főzött paradicsomleves sokkal, de sokkal finomabb. Mintás tésztát pedig tudok külön is venni, még ha az nem is kalózos. Íme a zacskós finomság:

Magunknak, azaz a felnőtteknek pedig tejfölös gombaleves készült, amit a gyerekek nem szeretnek.

 A maradék gombából fasírtot készítettem, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a gyerekek is megegyék ezt a finomságot. Így ugyanis be lehet őket csapni, hogy ez csak egy fasírt és pont. Nem értem hogy egyébként miért nem szeretik a gombát! Mi felnőttek imádjuk és nem csak a csiperkét, de mindenfélét. Elkészíteni egyébként nagyon egyszerű: Volt körülbelül fél kiló laskagombám, amit húsdarálón ledaráltam (na jó apa csinálta), majd alaposan (talán kicsit túl lelkesen is) megsóztam és megborsoztam. Ütöttem bele egy nyers tojást és jól megszórtam szárított, aprított petrezselyemzölddel. Dobtam hozzá egy fej apróra vágott vöröshagymát és egy gerezd aprított fokhagymát.Végül belemorzsoltam egy előzőleg tejbe áztatott kenyércsücsköt. Fasírtokat formáztam és forró olajban kisütöttem. Párolt rizzsel tálaltam.

Azért, hogy biztosra menjek, nehogy étel nélkül maradjanak a gyermekeim, ha mégsem ennék meg a fasírtot (szerencsére nem így volt), készítettem egy zöldborsós sertéstokányt is. A borsó imádják, a husit imádják, tehát tökéletes megoldás és még a párolt rizshez is illik.

Ééééééééés, dobpergés! A desszert! Régóta kéri a nagyobb, hogy legyen tejberizs. Elég meleg is van hozzá, ráadásul én nem is szeretem, ezért kitaláltam a tejberizs hűtött, krémesebb változatát gyümölcsökkel. Először is egy bögrényi kerek szemű rizottórizst felöntöttem egy deciliter tejszín és egy deciliter tej keverékével. Adtam hozzá 10 dkg cukrot és egy löttyintésnyi vanília kivonatot, meg egy löttyintésnyi rózsavizet. Lassú tűzön folyamatosan kevergetve elkezdtem főzni. Amikor magába itta a folyadékot, mindig adtam hozzá még tejet, összesen még 4 decilitert. Amikor ezt is magába szívta, lehűtöttem. A jó hideg tejberizsbe kevertem 10 dkg mascarponét és 3 dl tejszínből felvert tejszínhabot. Jól összeforgattam, kis tálakba szedtem és alaposan lehűtöttem. Ízlés szerint bármilyen gyümölccsel tálalhatjuk. Önmagában is nagyon finom!

Végül had ajánljam  magam a Facebook-on is! :))) Dia és a konyha - Like

II. Gyulavári kastélynapok

Már le sem merem írni, hogy mikor tettem közzé új bejegyzést a blogon. Olyan gyorsan és tartalmasan telnek a napok, hetek! Ez tulajdonképpen jó, de sajnos a kedvenc blogomat elhanyagolom. :( A főzés a mindennapokban megmaradt és a sütést is folyamatosan gyakorlom.
Ám most egy nagyon kedves kötelességemről számolok be. Ezen a hétvégén, azaz 2012. május 18-20 között rendezték meg a II. Gyulavári kastélynapokat.

Erre a jeles rendezvényre felajánlottam egy igen méretes tortát. A szervező kérése az volt, hogy mindenképpen Békés megyére jellemző torta legyen, ez a kérés pedig az ízére is vonatkozott. Nagyon sokat nyomoztam a szakácskönyveimben és az interneten, de semmi konkrét dolgot nem találtam. Békés megyére ugyanis nem jellemző semmilyen édes, netán krémes torta. Esetleg egy jó kis szilvás, vagy fahéjas kalács. Ez adta az ötletet, hogy a torta szilvás is legyen meg fahéjas is. Ráadásul a Gyulavári kastély régi környékén szilvások voltak találhatók. Hogy ne legyen annyira egyízű, még kiegészítettem egy kis vanília krémmel is, amit csíkosan töltöttem be a tortába. Hogy minél nagyobb legyen a torta szögletes lett, amire az utolsó lap Békés megye formában került rá. Sima fehérrel burkoltam és végül kézzel ráfestettem Békés megye címerét. Ez volt az első nap előestéjén.

 

Torta a dobozban.

Békés megye címere.

 

Torta.

Az első napon jól felpakolva három autóval felvértezve nekiindultunk a napnak. Hiába keltünk korán és értünk oda időben, sajnos a jó helyek már elkeltek. A húst is kiosztották már a főzőversenyre, még szerencse, hogy az anyukám már korábban ott topogott és átvette a nevünkben a húst, ami nem mellesleg nagyon zsenge és friss dámvad husi volt. Gyorsan elfoglaltunk egy helyet, ami akkor még nagyon vonzónak tűnt, de később kiderült, hogy nagyon oda tűz a nap. Rohamvágtában hozzákezdtünk a pörkölthöz. Közben egy kicsit reprezentáltunk is. Megkínáltuk a zsűrit egy kis hazaival, azaz házi kolbásszal, majd a rendezvény háziasszonyát egy kis reggelivel, amit ott frissen készítettünk: flekken husival. Olyan gyorsan elkészült a pöri, hogy már vittük is a zsűri asztalához.

Káosz az asztalnál.

Belefér egy kis ördöglakat szétszedés is.

Bográcsok.

A többiek.

Csapatkapitány én.

A fiúk körbejárják a bográcsot.

Feszít!

Póz!

Kóstolok.

Látjátok, hogy borítom a gombát a bográcsba?

És önt!

Hú, de nagyon finom lett!

Füst mögött.

A pokol füstje egész nap körbelengett.

Árnyékban kuksolás.

Távolabbi kép a bográcsokkal együtt.

Azt fotózd!

Hűsítő jégkása.

A csapat neve és logo-ja.

Egyenkötény.

Az uram!

Pihentető foci.

A drága Kata, aki végig terelgette a gyerekeket.

Ilyen jó idő volt.

Csapatunk harmadik tagja Laci.

Hostessünk. :)))

Gyorsan megebédeltem és már mentem is átöltözni, mert elérkezett az idő a torta átadására. Mindez a színpadon történt. Átadtam a tortát Békés megye Közgyűlésének Alelnökének Kónya István Úrnak, aki felajánlotta a nagycsaládosok szervezetének és az erdélyi árváknak. Gyula város polgármestere pedig ünnepélyesen felvágta. Benke Laci bácsi pedig végig asszisztálta. A főzőverseny eredményhirdetése pedig ezután következett. A mi Konyhamalac nevű csapatunk emléklapot kapott. :) Nagyon jó volt, jövőre is megyünk!

Megyek a színpadra.

Feszítek, vigyorgok, és de nehéz ez a torta!

Átadom a tortát alelnök Úrnak.

Laci bácsi és alelnök Úr velem és a tortával együtt pózol.

Még mindig fotóznak.

Alelnök Úr megköszöni a tortát...

... és felajánlja a nagycsaládosok egyesületének, meg az erdélyi árváknak.

Felkéri Gyula város polgármesterét, hogy vágja meg a tortát.

Felvágják:

Laci bácsi beszédet mond. A háttérben én is látszom.

Átveszem a főzőverseny díját.

A fiúk a díjjal.

Háromhetente

Frissen főtt, gőzölgő tejfölös karfiol levest kanalazva írom ezt a bejegyzést, ezen a hűvös estén. Ismét eltelt majd' három hét, de ez a hétvége zsúfolt lesz és nem biztos, hogy blogot is lesz időm írni. Az elmúlt időszakban megkaptam a Delimanochefs nyereményjáték elmaradt ajándékát, nevezetesen a Stahl Judit szakácskönyvet (Gyors muffinok).
Előfordul, hogy hét közben is tortázgatok éjszakánként, már csak megszokásból is. Fenn kell tartani a szintet! :)))) Április első hetében történt, hogy péntek reggel kellett magammal vinnem két tortát is egy munkatársnak (az egyik a férjé, a másik a gyermeké). Már szerdán el kellett készítenem a tortákat, hogy péntek reggel készen álljanak, mert csütörtökön színházban voltunk, amiről korábban teljesen el is feledkeztem. Szerda éjjel két torta, másnap reggel hullafáradtság, este színház (nagyon jó volt), hullafáradtság és péntek estére még három torta.
Először lássuk a két péntek reggelre elkészültet:

Pénzköteg torta citromos krémmel a férjnek és egy orrszarvúbogár csokis krémmel a "bogaras" nagyfiúnak (semmiképpen nem katicabogár!).

Péntek este készültek:

Egy távirányító csokis krémmel szintén egy munkatárs férjének, ami akár lehetett volna telefon, vagy újraélesztő baba is. :)

Húsvéti nyuszis torta tejszínes-mascarpone-s krémmel és erdei gyümölccsel.

Torta nyuszikkal csokis krémmel, szintén húsvétra anyóséknak.

 Tojáskoszorú mézeskalácsból.

 Mézeskalácsok.

 Hatosfonatú kalács, ami megrepedt, mert túl szoros volt a fonás.

 Charlotte tejszínes-túrós töltelékkel és eperrel. Először készült újra a konyhámban a TV Paprikás műsor óta.

Már nem emlékszem pontosan, hogy szerdára, vagy csütörtökre készült ez a két torta az oviba, két kisfiúnak szülinapra.

 Fekete pókemberes torta vaníliás krémmel.

Villám Mcqueen tejszínes-túrós eperrel.

Szombaton a fodrászhoz menet még beadtam egy Millennium falcont egy kolléganő testvérének a szülinapjára, ami mellesleg belül fekete erdő ízű volt.

És végül a mostani kedvenc Petikének a 6. szülinapjára készült Matuka torta. Nem féltem tőle előre, nem tervezgettem, egyszerűen csak nekiestem. És ment minden egyszerűen, bakik nélkül. Puncsos krémmel töltöttem. Air brush-al fújtam olyan rozsdásra.