Kincső

Olyan régen írtam már blogbejegyzést, hogy már nincs is értelme előhozakodni a múlt eseményeivel. Hogy azóta történt egy tortaverseny, és már talán a főzőversenyekből is vagy három. Sok szép helyen jártam gasztro témában. A mostani bejegyzést feltétlenül meg kellett írnom, hiszen a legjobb barátnőm picikéje betöltötte az EGY évet. Istenem! Hiszen még csak tegnap született, és olyan picike volt, és még csak most mentem a kórházba látogatni, és, és, és... Egy éves lett Kincső. Az természetes volt, hogy én készítem a szülinapi tortáját. Az első torta apa családjának a bulijába készült. Mondanom sem kell, hogy barátném megint kihívás elé állított. Burkolat nélkül kérte a tortát, de nem ám sima kerek tortát, hanem figurásat. Na, ilyet se csináltam még! Kincső nagyon szereti az állatokat, ezért erre a bulira egy kutyis tortát kapott tejszínes kivitelben. Ételfestékkel sem nagyon akartam terhelni a kis szervezetét, ezért lett fehér a kutyus (egy ici-pici fújást azért kapott).

Hát mit mondjak! Tejszínnel azért még nem tudok olyan szépen díszíteni, mint egy bevont tortánál. Ja egyébként a belseje csokis krémet és banán karikákat rejt. :) A második torta másnapra készült anya családjának a bulijába. Állatszeretet ismét, tehát egy cica! Szintén fehér icipicit megfújva. Túrós-tejszínes töltelékkel és rengeteg őszibarackkal.

Mindez azért, hogy pici manóka maszatolhasson. :) Természetesen nem így történt. Kincső egy külön kis személyiség és egyáltalán nem akart maszatos lenni! :D

Az a bizonyos pankráció!

Érdekes kérésnek tettem eleget a múlt hét végén. Történt ugyanis, hogy az apukám munkatársának a kislánya 12 éves lett. Egy olyan igazi kis törékeny szöszi kislányról van szó, aki egy kis eminens, teniszező csajszi. De! Mindenkinek jár egy kis lazítás, amikor igazán vad lehet. Nála ez a pankráció. Imádja. Azon belül is a Shaemus nevű fazon a kedvence. Egy olyan igazi kelta, vörös hajú nagy állat fickó. Igazából én eddig egyáltalán nem is hallottam róla, mert soha nem néztem még pankrációt, bár némi fogalmam azért volt róla. Kaptam róla két fotót:

A meglepi torta tehát egy WWE ring, ahol a figura széttárt karokkal áll egyedül a piros színű szerelésben a bajnoki öv nélkül széttárt karokkal és egy táblát tart a kezében, melyen a "Boldog Szülinapot Zsani!" felirat szerepel.
Néha mumus figurákat készíteni marcipánból, de amikor hasonlítania is kell valakire... Egy picit tartottam tőle, de nem én lennék, ha nem próbálnám meg. Szóval neki estem és szépen alakult. Egy fokkal kisebb méretűre terveztem eredetileg, ezért lett egy picit csenevész a felsőteste, de ezt leszámítva nekem nagyon tetszik.

Itt még száradó fázisban van.

A tábla is a kezébe került, ami egyébként ostya.

Szerintem a torta fő attrakciója maga a figura, de azért beszéljünk a tortáról, azaz a ringről is. Egy négyzet alakú piskótát megtöltöttem tejszínes-túrós krémmel, majd jól megpakoltam még barackkal. Körbekentem a krémmel és beburkoltam sima fehér Unidec-el. Erre az alkalomra vártam már nagyon, mert kipróbálhattam végre az új fekete Canon utántöltő ételfestékemet a szintén még bejáratós Jézuskától kapott air brush-al. Gyönyörűen sikerült a festés. A négy sarkán lévő szalagtartó rudat, vagy nemtommit is befújtam ezzel a festékkel, ami egyébként töltött kakaós ostyaroletti. A gumiszalag tartó gombócok (háháháháhá) feketére festett marcipánból vannak. Végül a gumiszalagokat piros gumicukorral imitáltam. Amolyan guminudli. A tetején van egy négyzet alakú fehér lap, amire festettem a logót, és legvégül az oldalára tettem egy piros feliratot.

A figurával együtt tökéletes! :)

Az ünnepeltnek nagyon tetszett!

Szülinapi torta

Tegnap, azaz október 23-án született az elsőszülött gyermekem: Melinda. Röpke 7 évvel ezelőtt. Valóban nagyon gyorsan eltelt és annyira, de annyira szép és okos nagylány lett már belőle. Az okosságot minden elfogultság nélkül, bátran mondhatom, mert kézzelfogható bizonyítékom is van rá, hiszen az évfolyamból az egyetlen maximális pontszámú, hibátlan tesztet töltött ki. ;)
Eltértem a bejegyzés lényegétől, azaz a kulináris élvezetektől. Ezen jeles alkalomból (mármint a szülinap!) már hónapok óta faggatom őt, hogy milyen tortát szeretne, de sosem kaptam kielégítő választ. Mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy rám bízza a dolgot. Egyetlen kikötése volt, hogy gesztenyés legyen az íze. Ezen kívül: -Anya, én teljesen rád bízom, hogy milyen legyen a tortám! Mindig ezt a választ kaptam. Próbálkoztam a közös tortakép nézegetéssel, de ez sem jött be, mert egyre sem vágta rá, hogy: -Na igen, ez kell! :(
Jelen esetben még véletlenül sem volt egyetlen épkézláb ötletem sem. Annak a legnehezebb tortát készíteni, akit ennyire imádunk, mert annyi ötlet kavargott a fejemben, de egyre sem tudtam azt mondani igazán, hogy EZ AZ!
Apát is faggattam a dologgal kapcsolatban, hátha lesz valami, de természetesen nem lett semmi. Végül pénteken, amikor hazajött az iskolából, elővettem az iskolatáskát, és abból is a tankönyveket, hogy megnézzem mit is tanult a gyerek az iskolában a héten. Az egyik tankönyvben volt egy olyan oldal, ahol a már megtanult betűkből voltak leírva egy-két szótagú szavak, alattuk egy-egy üres négyzettel, amibe rajzolni kellett. Számomra fantasztikusan gyönyörű rajzokat fedeztem fel, ami egyből rabul ejtett. Ekkor határoztam el, hogy ez lesz a torta témája. Mellesleg megjegyzem, hogy imád iskolába járni és én nem is akarom ettől az örömtől megfosztani.
A koncepció az volt, hogy a nyitott tankönyv az egyik oldalról a másikra egy kis varázslat és csillámpor segítségével folyamatosan életre kel és a két dimenzióból 3 dimenzióssá válik. Életre kel!

A képeken pontosan látszik a tankönyv és a torta is. Bal oldalon még sima könyv, majd az oldal alján egy pici tortacsillám és csiribí-csiribá máris életre kel a könyv. A figurák szépen fokozatosan kidomborodnak, majd a végén a fácánok már el is repültek a könyvből.

Ezek után már csak az iskolai torta hiányzott, amit bánatomra a szülők hada leszavazott, tehát az iskolába semmiféle krémes süteményt nem lehet vinni. :( Nem baj! Nem én lennék, ha feladnám és beletörődnék. Mátyás király meséjéből kiindulva Melinda az iskolába vitt is tortát, meg nem is, ami torta is volt meg nem is. Kitaláltam, hogy mézeskalácsot sütünk, amiből egy tortát rakok össze. Mutatom a képet:

A torta alja egy nagyobb kerek mézeskalács lap, amire körben royal icing-al ráragasztottam a szögletes szintén mézeskalács lapocskákat.. Ezt a dobozkát tele raktuk mézeskalács figurákkal és jöhetett a tető, amit már nem ragasztottam rá.

Nem lehet elsiklani az ebéd mellett sem, ami házi gyros volt, görög salival és tzatzikivel, sült krumplival (Minden sk.). Desszert gyanánt, ha a torta nem lenne elég még almás rétest is sütöttem.

Legvégül az ünnepelt:

Vega lennék?

Mostanában nagyon sokan kérdezik tőlem, hogy vegetáriánusok vagyunk-e? Erre általában azt válaszolom, hogy a férjem és a gyerekek húsevők, én pedig nemes egyszerűséggel csak imádom a zöldségeket. Szerintem nincs is ezzel semmi baj! Ezáltal a gyermekeim és a férjem is új dimenziókat ismer meg az étkezésben, hiszen mindig próbálok nekik újabbnál-újabb zöldséges fogásokat készíteni. Eszem én is időnként húst, de valahogy sokkal jobban szeretem a zöldségeket és a gabonákat. Ezért is szerepel a blogban a repertoárban olyan sok vegetáriánus fogás.
Ezek mellett van egy másik nagyon hasznos "mellékhatása" is a zöldségimádatomnak, mégpedig az, hogy a gyermekeim felismerik és szeretik a zöldségeket.

Amellett, hogy a zöldségek, mint tudjuk nagyon egészségesek és jó hatással vannak a szervezetre, igen változatosan készíthetők el. Itt nem csak a rántott és rakott zöldségekre gondolok, de akár egy jó zöldséges-fűszeres curryre, vagy egy isteni paradicsomos-zöldséges tésztára.
Vesszőparipám emellett a méltatlanul mellőzött zöldségek másra való felhasználása - gondolok itt pl. a céklára, amelyből korábban már készítettem levest, vagy fánkot is.

A mai ebéd ezek után már nem is meglepetés, mert újra vega. Először próbáltam ki a tofut és még biztosan fogom máskor is használni, mert jó. És zöldségeket enni is JÓ! :)

Vörösboros szederleves és Zöldséges tofunyárs quinoával és bulgurral.

A szederleves receptjét megtaláljátok a www.diakonyha.hu címen. A quinoa és a bulgur nagyon egyszerűen elkészíthető köretnek. Mind a két gabonafélét kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főzünk külön-külön. A nyárshoz pedig veszünk egy kisebb darab tofut (200 g) és kockákra vágjuk. Felváltva felhúzzuk a nyársra zöldségekkel ízlés szerint. Én ebben az esetben használtam padlizsánt, paprikát, lilahagymát, laskagombát és paradicsomot. Így készen teriyaki, vagy szójaszószba rakjuk egy órácskára pácolódni és végül egy jó forró grillserpenyőben készre sütjük.

Majdnem teljesen vegetáriánus ebédek

Most, hogy teljesen egyedül voltam itthon két napig, azt főztem magamnak, amit csak kívántam. Végre ismét átadhattam magam a zöldségimádatomnak. Szerencsére azért esténként apa is örült az eredménynek.
Kedden délben a következő volt az ebéd: Levendulás sárgabarack leves és Kókusztejben párolt zöldséges köles egytál.

 A leves elkészítése tulajdonképpen nagyon egyszerű és semmi extra nincs benne, leszámítva azt a tényt, hogy beleszórtam egy jó nagy csipet levendulavirágot főzés közben.
Tehát: Feldaraboltam hét szem sárgabarackot apró kockákra. Felöntöttem úgy egy liter vízzel és adtam hozzá ízlés szerint cukrot és citromlevet. Megízesítettem egy jó nagy csipet levendulavirággal és puhára főztem. A végén egy evőkanálnyi kukoricakeményítőt elkevertem egy kevés hideg vízzel és elkevertem. Ezt adtam a rotyogó leveshez és besűrítettem. 
A második fogáshoz az ötletet egy most megjelent receptes újságból (Ízek és érzések) vettem. 
3 evőkanálnyi olívaolajon üvegesre pároltam egy nagy apróra vágott vöröshagymát és egy nagy gerezd aprított fokhagymát. Hozzá adtam a csíkokra vágott 1 nagy kaliforniai paprikát, 1 meghámozott és negyed szeletekre vágott padlizsánt, 15 dkg megtisztított és 2-2,5 cm-re vágott ceruzababot és egy kisebb darab friss lereszelt gyömbért. Kevergetve pároljuk. Megsózzuk, picit bátrabban, mint én, mert a kókusztejtől picit édeskés lesz. A kölest hozzáadjuk és alaposan elkeverjük. A 400 ml kókusztejet aláöntjük és lassú tűzön, néha megkeverve puhára pároljuk. Amikor már majdnem beitta az összes nedvességet, letakarjuk és fedő alatt, tűz nélkül pároljuk. Apróra vágott csilipaprikával tálaljuk.


Szerdán délben már halat is sütöttem, tehát ez az oka a majdnem szónak a címben. Az ebéd: Egzotikus gombaleves enoki gombából, üvegtésztával és Fóliában sütött egész pisztráng édesköménnyel, csilivel és édesburgonya pürével.

Ez pont egy olyan ebéd lett, amihez felhasználhattam az összes olyan dolgot itthonról, amit csak úgy össze-vissza vásároltam. Pl. enoki gomba, édeskömény, édesburgonya, csili, pisztráng. 
Az enoki gombáról korábban olvastam minden jót, de beszerezni itt a környéken teljesen esélytelen volt. Amíg meg nem láttam az egyik bevásárlóközpontban. És ugyanez érvényes az édesburgonyára is. Édesköménnyel már főztem korábban is és teljesen a rajongója lettem. A csili pedig... Valahogy mostanában az erős ételekre vágyom! Egyfolytában! 
A leveshez egy kisebb fazékban felforraltam egy liternyi zöldségerőlevest, majd adtam hozzá úgy egy jó evőkanálnyi szezámolajat és 2-3 evőkanálnyi szójaszószt, egy kisebb darab lereszelt friss gyömbért és egy jó nagy csipet szárított ázsiai citromfüvet. Ehhez borítottam a kis doboznyi tövétől megtisztított enoki gombát  és még egy kevés forró vízben megáztatott szárított fafül gombát. Együtt főztem öt percig, majd bele került a marék üvegtészta is. Ezzel már nem kell főzni, elég lefedni és állni hagyni pár percig. Naggyon finom lett! :))) 
A második fogáshoz először egy alufólia darabot vágtam. Erre karikáztam egy egész újkrumplit, majd rá egy kisebb édesköményt. Erre jött két gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve és egy kevés csilipaprika szintén csíkokra vágva. Alaposan megsóztam, megborsoztam és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, na meg egy pár csepp citromlével. 

A fagyasztott pisztrángot megmostam, majd azt is megízesítettem sóval, borssal. A pocijába tettem két karika citromot is. Ráfektettek az ágyikójára, még egy kis olívaolaj, becsomagolás és be a forró sütőbe. Kb. egy órán keresztül pároltam, sütöttem, amíg kész lett, illetve a teteje is egy picit megpirult. Az édesburgonya püréhez az édesburgonyát meghámoztam, majd apróbb kockákra vágtam. Bő sós vízben puhára főztem, majd leöntöttem a levét és egy kis sót, borsot és olívaolajat hozzáadva pürésítettem. Fantasztikus ízvilágot kaptam. Az édes püré nagyon jól kiegészíti a fokhagymás-savanykás-csípős-halas ízt.

Válasz a kérdésre

A Facebook oldalamon kitettem egy fotót és alá a kérdést, hogy mi lehet ez? Közkívánatra most elárulom: cukkinikrém. Bizony, bizony! Nem padlizsánkrém, hanem cukkinikrém. Nagyon izgatta a fantáziám már egy ideje, tehát belevágtam. Két nagy darab cukkinit hosszában elvágtam ketté, majd a vágott felüket bekentem olajjal. Egy nagy tepsire fektetve betoltam a jó forró sütőbe (200 fok légkeveréssel) és jó lottyadtra sütöttem.kb. 30 perc alatt. Egy mély tálba raktam, kicsit kanállal feldaraboltam, majd adtam hozzá egy fej tisztított vöröshagymát, egy gerezd fokhagymát, sót, borsot, kb. 2 ek. mustárt és egy deciliternyi olajat. Alaposan összeturmixoltam és jól lehűtöttem. Puha kenyérrel, vagy pirítóssal naggggyon finom!

Bátran ajánlom a próbálkozást más zöldségekkel is. Ezt a krémet el tudom képzelni pl. paradicsommal, vagy kaliforniai paprikával, stb.

...mint régen

Ki gondolná, de már majd' fél év eltelt azóta, hogy visszamentem dolgozni. Hihetetlen, mert olyan gyorsan elszállt ez az idő! Most azonban végre ismét volt időm finomakat főzni és végre le is fotóztam és végre blogot is írok. Valójában az ebédben semmi különleges nem volt egyvalamit kivéve, mégpedig mily meglepő ez a desszert. De kezdjük az elején. A múlt héten elkövettem azt a hibát, hogy a gyermekeimmel mentem el vásárolni. Soha nem veszek zacskós levest, de addig könyörögtek, míg megvetették velem a kalóztésztás paradicsomlevest (nem tudom milyen márkájú). Ma meg is főztem nekik ebédre, de maradjunk annyiban, hogy többé nem fognak ilyet követelni a tányérjukba. Az általam főzött paradicsomleves sokkal, de sokkal finomabb. Mintás tésztát pedig tudok külön is venni, még ha az nem is kalózos. Íme a zacskós finomság:

Magunknak, azaz a felnőtteknek pedig tejfölös gombaleves készült, amit a gyerekek nem szeretnek.

 A maradék gombából fasírtot készítettem, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a gyerekek is megegyék ezt a finomságot. Így ugyanis be lehet őket csapni, hogy ez csak egy fasírt és pont. Nem értem hogy egyébként miért nem szeretik a gombát! Mi felnőttek imádjuk és nem csak a csiperkét, de mindenfélét. Elkészíteni egyébként nagyon egyszerű: Volt körülbelül fél kiló laskagombám, amit húsdarálón ledaráltam (na jó apa csinálta), majd alaposan (talán kicsit túl lelkesen is) megsóztam és megborsoztam. Ütöttem bele egy nyers tojást és jól megszórtam szárított, aprított petrezselyemzölddel. Dobtam hozzá egy fej apróra vágott vöröshagymát és egy gerezd aprított fokhagymát.Végül belemorzsoltam egy előzőleg tejbe áztatott kenyércsücsköt. Fasírtokat formáztam és forró olajban kisütöttem. Párolt rizzsel tálaltam.

Azért, hogy biztosra menjek, nehogy étel nélkül maradjanak a gyermekeim, ha mégsem ennék meg a fasírtot (szerencsére nem így volt), készítettem egy zöldborsós sertéstokányt is. A borsó imádják, a husit imádják, tehát tökéletes megoldás és még a párolt rizshez is illik.

Ééééééééés, dobpergés! A desszert! Régóta kéri a nagyobb, hogy legyen tejberizs. Elég meleg is van hozzá, ráadásul én nem is szeretem, ezért kitaláltam a tejberizs hűtött, krémesebb változatát gyümölcsökkel. Először is egy bögrényi kerek szemű rizottórizst felöntöttem egy deciliter tejszín és egy deciliter tej keverékével. Adtam hozzá 10 dkg cukrot és egy löttyintésnyi vanília kivonatot, meg egy löttyintésnyi rózsavizet. Lassú tűzön folyamatosan kevergetve elkezdtem főzni. Amikor magába itta a folyadékot, mindig adtam hozzá még tejet, összesen még 4 decilitert. Amikor ezt is magába szívta, lehűtöttem. A jó hideg tejberizsbe kevertem 10 dkg mascarponét és 3 dl tejszínből felvert tejszínhabot. Jól összeforgattam, kis tálakba szedtem és alaposan lehűtöttem. Ízlés szerint bármilyen gyümölccsel tálalhatjuk. Önmagában is nagyon finom!

Végül had ajánljam  magam a Facebook-on is! :))) Dia és a konyha - Like