Szellem!

Érzem, hogy itt van, és érzem az állandó jelenlétét és legfőképp az ízét! Ennyi bevezető után feltétlenül tudnotok kell, hogy a mai ebédről van szó. :) A levesnek ugyanis a "szellem" gombaleves nevet adtam. Úgy éreztem, ez mindenképpen magyarázatra szorul. Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtt a Pataki tálban csodás ételt dobtam össze, amihez raktam szárított vegyes erdei gombákat is. Mint tudjuk ezt úgy lehet életre kelteni, hogy forró vízbe áztatjuk egy kis időre. Na én ezt az áztatólevet tettem félre, amiből készült a mai leves is. Alapvetően ugyanúgy készítettem, mint a rendes gombalevest, de valójában gomba nincs benne, csak a fűszerek és a zöldségek, majd ezzel a csodás gombalével engedtem fel a megpirult zöldségeket. Fantasztikusan tömény gombaíze lett. Az már csak hab a tortán, hogy most gluténmentes lisztkeverékből csináltam hozzá nokedlit, mit nokedlit, majdnem csipetkét. Olyan sűrű lett a tészta, hogy csak kézzel tudtam csipegetni belőle a lobogó levesbe. A nokedli tésztáját megbolondítottam még egy jó adag petrezselyemzölddel. A végén a tejszín tette rá a koronát a levesre és az ízekre. :)
Ezután megettem a maradék savanyú káposztát a Pataki tálas ételből, mert hús az már nem maradt benne. Apa feljavította egy kicsit még házi kolbásszal, így olyan toroskáposzta utánzatú lett. Tudom én, hogy a tejszínes leves után nem illik a tejfölös főétel, de most nem bántam, sőt!
A desszert pedig, dédimama féle palacsinta, amit küldött. Hmmmm!
Aki ilyen étel főzésére adja a fejét nyugodtan eheti a leves után rögtön a palacsintát és ez így egy tökéletes hétközbeni menü.

A tegnapi projektem következő állomása:

Már majdnem mindet megrajzoltam! :) A gyerekek is lelkesen segítettek délután, Melinda adogatta a mézeskalácsot és hozzá az írókát és közben dirigált, hogy melyiket hogyan és milyen színnel, és, és, és... Amandám eközben csak nézte, mert ő már nem fért oda a kopasz mézeskalácsok közelébe.

Ismét mézeskalácsok!

... és a mézeskalács szezonja még csak most kezdődik!
A saját gyömbérkalács receptemet használom, mert nekünk az vált be igazán (megtaláljátok itt). Kellően fűszeres és gyorsan elkészíthető, nagyon puha, nem kell napokig "puhítani". Ebből készítettem én 4 adagot, amit ma meg is sütöttem. A negyede megy az óvodának a karácsonyfára, a másik negyede lesz a Melinda névnapi aprósüteménye az oviba, és a maradék fél adag lesz vendégeknek (meg a barinőnek este a forralt borozáshoz), és talán marad a családnak is. Hétvégén gyúrom be a következő négy adagot, amiből készülnek díszek a fára, házikó, tál és ennivaló a családnak. De már most látom, hogy kevés lesz, mert vinni kell majd dédiéknek, meg a mamikámnak is, meg anyuéknak is...Húúúú!
Mindenesetre megmutatom a mai termést, még díszítetlenül:

Nem számoltam meg de 100 darab biztosan van, ha nem több! :)
Mindeközben Amandám reggel gondoskodott róla, hogy ne érezzem magam itthon egyedül, és ne hiányozzanak annyira, amíg oviban vannak:

A társam ezen a napon pedig: DORA!

A Mikulás első látogatása

Úgy terveztem, hogy pénteken letudom az összes másnapra készülő tortát és szabad lesz az egész hétvégém, és akkor, de akkor, majd... Nem így lett! Pénteken nekikezdtem a torták betöltésének, bevonásának és díszítésének és, és, és... Szépen haladtam és már mind a négy torta ki volt faragva, betöltve és körbekenve. Sorban várakoztak az egyéb műveletekre. A papagáj tortával kezdtem, mert bár azt gondoltam a leg időigényesebbnek, de az kellett a leghamarabb, azaz szombat reggel. Szépen egyenként szaggattam és mintáztam a tollakat, amikor is megérkeztek anyuék. Egy picit azért foglalkoztam velük is, de a terv, az terv, be kell fejezni mind a négy tortát még aznap. Anyu kijött a konyhába velem és nézte, hogy hogyan készítem egyenként a tollakat. Egy picit megrémült a művelettől, mondván, hogy ezt mind egyenként fogod így megmintázni? Igen! Nincs levélerezőm, azzal talán gyorsabban menne. Így történhetett, hogy másnap reggelre a lelkemre kötötték, hogy feltétlenül menjek be hozzájuk. Nem mellesleg a töltött káposzta is szóba került és én azt bármikor és bármennyit, de ugye itthon nem lehet.
Ezek után este elkészült a papagáj, amivel nagyon elment az idő.

Még este nekiláttam a hegedű tortának, ami egyben Dobos torta. A dobcukor elkészítésében segítségemre sietett apa, aki már nagyon profi ebben. Az előre előkészített hegedű formájú piskótalapra ráöntötte a karamellt, amit én közben fakanállal igazítgattam. Egy két helyen folyt le csak a karamell a lap mellé, azt pedig egy nagyon megvajazott késsel szépen el tudtam vágni. Annyira szép lett a kész hegedű torta teteje, mintha igazi lakkozott fából lett volna. :)

Az lenne az igazi, ha az oldalai is ebből készülhetnének. Ez egyenlőre csak álom! :)
Ekkor már nagyon erősen éjszaka volt, abba is hagytam a tortázást. Ráadásul valamit nagyon sejtettem a másnapi (aznapi?) anyuéknál tett látogatásból! Reggel ugyanis anyuékhoz megérkezett a Mikulás, aki nekem hozott ajándékot (hihi), nem mást mint Wiltonos virágkiszúró szettet, egy egész készletet! Hurrá! Mivel nem volt alaptalan a feltételezésem, miszerint ezt fogom megkapni, készültem és már anyuékhoz vittem egy kiló Unidec-et, meg mindenféle célszerszámot és ott, rögtön, helyben ki is próbáltam. Vannak olyan virágok, amiket még nagyon gyakorolni kell! Egyébként meg szuper! :DDDD (Nagyon vigyorgok!) Ami miatt pedig megemlítettem a töltött káposztát, az az, hogy ezt kaptam ebédre! Most mondjátok meg, hogy milyen szuper dolgom van!
Szóval! Délután apával nekiültünk és gyorsan el is készítettünk a segítségével úgy 25 rózsát és hozzá való leveleket. Lehet ám vele haladni! Ezek a rózsák kellettek ugyanis a szombat délutáni tortákhoz. Az első volt egy rózsakosár torta, amit én balga elfelejtettem lefényképezni. Emese, erről is te tehetsz, mert annyira összpontosítottam a te tortádra! :) Hátha lesz majd róla képem, mert ilyen jól még soha nem sikerült a kosármintát elkészítenem.
Utolsónak maradt az Emesének készült torta. Pontosabban nem neki készült, hanem ő vitte egy buliba egy szülinapos csajnak. Emese egyébként a sógornőm. Az volt a kérése, hogy olyan ajándékdoboz féle legyen, de mindenképpen legyen benne valami piros, vagy inkább bordó és talán virág, vagy bonbon is legyen benne. Virágot kapott, ha már apával előtte virágoztunk. Ezt hoztam ki belőle:

Nem tudom, hogy feltűnt-e, de az oldalán a körbefutó díszt is a virágkiszúró készlettel csináltam.
Ezek után édes volt a pihenés és meggyújtottuk a gyertyákat is Advent első vasárnapján.

Melinda befogta az orrát, nehogy véletlenül elfújja a gyertyát a kilélegzett levegőjével. Annyira szuggerálják, hogy nem is tudom mit remélnek, mi fog történni? Egyébként meg, már ötször újra kellett rajzolnom a koszorú szélét írókával, mert folyton megrágják, mint a kisegerek, mintha nem lenne mit enniük!

A mai ebédet pedig vétek lenne nem megemlíteni, mert az egyik legnagyobb kedvencem:

Almaleves és Pataki tálban, savanyú káposzta ágyban sült csirkedarabok erdei gombákkal, házi füstölt kolbásszal és házi füstölt szalonnával. Tejföllel és puha kenyérrel tálalva. Mennyei!

A vendégváró és karácsonyi kekszeket pedig ma begyúrtam és egyik része a hűtőben, másik része a fagyasztóban lapul.

Csak csajok

Ma igazi csajos napunk van, ugyanis ma nincs ovi. Apa dolgozik, hát itthon vagyunk hárman csajok. Már nagyon készülünk a karácsonyi előtti elvégzendő dolgokra. Tervezgetem a kekszek és egyéb maradandóbb dolgok sütési idejét. A lakást is szépen lassan "karácsonyosítjuk". ;) Ráadásul a jövő hét végén már a Télapó is meg fog minket látogatni. Melinda névnapja is ekkor lesz. Szóval lesz sok sütés-főzés.
A mai ebédről készült kollázs:

A gasztroblogger anyuka gyermekei: - Anya, az én ebédemet fényképezd le!
Azután összevesznek rajta, hogy kinek a tányérját fényképezem, majd arra jutottak, hogy: - Anya, fényképezd le, ahogy eszünk!
Igazságosan mind a kettőt! :)))
Ráadásul apa is megfertőződött már teljesen a tortakészítés által. Valamelyik éjszaka tortákkal álmodott. :))) Ja, a gyerekek pedig a neten tortasütős játékot játszanak. Nem csak a neten, de a babakonyhában is. Mindenkit megfertőzök! Melinda már közölte, hogy karácsonyra marcipánmintázó készletet kér, mert neki is szüksége lesz rá, ha tortát akar készíteni! Olyan édesek!

Mézeskalácsos móka

Már az elmúlt évben is kacérkodtam a mézeskalács díszek készítésével, és született is egy-két számomra különlegesebb darab, pl. tál, mécsestartó és házikók. Az idén korábban kezdődött ez a mizéria, hiszen az adventi koszorút is ebből szerettem volna idén, illetve az egyik óvónéni is megkért egy szívességre. Ők is már a mikulásra készülődnek és az ovit is díszítik szépen az alkalomhoz illően. A mi kis manónk óvónénije, ismervén a hobbimat és a sütik iránti imádatomat, megkérdezte, hogy nem sütnék-e az ovinak egy pár mézeskalácsot dísznek, amivel majd az előteret dekorálnák ki. Természetesen igent mondtam, és megkaptam az újságot is, amiből kinézték az ötletet. Ám az újságban a dísz filcből, vagy papírból készült és azt kellett mézeskalácsra átültetni. Mindenképpen 3D-ben gondolkodtunk, mert úgy mutat jól. Így a kislánynak a keze, míg a kisfiúnak az ágyékkötője lett a kiemelkedő darab.

Itt készül a csoda, a tartós mézeskalács, aminek egyébként a receptje Tornyay Ernától származik. Ő nagyon szép dolgokat művel a mézeskaláccsal. Én csak próbálkozom. :)))

Már meg is sült.

A kislány,

 a kisfiú,

 a szív,

 a hópelyhek,

és a csillag.
Mindegyik vége át lett szúrva és lyukasan megsütve, hogy fel lehessen akasztani. Magasra kell ám tenni, nehogy a kis kezek elkapkodják és a kis manók felfalják.

Azért is nagyon örültem ennek a felkérésnek, mert így mindenképpen rá kellett magam vennem a tésztakészítésre és sütésre, így megszülethetett az adventi koszorú is. /ötlet innen /

Alakul! A mécsesek helye ki lett szúrva, így azok besüllyednek.

És kész! Nekem nagyon tetszik! Főleg, hogy ez az első! :)))
Kezdjetek hozzá ti is bátran, nem is olyan bonyolult! Az a fontos, hogy a tésztát már a tepsiben a sütőpapíron vágjuk, ki és akkor nem deformálódik. Én egy tányért használtam sablonnak, azt egy kicsit belenyomtam a tésztába, majd annak a vonalnak a mentén egy nagyobb fánkszaggatóval félköröket szúrtam ki. Szikével, vagy késsel véglegesítsük a körvonalat, szaggassuk ki a mécsesek helyét és mehet is a sütőbe. A tetejét írókával díszítjük, illetve a maradék tésztából sütött figurákkal.

Ismétlések hétvégéje

Ezen a hétvégén csupán három torta készült a konyhámban, de legalább annyi idő elment rájuk, mint az előző hétvégén a kilencre. Valahogy most nagyon béna voltam és semmi nem akart sikerülni. Nem a piskótával, vagy a krémekkel, és még csak nem is a töltéssel, faragással volt probléma, hanem egyszerűen a bevonóval. Az első torta a Villám McQueen torta volt. Gyönyörűen sikerült kifaragni, de bevonni... Eltökélt szándékom volt, hogy ezúttal a pirosat, ha törik, ha szakad, de én begyúrom! Mindent megpróbáltam. Szó szerint. Első próbálkozásom a bíborpiros porfesték volt, amíg el nem fogyott. A második a Wilton gél piros. Véletlenül sem lett az! Következett egy kis céklapor, ami picit javított a helyzeten, de még ekkor sem hasonlított a pirosra. Végső kétségbeesésemben belekevertem még egy picit a boltban mindenki által beszerezhető piros ételfestékből is. Ezeknek az összetevőknek köszönhetően (na és a sok gyúrásnak) nagyon lágy lett a massza és idő már nem volt a hűtésére, így kellett vele dolgozni. Az autó oldalán katasztrofálisan összegyűrődött az anyag és néhol még ki is szakadt. Az egyetlen szerencsém, hogy olyan helyeken szakadt ki, ahol egyébként is ki kellett vágni. A gyűrődéseket el lehetett tüntetni a rátétekkel (kerék, villám). Az air brush viszont sok mindent eltakart és tökéletes lett a festés, amit most új fajta festékkel próbáltam és nagyon meg vagyok vele elégedve! :))) Így is inkább csak szemből fotóztam a tortát.

Ezt követte a Scooby Doo torta. Ez tette a napra a pontot, pedig még nem is volt vége! A kakaóporral színezett massza egyszerűen telítődött, vagy nem is tudom, de egyszerűen lehetetlen volt vele dolgozni! Kb. negyedik próbálkozásra sikerült egyáltalán kinyújtanom és felemelnem, hogy a tortára tegyem. Ekkor ahelyett, hogy egyből felvette volna a torta formáját, elkezdett a széle letöredezni, úgyhogy tulajdonképpen mégis felvette a formát, de oldal nélkül. Így utólag már nem izgatna, mert külön bevonnám az oldalát, de akkor pánikba estem és gyorsan elkezdtem visszatologatni az anyagot és összeragasztgatni a leeső részeket. Egyszerűen pocsék lett! A tetején szerencsére ez nem látszott. Hogy mentsem, ami menthető pici szellemeket gyártottam és a csúnya részekre ragasztottam. Felülről fotóztam, így a csúnyája nem látszik.

Ezen a napon ekkor úgy döntöttem, hogy mára ennyi, ez nekem ma nem megy! Be is vonultam a szobába, mint aki jól végezte dolgát. Egyszer csak bevillant, hogy még az egy maradék tortáért viszont reggel jönnek (Melinda ovis társának) és azt még ma meg kell csinálni. Teljesen reményvesztetten vonultam ki újra a konyhába. Először azt gondoltam, hogy kifaragom a Lego Ninjago figurát és betöltöm, lekenem, ennyi! De amikor benyúltam a hűtőbe és a pirosra színezett masszáért nyúltam, bizony meglepődtem, mert az állaga szuper volt, a színe még mindig nem, de az akkor már nem volt érdekes. Gyorsan ment a burkolás, és nem mellesleg szép is lett! A végén ő is kapott egy kis festékpermetet, a tökéletes pirosság érdekében. A kard is elkészült este, így másnap reggel felkerülhetett a tortára. Ez az eddigi legkisebb Ninjago-m. :)

Kárpótlásul a konyhai bénaságomért sütöttem egy csodás tortát magunknak. A sztori akkor kezdődött, amikor az ínyenc Melinda (a nagyobbik) egy héttel ezelőtt odaállt elém és közölte, hogy: - Anya, ha veszel mangót (!!!), akkor süssél nekem mangópitét! Jó nagyokat pislogtam! Előfordul ugyan, hogy veszünk mangót, meg kókuszt, meg egyéb különlegesebb gyümölcsöket, de azért nem mindennapos. Rávágtam, hogy jó! Másnap reggel bóklásztam a boltban és rögtön szembetűnt, hogy van mangó. Meg is vettem, de elég zöldecske volt. Betettem szépen az almák közé és egy hét alatt csodálatosan megérett. Nagyon finom édes lett az íze is. Nekiálltam a neten, majd a szakácskönyveim receptjei között keresgélni, de olyan mangópitét, amilyet elképzeltem, nem találtam. Volt ugyan sokféle, de egyik sem az igazi. Végül magamnak kellett kitalálnom egyet. Az alap a New York cheesecake. Ezt egy picit módosítottam és mangósítottam. Nekem nagyon bejött az egész! A receptet ígérem, hogy bepötyögöm, amint lesz rá időm (és remélem még emlékezni is fogok rá!). Az egész történet pikantériája, hogy Melinda egy falatot megkóstolt és közölte, hogy ő nem ilyenre gondolt és neki ez nem is ízlik. Legközelebb megkapja a sima gyümölcsöt magában. :)))

Tortacsokor, avagy 9 torta története

Bizony ám! Ha tágabb értelemben vesszük a hétvégét, akkor kilenc tortát volt szerencsém megcsinálni ez idő alatt.
Az első! Egy pénzköteg torta volt, amilyet már csináltam, nem is egyszer. Azért mégse legyen unalmas alapon most megint variáltam rajta. Az egyik pénzköteg fentről látszik, azaz álló, a másik pedig elborult, azaz oldalról látszik. Most egy picit kakaóporral meg is színeztem az oldalát, hogy ne legyen olyan nyomdai pénz jellege. Pénteken készült.

 

A második egy Márton napi ludas torta, ami szintén még pénteken készült. Az egyik óvónénink kérte, mert ezt a különleges dátumot, mint a 2011.11.11. és 11 óra 11 perc, meg kell ünnepelni. Ezért lett libás a torta. Az aljánál a szegő díszt próbáltam olyan lúdláb mintásra dekorálni, az oldalát egy pici zölddel, amolyan libazölddel, megfújtam, majd a csőrét pirossal, ami igencsak megszaladt, így egy picit véres lett a jelenet. :)

A harmadik tortát apa egyik munkatársa kérte. A kérés szerint egy focipálya Fradis labdával. A Fradi színe ugye a zöld, amivel érzékeltetni lehet a csapatot. Ezért lett a focilabda zöld-fehér. Ebben az esetben a labdát kekszes masszából gyúrtam a maradék tortakrémmel (Dobos volt!). Ezt vontam be először fehér Unidec-el, majd darabonként a "bőrrel". Minden egyes bőrdarab oldalát meg is varrtam. :)))

A negyedik és az ötödik torta egy helyre került. Szintén apa egy másik munkatársa kérte. Az egyiket a barátjának, a másikat az anyukájának. Az első lehetőleg legyen ugyanolyan, mint egy korábbi tortám,

a másik pedig egy skorpió. Húúúúú, végre! A skorpiót már nagyon vártam, de hiába sürgettem az időt, nagyon lassan telt, hogy hozzá láthassak a csodatortához. Sajnálatos módon ugye korlátozottak a lehetőségeim a hűtőkapacitást illetően, ezért meg kellett várnom, míg kiürül. De aztán olyan nagy lendülettel kezdtem hozzá, hogy csak úgy szárnyaltam. Mivel elromlott a nyomtatónk, nem tudtam kinyomtatni a skorpió képét. Kézzel ügyesen megrajzoltam, ez volt a minta. Melindám el is kérte később és szépen kiszínezte. Először kifaragtam a piskótát.

 Majd lapokra vágtam, megtöltöttem és beburkoltam.

 Azután jöhetett a csicsázás, azaz a lábak és egyéb nyúlványok rászerelése. :)))

 Szemből is olyan szép!

 Air brush-al fújtam le. Először egy pirosas alapot kapott, majd erre fújtam egy kis barnát és végül feketével tettem igazán skorpióssá.

 Ráraktam a szemet és mellé egy kis darált kekszet homok gyanánt, mert tudomásom szerint a skorpió sivatagi állat.

A lábakat legszívesebben felállítottam volna, de akkor nem bírta volna ki az utazást (így is elég nagy lett), mert bizony még utazott is a kis aranyos a cél előtt. Emiatt nem mertem a farkát sem olyan igazán skorpiósan visszahajlósra készíteni. Így egy kis kompromisszumot kellett magammal kötnöm, mert a farok alá tettem egy "követ", ami picit azért mégis feltartja a farkat. Ami igazán tetszik benne nekem, az a test tagoltsága.

A hatodik és a hetedik torta szintén egy helyre ment. Érdekes módon megkeresett az egyik ex barátom, akivel kb. 15 éve nem is beszéltem, eléggé csúnyán váltunk el egykor egymástól. A kislánya azóta 10 éves nagylány lett már és neki szeretett volna valami különleges tortát. Az egyik szombaton fogyott el, míg a másik vasárnapra lett eltéve. Az első a kis családi torta, ami szív alakú és rózsaszín. Végre kipróbálhattam az új szilikonos hobbiboltban beszerzett kis nyomdacsodámat! Amióta megvettem, csak fiús torták voltak, vagy figurásak, amin ugye nem lehetett kipróbálni. Most jött el ennek az ideje. Először megmintáztam a bevonatot magában, majd beburkoltam vele a tortát. Erre külön mintegy 3D-s hatást keltve, egyre kisebb virágokat nyomiztam, amit azután ki is vágtam szikével, így emeletes lett. Inkább megmutatom, mert azt hiszem nem tudom jól elmagyarázni.

Szóval ilyenek lettek a virágok, amiket végül egy kis pink lüszterrel tettem csillogóbbá.
A második tortájuk egy barna lovacska volt. Még mindig nem tudok lovat csinálni. A testtel meg vagyok elégedve, de a feje... Még mindig nem lófej! Először olyan vízilovas volt, majd tovább faragtam, míg végül apa szerint olyan csacsis lett. Egyenlőre csak ilyet tudok! Nem is értem, hogy miért, pedig annyit tanulmányoztam a lovak anatómiáját. Na, majd csak kialakul. Egyébként a bőr-szőr-t ugyanazzal a technikával oldottam meg, mint a lófej tortát. Kakaóporon nyújtottam ki a barnára színezett Unidec-et, ettől sokkal élethűbb lesz.

Nyolcadik! Vasárnap reggelre készült a volt osztálytársam kisfiának a szülinapi tortája, aki nagy fociimádó és nem mellesleg nagyon ügyes kis focista. Most a két kedvenc focicsapat logo-ja került fel a tortára. AC Milan és Liverpool. Mindkettő kézzel festve.

Közben vasárnap, hogy ne unatkozzak, meg mert nagyon megkívántam, sütöttem egy jó adag darázsfészek nevű süteményt.

és az utolsó, a mai. Egy vízilabdás torta egy kisfiú 13. szülinapjára. Ő maga is egy nagyon ügyes kis vízilabdás. Mivel nem volt a torta maga túl nagy, ezért csak kevés figura fért el rajta. De azért megkülönböztettem a két csapatot és a labda is ott van.

 Azért nem kell sajnálni, mert nem csak munkával telt a hétvége, vagy inkább jól be tudtam osztani, mert közben a kiscsaládunk még cirkuszban is volt. Ja és még a barinős shopping is belefért, meg a mamánál ebédelés. :)))