Kuszaság

Kicsit kuszák most a gondolataim, nem tudom szépen össze szedegetni őket. El is maradtam egy pár nap blogírással és rengeteg recepttel is adós vagyok. Valamikor talán a hosszú hétvégén majd lesz rá időm, hogy bepötyögjem.
Először is kezdem a Melinda ovis tortájával. Fodros tortát kapott, ami málnás és vaníliás krémmel van megtöltve.

Ki kellett próbálni egy új technikát is, ez pedig a nyomócsöves díszítés, de van még azért mit tanulni.

Ezután következett a nagggyon egészséges menü, ami nem aratott osztatlan sikert a család körében. Ennek ellenére még apa is megette a spenótkrémlevest túrógombóccal!!!! A kölesfasírt viszont elsöprő győzelmet ért el. Együtt a krumplifánkkal mennyei csemege volt még a gyerekeknek is. Igazi vega menü!

Tegnap sajnos orvoshoz kellett mennünk, mert bár kivették Melinda manduláját még februárban, visszanőtt és be is gyulladt. :(( Itthon tengetjük napjainkat kettesben. :)))) Jó ketten! Ma például Halloween muffinokat vittünk az oviba, mert már korábban megígértük, igaz tegnapra, de ma bepótoltuk az elmaradást. Ketten díszítettük! Jó volt!

Készítettünk még boszorkányujjakat is.

Melinda adogatta hozzá a "körmöket", meg közben a maradékot behabzsolta. :)))
Este apa segítségével tököt is faragtunk. Apa a nagyot, én a kicsit.

 Olyan mini, hogy még a mécses sem fér bele.

Anya, engem is fotózz le!

A mai ebéd egy kicsit hagyományos. Palócleves készült, de csirkemellből és nem habartam be. Nem kell a felesleges kalória! A végén koronáztam meg egy pici tejföllel és kenyér nélkül ettem. A második viszont igazi kalóriabomba! Aranygaluska vaníliasodóval. Hmmmm! A legjobb, amit csak el tudtok képzelni. Omlós, puha, ízes, diós, és jó sok! :)))

Külön is lefényképeztem ám, mert nem csak finom, de szép is!

Apa persze rögtön belenyúlt a képbe és csipegette a szélét.

Aranygaluska újratöltve!

Tegnap leírtam, hogy egy tartalmas leves után nem való szerintem az aranygaluska, ennek ellenére ma én is egy tartalmas levest főztem. Bablevest zöldségesen, galuska nélkül, hogy egy picit könnyítsek rajta. Receptet azért nem töltöttem fel róla a honlapomra, mert tulajdonképpen ugyanúgy készül, mint a fejtett bab leves. Azért mégsem mondanám vegetáriánus fogásnak, mert tegnap sonkát főztem (jó kis házi füstölt sonkát), és a babot ma ebben a lében főztem meg. Az íz benne van, a zsír nincs, mert lehűlés után leszedtem. Mindenesetre a gyöngybabot csak zöldséges levesként tudom elképzelni, de egy kis sonkaíz azért nem ártott neki. :) A többiek kedvéért a leves mellé tálaltam a főtt sonkát és egy kis tejfölt is.

A második fogás (ha nem lett volna elég a leves) a tegnapi aranygaluska maradéka. Nemigen szokott maradni belőle, de most valahogy a gyerekek se kattantak rá és mi sem teljesítettünk túl jól. Semmi nem megy kárba! Ma újratöltve, megpróbál ismét a kedvünkre tenni.

Krémleves és sodó

Évekkel korábban, még megboldogult lánykoromban, ezzel a két étellel, azt hiszem, a világból is ki lehetett volna kergetni. Nem szerettem olyan ételt enni, de még látni sem, ami egynemű és nem látszik, hogy miből készült. Azóta persze már benőtt a fejem lágya és megértem ezekre az ételekre is. :D
A fokhagyma, mint leves alapanyag, már így is motoszkált valahol a fejemben. Az idő pedig elérkezett a kipróbálásra. Mivel tegnapról maradt még csontleves, és a recept is ezt írt hozzá, pont kapóra jött. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kevés vonzódást is érez a fokhagyma iránt (mint én), hogy próbálja ki! Krémes és ízes és bársonyos, pont jó.

A második fogás aranygaluska. Közeledik a húsvét és a kalács időszaka. Egyébként is, de most különösen sokat bújom a különböző receptjeimet, közben pedig rábukkantam az aranygaluskára. Éppen ideje volt! Azt nem igazán értem, hogy más menükben miért egy jó laktató leves után adják, amikor ez is nagyon eltelít. Szerintem pont kiegészíti a krémlevest ez a durva-diódarabos-cukros-tömény, de a sodó által mégis inkább lágy desszert. Mindig ugyanazt a mennyiséget készítem, de valahogy mindig attól rettegek, hogy kevés lesz, nem tölti ,ki a tortaformámat és lapos lesz és kiszárad. Szerencsére ez sosem következik be! :) Ráadásul mindig ráöntöm a maradék vajat a tetejére és ettől olyan jó szaftos és puha marad, hogy még a sodó sem kötelező hozzá. Évekig így is ettem, magában. Most pedig eljött az idő, hogy saját magam készítsek sodót is hozzá. És kijelentem, hogy ízlik!
Íme az aranygaluska a tortaformában:

Tányéron:

Megtálalva:

 Bocsi a sok fényképért, de annyira büszke vagyok rá, mert olyan fincsi!