A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöldségek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöldségek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 12., csütörtök

Majdnem teljesen vegetáriánus ebédek

Most, hogy teljesen egyedül voltam itthon két napig, azt főztem magamnak, amit csak kívántam. Végre ismét átadhattam magam a zöldségimádatomnak. Szerencsére azért esténként apa is örült az eredménynek.
Kedden délben a következő volt az ebéd: Levendulás sárgabarack leves és Kókusztejben párolt zöldséges köles egytál.
 A leves elkészítése tulajdonképpen nagyon egyszerű és semmi extra nincs benne, leszámítva azt a tényt, hogy beleszórtam egy jó nagy csipet levendulavirágot főzés közben.
Tehát: Feldaraboltam hét szem sárgabarackot apró kockákra. Felöntöttem úgy egy liter vízzel és adtam hozzá ízlés szerint cukrot és citromlevet. Megízesítettem egy jó nagy csipet levendulavirággal és puhára főztem. A végén egy evőkanálnyi kukoricakeményítőt elkevertem egy kevés hideg vízzel és elkevertem. Ezt adtam a rotyogó leveshez és besűrítettem. 
A második fogáshoz az ötletet egy most megjelent receptes újságból (Ízek és érzések) vettem. 
3 evőkanálnyi olívaolajon üvegesre pároltam egy nagy apróra vágott vöröshagymát és egy nagy gerezd aprított fokhagymát. Hozzá adtam a csíkokra vágott 1 nagy kaliforniai paprikát, 1 meghámozott és negyed szeletekre vágott padlizsánt, 15 dkg megtisztított és 2-2,5 cm-re vágott ceruzababot és egy kisebb darab friss lereszelt gyömbért. Kevergetve pároljuk. Megsózzuk, picit bátrabban, mint én, mert a kókusztejtől picit édeskés lesz. A kölest hozzáadjuk és alaposan elkeverjük. A 400 ml kókusztejet aláöntjük és lassú tűzön, néha megkeverve puhára pároljuk. Amikor már majdnem beitta az összes nedvességet, letakarjuk és fedő alatt, tűz nélkül pároljuk. Apróra vágott csilipaprikával tálaljuk.


Szerdán délben már halat is sütöttem, tehát ez az oka a majdnem szónak a címben. Az ebéd: Egzotikus gombaleves enoki gombából, üvegtésztával és Fóliában sütött egész pisztráng édesköménnyel, csilivel és édesburgonya pürével.

Ez pont egy olyan ebéd lett, amihez felhasználhattam az összes olyan dolgot itthonról, amit csak úgy össze-vissza vásároltam. Pl. enoki gomba, édeskömény, édesburgonya, csili, pisztráng. 
Az enoki gombáról korábban olvastam minden jót, de beszerezni itt a környéken teljesen esélytelen volt. Amíg meg nem láttam az egyik bevásárlóközpontban. És ugyanez érvényes az édesburgonyára is. Édesköménnyel már főztem korábban is és teljesen a rajongója lettem. A csili pedig... Valahogy mostanában az erős ételekre vágyom! Egyfolytában! 
A leveshez egy kisebb fazékban felforraltam egy liternyi zöldségerőlevest, majd adtam hozzá úgy egy jó evőkanálnyi szezámolajat és 2-3 evőkanálnyi szójaszószt, egy kisebb darab lereszelt friss gyömbért és egy jó nagy csipet szárított ázsiai citromfüvet. Ehhez borítottam a kis doboznyi tövétől megtisztított enoki gombát  és még egy kevés forró vízben megáztatott szárított fafül gombát. Együtt főztem öt percig, majd bele került a marék üvegtészta is. Ezzel már nem kell főzni, elég lefedni és állni hagyni pár percig. Naggyon finom lett! :))) 
A második fogáshoz először egy alufólia darabot vágtam. Erre karikáztam egy egész újkrumplit, majd rá egy kisebb édesköményt. Erre jött két gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve és egy kevés csilipaprika szintén csíkokra vágva. Alaposan megsóztam, megborsoztam és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, na meg egy pár csepp citromlével. 

A fagyasztott pisztrángot megmostam, majd azt is megízesítettem sóval, borssal. A pocijába tettem két karika citromot is. Ráfektettek az ágyikójára, még egy kis olívaolaj, becsomagolás és be a forró sütőbe. Kb. egy órán keresztül pároltam, sütöttem, amíg kész lett, illetve a teteje is egy picit megpirult. Az édesburgonya püréhez az édesburgonyát meghámoztam, majd apróbb kockákra vágtam. Bő sós vízben puhára főztem, majd leöntöttem a levét és egy kis sót, borsot és olívaolajat hozzáadva pürésítettem. Fantasztikus ízvilágot kaptam. Az édes püré nagyon jól kiegészíti a fokhagymás-savanykás-csípős-halas ízt.

2011. szeptember 30., péntek

Elmaradtam egy picit

Amiatt, hogy mostanában egy picit kapkodós vagyok, elfelejtettem megmutatni két tortát? sütikét?. Na mindegy! Az első egy málnás cheesecake tortácska, amit már ezen a nyáron készítettem egy párat, ezt most nem is fényképeztem le, mert egyrészt elfelejtettem, másrészt már csináltam ugyanilyet.
Na ez lenne az kérem szépen! :) Vékony piskóta talppal.
Érdekes kis története lett ennek a picike kis tortácskának. A szomszédasszonyom, aki még mindig nem asszonyos elment a hétvégére a családjával pihenni. Egyik este csörög a telefonom, én beleszólok lelkesen, mire a férje suttogva mondja, hogy ő az. Egyből suttogtam én is és gyorsan elhadarta, hogy mit szeretne és mikorra, mert akkor lesz az asszonyka szülinapja. Meg is csináltam a szeretett süteményt és volt is nagy meglepetés, mert tortaügyben jól tudok titkot tartani. :)
A másik sütike a mi Misi tatánknak készült, aki ugyan valójában nem a mi tatánk, de már ez a név ráragadt. A gyerekek is így hívják. Neki volt tegnap a névnapja és egy rögtönzött névnapi meglepetés bulit szervezett neki anyósom. Tényleg meglepődött, mert nem is sejtett semmit. Már nekünk is örült, de amikor megtudta, hogy lesz kaja is meg süti is... :))) A sütit természetesen én vittem, ami most tiramisu lett.
A dekoráció azért ilyen, amilyen, mert az elmúlt években Mihály napkor mindig nyaralni voltak külföldön. Most nyaralás helyett maradt a naplementés-delfines tiramisu.
A mai ebédet viszont már nem lehetett elsumákolni, mert ma nincs a gyerekeknek ovi. Ismételten közvélemény kutatást tartottam gyermekeim körében (persze egy kicsit irányítva, hogy a diétába is beilleszthető legyen). Az ebéd így egy jó kis fehérbab leves lett, amibe még tettem a répán kívül zöldbabot és krumplit is. Rántás nincs benne. A második nekik tejberizs, amit nagyon-de-nagyon ritkán főzök. Nem szeretem egyszerűen a tejes ételek illatát (ld. még tejbegríz). Most viszont az allergiám miatt gyakorlatilag nincs szaglásom, így mehetett a tejberizs is. Nekünk apával, pedig barna rizs dobva-rázva sült zöldségekkel (fagyasztott ínyenc zöldségkeverék+paprika+paradicsom).
Most pedig megyek tortát gyártani. Sógornőm készülj! :)

2011. augusztus 29., hétfő

Torta nélkül és 50. nap

Olyan furcsa, hogy eltelt egy hétvége torta nélkül. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen. Nem baj, mert ebben a melegben biztosan utáltam volna az egészet. Legalább a gyerekekkel elmentünk egy nagyot (két nagyot) pancsolni. Voltunk strandon is és voltunk természetes vízben is. Nagyon élvezték és mi is nagyon élveztük. Jót hűsöltünk a nagy melegben.
Szombaton gyümölcsnap volt, tehát a nagy menü bemutatása elmarad. :)
Vasárnap fehérjenap volt. Az ebéd első fogása savanyú tojásleves volt, a második fogás pedig (mert nem készült el időre az ebéd) Fasírt - a maradék töltelékből - színes salátával és joghurtos öntettel. Ami későn készült el ebédre, az lett a vacsora: Töltött tök. A recept megtalálható a http://www.diakonyha.hu/ oldalon, mint töltött cukkini. Egy pár változtatással éltem, mégpedig, hogy a tököt vastagabb szeletekre vágtam és állítva tettem a tepsibe, így töltöttem meg, a töltelékbe most nem tettem pirospaprikát és a végén a tetejére még egy kis plusz parmezán is került.
A mai 50. napi ebéd pedig keményítőnap lévén: Sárgaborsó krémleves keleti fűszerezéssel, puffasztott rizzsel és Rakott krumpli hús nélkül uborka salsa-val. A gyerekeknek Zizu kedvence rizzsel.
A múltkori vegás éttermi tapasztalataink után próbáltam reprodukálni az ott elfogyasztott ebédet kisebb-nagyobb sikerrel. A leves jó lett. Megfőztem a sárgaborsót bő, sós vízben, melybe tettem még hagymát és fokhagymát is, na meg fűszereket, ami jelen esetben 1 kk. garam masala és egy jó nagy teáskanálnyi currypor volt. Amikor puhára főtt jó alaposan krémesre turmixoltam és natúr puffasztott rizzsel tálaltam.
A második fogás is finom lett, de meg sem közelítette az éttermit. Még több fűszerre lett volna szükség hozzá. Héjában megfőztem krumplit, amit meghámoztam és karikákra vágtam. Felsorakoztattam egy jénaiban, majd ennek a tetejére rakosgattam karikára vágott és megsózott tököt, paprikát és paradicsomot. Ekkor alaposan megszórtam kakukkfűvel. Rálapogattam a tölteléket, ami párolt rizs megfűszerezve (jobban kellett volna!) hagymával, fokhagymával, pirospaprikával és két tojással összefogva. Erre jöttek sorban megint a karikára vágott zöldségek, mint paprika, tök, paradicsom (kakukkfű) és végül krumpli. A tetejét megsóztam és be a sütőbe. 200 fokon sütöttem kb. egy órát. Ehhez készítettem uborka salsa-t, mert volt még egy pár kis fonnyadt maradék ubi. A gyerekeknek Fagyasztott elősütött Zizu kedvence párolt rizzsel.
A torta nélküliséget pedig most bepótolhatom, mert megyek és megcsinálom az anyukám névnapi tortáját. Meglepetés lesz. Nem a torta, csak a fazonja. :)
A gyerekek pedig a szobában sátoroznak.


2011. augusztus 2., kedd

Hegedű

Végre elérkezett az ideje ennek a bejegyzésnek is! A vasárnap éjszakám azzal telt, hogy elkészíthettem ezt a gyönyörűséget. Hegedű torta. Már egy jó hónappal ezelőtt beírtam a naptáramba, nehogy véletlenül elfelejtsem. A kérés az volt, hogy egy hegedűt formáljak meg tortából, de nem akármilyet! Apu munkatársa el is hozta a hegedűt, hogy a két saját pici kis kezemmel meg is fogdoshassam. Jó volt újra ilyet a kezeim között érezni. Régen ugyanis én is zenéltem, mégpedig csellóztam. A hegedű pedig nem áll messze a csellótól, legfeljebb csak a méretében. De ezen a hangszeren is tudok ám játszani! Elkanyarodtam! Jó alaposan, de azért óvatosan megtapogattam, megnézegettem. Le is lett fényképezve minden oldalról. Az a lényeg, hogy ez egy egyedileg készített hegedű, aminek az álltámasza nem fekete, hanem ugyanolyan anyagból készült, mint az egész hegedű (ne kérdezzétek, hogy milyen fából, mert elfelejtettem).
Ő az!
A méretét tekintve azt mondták, hogy legyen jó nagy, mert úgyis elfogy ha finom, majd elszeletelgetik otthon. :))) Sütöttem egy jó nagy szögletes piskótát, gondolván, hogy akkor legyen élethű méretű. (Persze a végén rájöttem, hogy egy kicsit túlzásba estem a méretét tekintve, mert nagyobb lett az eredetinél.)
A piskótára megrajzoltam piros ételfesték tollal a test körvonalát,
majd körbe is vágtam.
Három lappá vágtam keresztben és rétegenként megtöltöttem a tejszínes-túrós krémmel
és megraktam málnával.
A végén az egészet körbekentem a maradék krémmel.
Miután alaposan kihűtöttem, bevontam világosbarnára színezett Unidec-el. Először egy csíkkal az oldalát, majd a tetejét is és szikével körbevágtam az oldalánál körbe.
Ugyanebből az anyagból vékony csíkokat sodortam és körben azzal díszítettem. Sajnos nem mindig jutott eszembe a munka hevében fényképezni, ezért itt már egy pár más dekoráció is van rajta. Fekete Unidec-ből készültek a hangrések.
Más perspektívából.
Ezután következett a festés. Egy nagyobb és jó kemény műszálas ecsettel festettem le sárgára a tortát. Az eredeti hegedű is ilyen színű. Az ecset azért fontos, mert attól lett olyan rusztikusan faszerű és csíkos a végeredmény, ezáltal sokkal élethűbb lett.
Közben már egy-két apró részlet is rákerült még pluszban.
Az oldala külön festéssel készült, mert az eredetin is másmilyen volt. Először famintásra karcoltam, majd feloldott kakaóporral színeztem. Miután megszáradt ezen is átmentem a sárga színű festékkel.
A leeső piskótát összegyúrtam még a maradék krémmel és a maradék málnával. Ebből alakítottam ki egy hosszú rudat, ami később a nyaka lett. Azt is bevontam barna Unidec-el, majd lefestettem. Hozzá illesztettem a testhez, így már készen állt a további dekorációs elemek felhelyezésére. A húrokat a végén (okulva a korábbi hibáimból) most cérnából készítettem, mert csak így lehet szép feszes húrokat varázsolni.
Itt még rendesen alá van támogatva, hogy szép alakban dermedjen meg.
A végeredmény! :) Tudom, hogy egy picit rövid lett a nyaka a testéhez képest, na meg egy picit vastag is, de így is két tortadoboznyi lett a mérete! Óriáshegedű! (Lehet, hogy mégis inkább egy mini cselló?)

Folytassuk a diétával! Ma szénhidrát nap van. A leves az általam készített és szerencsére a család körében is oly népszerű zellerleves. Magamnak felkockáztam a maradék barna gluténmentes kenyérkémet és megpirítottam, a gyerekeknek pedig sima fehér kenyeret pirítottam hozzá.
A második pizza. A gyerekeknek a hagyományos pizza mini változatban. Így sokkal személyesebb, jobban szeretik. Az enyém pedig gluténmentes sok zöldséges, hústalan és sajttalan.

2011. május 23., hétfő

Mai ebéd

A mai ebéd első fogása a maradék karalábé leves. Ezt követi egy csodálatosan szaftos és kívülről mégis ropogós csirkecomb zöldséges újkrumplival, ami akár egy jó kis nyári salátának is beillik és nagyon el tudom képzelni grillen sütött húsok köreteként is. Valójában akár magában is. A zöldségeket variálhatjuk is ízlés szerint. Nekem most ez volt itthon.
A fahéjas pálmalevés csak egy kis bónusz, mert maradt még leveles tésztám, amit fel kellet már használni valamire.
Ma egyébként is nagyon hasznos kis mozdony voltam. :DDD
Fagyasztottam epret és csináltam gyömbérsört, aminek még érnie kell, de hétvégére a grillezés mellé pont jó lesz.

2011. május 9., hétfő

Fogyókúrás?

Ma kivételesen a levessel kezdem. Hétvégén vettem egy csomag gyönyörű spárgát. Egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy mit is főzzek belőle, de végül mégiscsak a krémleves győzött. Már nagyon régen ettünk ilyet és különben is az év nagyon rövid időszakában lehet csak friss szép spárgát kapni. Kivételesen semmi extra ötlettel nem dobtam fel, mert szegény Melindámnak most még picit érzékeny a gyomra. Pénteken volt egy kis hasmars, emiatt hétvégén diétázott, most pedig apránként visszatérünk a normál étkezéshez. A mai nap még félig diétás neki.
Közbevetem, hogy hétvégén hotdog kiflit sütöttem, amit a gyerekek csak úgy magában ettek, annyira finom lett.
A második fogás az, amire a címben is utaltam. Évekkel ezelőtt nagyon fogyókúrázós típus voltam és mindenféle receptet kipróbáltam. Nekünk a férjemmel együtt a 90 napos diéta vált be a legjobban. Ebben ugye a fehérjenapot a keményítőnap, majd a szénhidrátnap, végül a gyümölcsnap követ. Ezt a receptet még akkor találtam ki, ugyanis a tésztán kívül csak zöldség van benne. Természetesen akkor sajt nélkül kell enni. Viszont annyira megszerettük ezt az ételt, hogy fogyókúra nem lévén is sűrűn készítem és nagyon szeretjük. Ráadásul az a jó benne, hogy mindig az idénynek megfelelően más zöldségekből lehet készíteni. Most például belecsempésztem a spárgák zsenge fejét is. És nem a zöldségek miatt válik mediterránná, hanem a felhasznált fűszerektől: kakukkfű, oregano, bazsalikom. Természetesen Melinda csak sajtos tésztát kapott még. :(