30. nap

Bizony, bizony! Már 30 napja csináljuk a diétát. Elértünk tehát a harmadához. Becsületesen betartjuk az előírásokat és ennek köszönhetően már fejenként 8 kilóval könnyebbek vagyunk. Bizonyos szempontból ez sok, más szempontból viszont még kevés. Nem akarok egyáltalán telhetetlennek tűnni, sőt! Büszkék vagyunk magunkra és már tervezgetjük a diéta utáni életünket is. Alapjaiban szeretnénk az életmódunkon változtatni, ami annyiban más, hogy kevesebb cukrot és lisztet eszünk majd, viszont sokkal több zöldséget és gyümölcsöt. Most nagyon jól érezzük magunkat a bőrünkben, egyre több olyan ruha jön ránk ismét, ami már egy ideje nem volt jó. Aki bizonytalan még a diétát illetően, rendelkezésére állok minden kérdésben. Csak jókat tudok mondani róla, viszont azt tudnotok kell, hogy lélekben dől el minden, tehát lelkileg fel kell rá készülni.

Első körben megemlíteném a tegnapi vacsoránkat. Apa megsütötte a pontyot, de (esküszöm én mindent megtettem) nem lett a kedvencem még mindig. Így azt megette ő, én pedig sütöttem magamnak három tükörtojást, ami mellé került egy jó kis vegyes saláta (jégsaláta, répa, paradicsom, uborka, paprika, zöldhagyma) és egy joghurtos öntet (joghurt, só, bors, fokhagyma). Pár sajtforgáccsal díszítettem a tetejét.

A mai napon a keményítőé a főszerep. Előétel gyanánt meleg lencsesaláta készült a következőképpen: Egy jó nagy maréknyi lencsét meg kell főzni sós, babérleveles vízben, majd leszűrni. Két nagyobb szem krumplit megpucolni és karikákra vágva szintén sós vízben puhára főzni, leszűrni. A kettőt még melegen összekeverjük és hozzá metélünk egy fej lilahagymát karikákra. Alaposan megsózzuk, és összekeverjük egy evőkanálnyi cukorral és egy evőkanálnyi bazsalikomos Tokaji borecettel (lehet sima ecet is). Pici vizet löttyintünk hozzá, amit úgyis magába szív, meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal és a legvégén megszórjuk egy kisebb maréknyi aprított petrezselyemzölddel. Nagyon jó kis étek, és valószínűleg hidegen is nagyon finom lenne, de nekünk erre most nem volt időnk. :)
A második fogás egy Provance-i zöldségragu, ami készült egy fél kiló fagyasztott ínyenc zöldségkeverékből. Az ínyenc csak a zöldségekre utal (brokkoli, karfiol, répa, borsó, kukorica, kaliforniai paprika, zöldbab). Ezt a keveréket egy jól felforrósított serpenyőben egy evőkanálnyi olajon alaposan megpirítottam, majd megszórtam ízlés szerint sóval és egy kiskanálnyi provance-i fűszerkeverékkel. Tovább pirítottam kevergetve, majd felöntöttem egy jó kortynyi vörösborral. Jól kiforraltam belőle az alkoholt, majd kapott még egy kevés vizet. 1 teáskanálnyi burgonyakeményítőt elkevertem egy kevés hideg vízzel, majd az egészet a zöldségekre borítottam. Pár percig még kevergetve melegítettem, amíg besűrűsödött. Párolt rizzsel tálaltam.

Iker oroszlánok és mikrofon

Melcsikém óvónénije kért meg, hogy készítsek valamilyen oroszlános tortát a rokonainak, akik most ünneplik a szülinapjukat. Én egyből valami szafaris témán gondolkodtam, szép vadállatokkal tarkítva, de mint kiderült nem gyerekekről van szó, hanem komoly felnőttekről. Két férfi (ikrek), akik augusztusban születtek, tehát a horoszkópjuk oroszlán. Valami komolyabbra gondoltak, nem meseszerű figurára. A kérés még az volt, hogy ne legyenek teljesen egyformák se, de azért ne is különbözzenek nagyon. Sima piskóta tejszínes-csokoládés krémmel töltve, Unidec-el burkolva. Az alap sárga ugyanaz a szín, de a barna már más, másképpen áll a szemük és az orruk is más színű. Annyira örültem neki, hogy készen vagyok velük, hogy el is felejtettem lefényképezni őket, ezért most kapott képpel dolgozok. :)))

A hétvége fő attrakciója a mikrofon torta volt. Az öcsém a múlt héten töltötte be ixedik életévét, ezért torta dukált neki. Mivel az egyik hobbija (a sok közül) az éneklés (bár nem mindenki értékeli a családban) ezért kapott egy nagy mikrofont. Sima piskóta vaníliás-tejszínes krémmel töltve és jó sok málnával telerakva. Egészen elcsodálkoztam magamon, amikor a gömb részt kellett bevonni, mert könnyen ment, pedig gömböt nem könnyű bevonni. Attól féltem még, hogy esetleg kevés lesz a torta, ezért (vagy esetleg a fogyókúra miatt) mostanában egyre nagyobb tortákat gyártok. Nem is fért rá a tortatálcára, de még a tortadobozba sem. Így tálcán vittem az öcsémnek. Nevetett is amikor meglátta, nem számított mikrofonra, főleg nem ekkorára. :))) Nagyon finom lett, az biztos, mert az öcsém kisfia, aki egyáltalán nem szokott tortát enni, mindig úgy kell noszogatni, hogy megkóstolja, most három szeletet is bevágott. Én is megkóstoltam, mert éppen szénhidrátnapunk volt.

Az egészben a legnehezebb és legtöbb türelmet igénylő rész a mikrofon feje volt, amikor csíkozni kellett. Lehet, hogy néhol remegett egy kicsit a kezem, de nagyjából sikerült egyformán húznom azokat a csíkokat.

A mai napon a főszereplő a fehérje. A gyerekek elmentek nyaralni a mamáékhoz, így kettecskén maradtunk apával. Na, azért most nem búsulunk, mert rengeteg dolgunk van. Többet dolgozok, mintha itthon lennének a gyerekek. Maradjunk az ebédnél! Étteremben ettünk és szezámmagos csirkemellet ettünk salátával, joghurtos-kapros öntettel. Nagyon finom volt! :) Vacsira ponty lesz valamilyen formában.

Pékné módra

Igen, igen, itt mindenki hozzáteszi, hogy csülök! De most nincs csülök. Marad a Pékné módra, azaz a krumpli és a hagyma remek párosa a sütőben jól összesütve, párolva. Szívem szerint pakolnék még mellé egy jó nagy adag párolt lilakáposztát, aminek a diéta szempontjából nem is lenne akadálya. Az egyetlen akadály már megint az, hogy a család nem szereti. Nem baj, azért néha csinálok magamnak, de nem most, amikor végre süt a nap és jó meleg a levegő. Végre lehet a gyerekekkel a levegőn szaladgálni, biciklizni és játszani.
A leves sárgaborsó krémleves, amit mókás módon a babérlevéllel együtt turmixoltam le, ezért még egy alapos szitán átszűrés is követte ezt a mozzanatot.
A leveshez a gyerekeknek, vagy nem diétázóknak kínálhatunk pirított kenyérkockákat, vagy levesgyöngyöt. A tepsis krumplihoz pedig bármilyen husikát, jelen esetben én halrudacskákat sütöttem a csajoknak.

És, ha hétvége, akkor torta. Három torta van készülőben, kettő már a hűtőben. Hétfőn mutatom őket.

Kárpótlás a töltött káposztáért.

Azt egyáltalán nem mondhatom el magamról, hogy túl sűrűn főznék itthon töltött káposztát. A legfőbb oka ennek, hogy a családom egyáltalán nem szereti ezt a finomságot, bánatomra. A magam kedvéért pedig csak nagyon ritkán látok neki, már az adag miatt is. Ebből nem lehet keveset főzni, mert az úgy finom, ha egyszerre sok fő. Így vagy egy hétig eszem minden étkezésre, vagy lefagyasztom (de az már nem olyan). Maradt az a változat, hogy karácsonykor eszem, amikor anyu főz, illetve disznóvágáskor, amikor mama főz. Azért kellet most ez a kis bevezető, mert ugyan diétázunk és nem is ehetek ilyet, de ez az egyetlen dolog ami most a legjobban hiányzik. Valahogy így a diéta idején előtörnek azok az állatias ösztönök, amikor az ember a szervezetére hallgat és érzi, hogy mit kellene ennie, mit kíván a test. Talán egy kicsit párhuzamot vonhatunk a terhesség ideje alatti kívánóssággal. Kitaláltam, hogy akkor legyen valami rakott zöldség, ami semleges a diéta szempontjából. Ez lehetne cukkini, tök, kelkáposzta, káposzta, savanyú káposzta, karfiol, cukkini, stb. A káposzták kilőve, mert a család nem szereti. Így maradt a karfiol, amivel megetethetem a családot is. Rizs ugye nem kerülhetett most bele, a keményítőtartalma miatt. De a karfiol és a hús kombinációja a tejfölös sajttal a tetején, pompás. Így lett ez az étel az én kárpótlásom a töltött káposztáért. Azt azért még elárulom, hogy tegnapról maradt egy kis bolognai ragu, azt kevertem össze a sima darált hússal, ami kapott még némi fűszert és egy tojást, így került a karfiol rétegek közé. A tetejére a szokásos "szotty" és koronaként csakazértis egy pici reszelt parmezán.
A leves ezek után szinte érdektelen, de azért elárulom, hogy savanyú tojásleves.

Vigyázat! Fertőző!

A tortázás számomra igazi szerelemmé vált. Szépen lassan, de bekúszott a mindennapokba. A gondolataimban és már talán a véremben is torta van. :) Az talán valamennyire természetes volt, hogy a gyermekeim is megfertőződnek ezzel a szerelemmel, bár egyáltalán nem erőltetek semmit. De már bizonyos, hogy fertőzöttek, mert az aszfaltra is emeletes tortákat rajzolnak krétával, a babakonyhában is rendszeresen torta készül. Emellett szinte minden nap egy új torta ötletével örvendeztetnek meg. A testvérem kisfia is általuk és általam lett fertőzött, mert már ő is tortákon agyal.
A férjem már folyamatosan azt lesi, hogy mi legyen a következő beszerzendő eszköz, ami megkönnyítheti a munkámat. Már előre elhintette a család körében, hogy mit kérek a szüli-, és a névnapomra. Természetesen azok is a tortázás kellékei.
A szomszédasszony a lakodalomban már az emeletes esküvői tortát fényképezi, hogy nekem megmutathassa. A többi szomszéd és ismerős a recepteket kéri.
Az már nem is kérdés, hogy az öcsém szülinapjára tortát viszek, talán az sem, hogy milyen ízű lesz, mint ahogy az sem, hogy milyen alakú, mert már mindenki tudja, hogy lesz! és finom lesz és tetszeni fog az ünnepeltnek is.
Az ismerősök már nem azt kérdezgetik, hogy sütöttél-e, hanem azt, hogy mennyit és milyet?
Úgyhogy kérem szépen, aki tortázásra adja a fejét, kéretik óvatosnak lenni, mert fertőző! :)))

A nagy elmélkedés után mára gyümölcssaláta jutott ebédre, mert gyüminap van. A mostani nagyon sok gyümölcsből készült. Éljen a nyár! Van benne szőlő, sárgabarack, őszibarack, nektarin, ringló, banán, sárgadinnye, zöldalma. A gyerekeknek ismét kívánságműsort tartottunk. A leves egyöntetűen borsóleves, amibe most galuskát kértek. A második legyen valami tészta, mondták, ezért bolognai penne lett, mert spagetti nem volt itthon.

Hegedű

Végre elérkezett az ideje ennek a bejegyzésnek is! A vasárnap éjszakám azzal telt, hogy elkészíthettem ezt a gyönyörűséget. Hegedű torta. Már egy jó hónappal ezelőtt beírtam a naptáramba, nehogy véletlenül elfelejtsem. A kérés az volt, hogy egy hegedűt formáljak meg tortából, de nem akármilyet! Apu munkatársa el is hozta a hegedűt, hogy a két saját pici kis kezemmel meg is fogdoshassam. Jó volt újra ilyet a kezeim között érezni. Régen ugyanis én is zenéltem, mégpedig csellóztam. A hegedű pedig nem áll messze a csellótól, legfeljebb csak a méretében. De ezen a hangszeren is tudok ám játszani! Elkanyarodtam! Jó alaposan, de azért óvatosan megtapogattam, megnézegettem. Le is lett fényképezve minden oldalról. Az a lényeg, hogy ez egy egyedileg készített hegedű, aminek az álltámasza nem fekete, hanem ugyanolyan anyagból készült, mint az egész hegedű (ne kérdezzétek, hogy milyen fából, mert elfelejtettem).

Ő az!
A méretét tekintve azt mondták, hogy legyen jó nagy, mert úgyis elfogy ha finom, majd elszeletelgetik otthon. :))) Sütöttem egy jó nagy szögletes piskótát, gondolván, hogy akkor legyen élethű méretű. (Persze a végén rájöttem, hogy egy kicsit túlzásba estem a méretét tekintve, mert nagyobb lett az eredetinél.)
A piskótára megrajzoltam piros ételfesték tollal a test körvonalát,

majd körbe is vágtam.

Három lappá vágtam keresztben és rétegenként megtöltöttem a tejszínes-túrós krémmel

és megraktam málnával.

A végén az egészet körbekentem a maradék krémmel.

Miután alaposan kihűtöttem, bevontam világosbarnára színezett Unidec-el. Először egy csíkkal az oldalát, majd a tetejét is és szikével körbevágtam az oldalánál körbe.

Ugyanebből az anyagból vékony csíkokat sodortam és körben azzal díszítettem. Sajnos nem mindig jutott eszembe a munka hevében fényképezni, ezért itt már egy pár más dekoráció is van rajta. Fekete Unidec-ből készültek a hangrések.

Más perspektívából.
Ezután következett a festés. Egy nagyobb és jó kemény műszálas ecsettel festettem le sárgára a tortát. Az eredeti hegedű is ilyen színű. Az ecset azért fontos, mert attól lett olyan rusztikusan faszerű és csíkos a végeredmény, ezáltal sokkal élethűbb lett.

Közben már egy-két apró részlet is rákerült még pluszban.

Az oldala külön festéssel készült, mert az eredetin is másmilyen volt. Először famintásra karcoltam, majd feloldott kakaóporral színeztem. Miután megszáradt ezen is átmentem a sárga színű festékkel.

A leeső piskótát összegyúrtam még a maradék krémmel és a maradék málnával. Ebből alakítottam ki egy hosszú rudat, ami később a nyaka lett. Azt is bevontam barna Unidec-el, majd lefestettem. Hozzá illesztettem a testhez, így már készen állt a további dekorációs elemek felhelyezésére. A húrokat a végén (okulva a korábbi hibáimból) most cérnából készítettem, mert csak így lehet szép feszes húrokat varázsolni.

Itt még rendesen alá van támogatva, hogy szép alakban dermedjen meg.

A végeredmény! :) Tudom, hogy egy picit rövid lett a nyaka a testéhez képest, na meg egy picit vastag is, de így is két tortadoboznyi lett a mérete! Óriáshegedű! (Lehet, hogy mégis inkább egy mini cselló?)

Folytassuk a diétával! Ma szénhidrát nap van. A leves az általam készített és szerencsére a család körében is oly népszerű zellerleves. Magamnak felkockáztam a maradék barna gluténmentes kenyérkémet és megpirítottam, a gyerekeknek pedig sima fehér kenyeret pirítottam hozzá.
A második pizza. A gyerekeknek a hagyományos pizza mini változatban. Így sokkal személyesebb, jobban szeretik. Az enyém pedig gluténmentes sok zöldséges, hústalan és sajttalan.

Kétféle málnás cheesecake és egy Micimackó

Visszaemlékezés: Amikor még nem fogyókúráztunk, az utóbbi időben bizony elpusztítottunk egy pár sajttortát. Szerencsére azért a szomszédoknak és a családnak is mindig jutott belőle. :)
Így történhetett, hogy a "szomszédasszonyom" és ezt most azért írtam idézőjelbe, mert a szomszédom ugyan, de egyáltalán nem lehetne ráfogni, hogy asszonyos, pedig már két csemetéje is van, kért meg, hogy készítsek nekik egy kisebbet, aminek az alja vékony piskóta. Ugyanis lakodalomba mentek és vinni kellett tortát. Akkor pedig legyen olyan, amit ők is szívesen fogyasztanak. Mindez szombatra kellet, amikor a nemzetközi Cheesecake Day (sajttorta nap) volt. Így nemcsak finom és szép, de teljesen trendi tortát vittek. :)

Úgy látszik, hogy ez lett a nyár kedvence, mert egy vasárnapi névnapra is ilyet készítettem, csak annak a talpa a megszokott kekszes volt. Mivel névnapra készült, nem kerek, hanem szögletes lett.

Micimackó pedig csak úgy bekopogtatott hozzánk. Mégpedig egy nagyon aranyos kisfiúnak lett a szülinapi tortája. Ő Barnabás és Amanda jövendőbeli ovis csoporttársa. Mondanom sem kell ezek után, hogy a kisfiú nővére pedig Melindámnak az ovis csoporttársa. Teljesen egykorúak a gyermekeink. :) Szóval Barninak egy Micimacis torta készült, ami belül tejszínes-joghurtos-málnás lett, ugyanúgy, mint annak idején a nővére tortája.

Eleinte erősen elgondolkodtam egy 3D-s Micimackón, de azt már a tervezésnél gondoltam, hogy nem leszek a topon, így maradt a 2D-s. Sárgára színezett Unidec-et gyúrtam össze natúr marcipánnal kb. fele-fele arányban, ez lett a bevonat. Micimackó körvonalait belekarcoltam a burkolatba, amit később ganache-al (csoki, tejszín) körbe is rajzoltam. A vonalpontosságra nem vagyok teljesen büszke, mert eléggé remegett a kezem. A jellegzetes piros póló szintén külön lett kivágva piros Unidec-ből.

Mivel nem nagyon tetszett a végeredmény a kesze-kusza vonalak miatt, próbáltam ellensúlyozni egy kis díszítéssel. Készítettem mellé egy mézes bödönt

és egy méhecskét.

Így már elviselhetőbb volt a látvány a szememnek.

Ezen a hétvégén készítettem még egy tortát, amit már legalább egy hónappal ezelőtt beírtam a naptáramba. Kicsit sejtelmesen írok róla, mert az ünnepelt csak estére kapja meg, ezért még nem is mutathatom meg. Elöljáróban csak ennyit sejtethetek belőle:

A többit majd holnap!

Mindeközben még mindig diétázunk. Pénteken este szalonnasütés a szakadó esőben, de azért lelkesen ettem a kis gluténmentes zsíros kenyeremet sok-sok lilahagymával. Szénhidrátnap volt. A szalonna el lett téve fehérjenapra. A szombat a gyümölcsnap örömeivel telt, majd következett a vasárnap, amikor fehérjenap várt ránk. Az ebédünk csontleves és sült csirke színes salátával (lilakáposzta, lilahagyma, jégsaláta, répa, uborka, paradicsom, kaliforniai paprika), kefires öntettel (kefir, só, bors, fokhagyma).

Vacsorára pedig megettem a várva-várt süt szalonnámat egy finom paradicsomos-mozzarellás salátával.

Saláta recept itt.

Szalonnával.

A mai napunk keményítőnap. Az ebéd bableves zöldségesen és paprikás krumpli céklával.