Két csajszi - két torta

Az első torta története már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, amikor Melinda csoporttársának Mollinak az anyukája rádöbbent, hogy milyen édes hobbit űzök. Molli azóta is mindig, amikor meglát, boldogan meséli, hogy megnéztük a tortáidat! :))) Már akkor elkezdte mondogatni, hogy majd én csinálom a szülinapi tortáját. Ilyenkor mosolyogva mindig azt mondtam neki, hogy majd anyával megbeszéljük. Beszéltünk is róla, sok téma fel is merült, de amikor aktuális lett volna, kiderült, hogy a tata is nagy tortakészítő, így ő csinálja majd az unokája szülinapi tortáját. Nincs is ezzel semmi gond, persze ez természetes. De! Ilyenkor mindig jön egy de. Molli ugyanis annyira ragaszkodott az általa eltervezett eredeti elképzeléshez, hogy nem tágított és végül valahogy csak kisírta, hogy tőlem kapjon egy tortát. :) Gondolatban azért készültem a dologra, mert a naptáramból nem töröltem ki az emlékeztetőt. Na most felköthetem a gatyát gondoltam, mert ha a tata is tortás, akkor bizony még komolyabban kell vennem a dolgot. Bár egyébként is komolyan veszem a tortát, mert az mégiscsak valakinek az emlékezetes szülinapi attrakciója. Molli viszont felvilágosított, hogy pontosan ugyanolyan tortát akar, mint amilyen a Melindáé volt! Nincs mese, akkor pont ugyanolyat kell csinálni!

A változás annyi, hogy pár cukorgyönggyel még egy kicsit csicsáztam rajta.
Gabi kedvéért pedig még egy kép az oldaláról, bakikkal fűszerezve (egy lyuk és egy belenyúlás):

A következő torta mókás módon ugyanabba a csoportba készült, szintén egy csoporttársnak, Emesének. Emese és Molli ugyanazon a napon születtek. Természetesen így az ovis ünnep is egy napra esik. Ehetnek ma a gyerekek és az óvónénik tortát, amennyi jólesik. Mesikének az anyukája csak annyit mondott a tortával kapcsolatban, hogy csajszis legyen, olyan Mesis. :) Mindenképpen egy fodros tortában gondolkodtam, de a végeredmény mégis teljesen más lett, mint az eredeti elképzelés.

Boldog Szülinapot csajok!

Kuszaság

Kicsit kuszák most a gondolataim, nem tudom szépen össze szedegetni őket. El is maradtam egy pár nap blogírással és rengeteg recepttel is adós vagyok. Valamikor talán a hosszú hétvégén majd lesz rá időm, hogy bepötyögjem.
Először is kezdem a Melinda ovis tortájával. Fodros tortát kapott, ami málnás és vaníliás krémmel van megtöltve.

Ki kellett próbálni egy új technikát is, ez pedig a nyomócsöves díszítés, de van még azért mit tanulni.

Ezután következett a nagggyon egészséges menü, ami nem aratott osztatlan sikert a család körében. Ennek ellenére még apa is megette a spenótkrémlevest túrógombóccal!!!! A kölesfasírt viszont elsöprő győzelmet ért el. Együtt a krumplifánkkal mennyei csemege volt még a gyerekeknek is. Igazi vega menü!

Tegnap sajnos orvoshoz kellett mennünk, mert bár kivették Melinda manduláját még februárban, visszanőtt és be is gyulladt. :(( Itthon tengetjük napjainkat kettesben. :)))) Jó ketten! Ma például Halloween muffinokat vittünk az oviba, mert már korábban megígértük, igaz tegnapra, de ma bepótoltuk az elmaradást. Ketten díszítettük! Jó volt!

Készítettünk még boszorkányujjakat is.

Melinda adogatta hozzá a "körmöket", meg közben a maradékot behabzsolta. :)))
Este apa segítségével tököt is faragtunk. Apa a nagyot, én a kicsit.

 Olyan mini, hogy még a mécses sem fér bele.

Anya, engem is fotózz le!

A mai ebéd egy kicsit hagyományos. Palócleves készült, de csirkemellből és nem habartam be. Nem kell a felesleges kalória! A végén koronáztam meg egy pici tejföllel és kenyér nélkül ettem. A második viszont igazi kalóriabomba! Aranygaluska vaníliasodóval. Hmmmm! A legjobb, amit csak el tudtok képzelni. Omlós, puha, ízes, diós, és jó sok! :)))

Külön is lefényképeztem ám, mert nem csak finom, de szép is!

Apa persze rögtön belenyúlt a képbe és csipegette a szélét.

Már megint hat torta!

Egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni magamnak, ha a tortákról van szó. Kíméletlenül tortamániás vagyok. Pénteken volt ugyanis a nagyobbik kislányom születésnapi bulija. Az egész család apraja-nagyja összegyűlt egy étteremben és ott megtartottuk a bulit. Lelkesen tortával készültem, amit már hónapokkal ezelőtt kigondoltam, hogy milyen is legyen. Melindától ugyanis érdemi információt nem lehetett szerezni tortaügyben, mert annyira csapongó volt az elképzelése. Nem naponta, hanem percenként változott a terve, hogy milyen is legyen és mi is legyen rajta. Már volt szó Scooby Doo-ról és Teletubbies-ról, meg hercegnő és doktornéni, meg valami balerina is. A többire már nem is emlékszem. Igazából semmi terve nem volt, csak ide-oda ugráltak a gondolatai. Ezért találtam ki neki a párna tortát tiarával a tetején. A párnát lehet jó nagyra készíteni, úgyis sokan leszünk. A tiara pedig megmarad az ünnepeltnek. Meginterjúztam a gyermeket a torta ízére vonatkozóan is, és a következőket kérte: csoki, vanília és málnakrém. Még ez is beleillett a tervbe, mert nem mindenki szeretheti ugyanazt az ízt, így majd lehet válogatni. Elkészült időben a torta és nagyon meg is vagyok vele elégedve, ilyen jól sikerült bojtokat sem csináltam még (meg még bojtot sem). A tiara már egy kicsit körülményesebb volt. Mindenképpen marcipánból szerettem volna elkészíteni, de nem mertem belekeverni a tragant port, mert nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e marcipánba keverni. Így maradt az egyszerűbb változat, amikor egy vastagabb darab marcipánból kivágtam a körvonalakat, majd egy kisebb szív alakú sütiszaggatóval vágtam ki belőle szíveket. Pár darab cukorgyöngy és drágakő dobta fel.

Ezzel a pénteki napnak még nem is volt vége. A buli után még gyorsan "összedobtam" egy kisebb Villám McQueen tortácskát is. Sajnos a kisfiú, akinek készült, szombaton reggel megnézhette a tortáját és ment is gyorsan az ügyeletre. Nagyon megbetegedett. :(((

Szombaton folytatódott a tortaláz. Elsőként egy ajándékdoboz torta készült. Kaptam egy képet, ami egyébként egy esküvői torta volt. Ennek a tortának a legfelső szintjét kellett reprodukálnom. Szándékosan nem pont ugyanolyanra készítettem. Egy picit lekerekítettem a sarkokat, így lágyabb lett az összkép. Egyébként színben és fazonban is olyan, mint az eredeti. Ízre viszont kétféle. Az egyik oldal tejszínes-csokikrémmel töltve és meggyel megrakva, míg a másik oldal vaníliás krémmel töltve és erdei gyümölccsel rakodva.

Már ebben is segített a sógornőm, mert kellett neki is egy torta estére. Következő torta az övé. Pontosabban nem az övé, de ő vitte egy szülinaposnak egy buliba. Még a buliból este felhívtak, hogy nagyon tetszik az ünnepeltnek a torta és, hogy ilyen finomat még sosem evett. Ez pedig a Spongyabob torta. Ilyet még sosem készítettem, de ezzel is nagyon meg vagyok elégedve. Imádom! Olyan cuki lett! :))) Kakaós piskótalapokat meglocsoltunk feketekávéval és tejszínes-kávés krémmel töltöttük meg.

Már csak a dobozban volt idő fényképezni.
Estére még maradt két torta. Az elsőt nagyon gyorsan (kb. fél óra alatt) készítettem el. Picike nyolc szeletes ajándék torta egy fiatalembernek a szülinapjára. A bevonót szilikon nyomdával mintáztam meg, hogy ne legyen olyan unalmas.

Utoljára hagytam a legnagyobb kihívást jelentő tortát, hogy pepecselni tudjak vele nyugodtan. Amandának van egy kis csoporttársa, akinek van még két tesója. Mindegyiket ismerem, hiszen már pár éve oda járunk, így korábban ők is oda jártak, csak már iskolások azóta. A kislány imádja a lovakat, de mivel csak egy kisebb tortát kértek, ezért maradt a lófej. Elsőre elég jó lett szerintem. Már majdnem tetszik is. :)))

Összességében ez egy nagyon jó kis tortás hétvége volt. A buli jól sikerült és a tortákkal is egészen meg vagyok elégedve.

Ajjajj!

Időnként az ember billentyűzete megered és van miről írnia, akár oldalakon keresztül. Néha viszont egyszerűen azt sem értem, hogy minek írjam le az ebédet. Hát mindenki látja, hogy mi volt az! De ekkor meggyőzöm magam, hogy nem biztos, hogy mindenki tudja hogyan készül. Persze, sokan azt gondolják, hogy nekem olyan könnyen kipattannak a fejemből az ötletek, de ez nem ilyen egyszerű. Van amikor valóban így van, de nekem is vannak nehéz napjaim. Mostanában csak a rohanás kap főszerepet a mindennapjaimban. Volt olyan, hogy csak kivettem egy jó adag nyárról maradt bográcsos marhapörit és az volt az ebéd, de volt olyan is mostanság, hogy apával megebédeltünk egy menüs étteremben (tegnap is ilyen volt és töltött káposztát ettem). Az ebédhez való ötletek forrása sok helyről fakadhat. Sétálok a piacon és meglátok valamit, amiből egyből ott van a fejemben már a kész étel. Vagy csak itthon nézelődök, hogy mit találok és órákig agyalok azon, hogy mit is kéne enni. A netről nem szoktam nagyon ihletet kapni, de egy jó szakácskönyv már adhat alapot egy új ételhez.
A mai ebédhez a kicsi manókám adott ötletet. Az oviban ez volt az ebéd pár napja, vagy valami ilyesmi. Szóval a borsós tokány helyett inkább borsós sertésszelet készült, mert a szüzet sajnáltam feldarabolni, inkább csak szeleteltem. A recept olyan, mintha egybegyúrtam volna a borsos tokány és a gombás szelet receptjét. Zsiradékon megpirítottam az előzetesen megsózott, kicsit megklopfolt és lisztbe forgatott husikat. Félretettem. A maradék zsiradékon megpároltam az apróra vágott hagymát, majd ráfektettem a husikat és felöntöttem egy pohár vízzel. Alaposan összepároltam, amíg a lé majdnem teljesen elfőtt, ekkor hozzá raktam a fagyasztott borsót és még pár percig rotyogtattam. Párolt rizzsel tálaltam (fele barna, fele fehér).
A leves pedig nagyon régi recept. Eredetileg a Buday féle szakácskönyvben szerepel. Imádjuk! Az almákat meghámozom és felteszem főni annyi vízben, amennyi ellepi. Megízesítem cukorral és forralt bor fűszerkeverékkel. Amikor puha jó sok tejszínnel pépesítem. Ez az alap.
Ehhez főzünk egy jó kis szirupot, ami 1 dl málnaszörp (esetemben házi), 1 vaníliás cukor és 2 dl vörösborból készül. Ebben a szirupban pároljuk meg az alma golyókat is. Együtt tálaljuk.

Öt torta

Pénteken készült a sellős torta az egyik lánykori barátnőmnek. A kislánya születésnapjára kérte, akinek nagyon konkrét elképzelései voltak a tortát illetően. Először is a torta oldala. Annak úgy kellett kinézni, mint a Wolf Kati szülinapi tortájának, mert az nagyon tetszett neki. Elég nehéz volt még a neten is rátalálni. A tetejére kellett egy sellő, mert úszik és a kezébe egy mikrofon mert szeret énekelni. Ezt hoztam ki belőle:

A sellő arcával nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert elég nagy lett az orra (bár lehetne egyfajta önarckép, és akkor tuti!) és a szája is egy picit olyan flegma és nagy.

 Hátulról

és a sellő közelebbről.

Rögtön ezután készítettem a dédimama szülinapi tortáját. Mama nagy rajongója mindenféle detektív történetnek, legyen az könyvben, vagy filmen. Ezért azt gondoltam, hogy a torta tetejére a nyomozás kellékeit teszem. Mégpedig: jegyzetfüzet, ceruza, nagyító, pipa és egy Sherlock kalap. Sokáig nézegettem a  neten a különböző nyomozós kalapokat, de talán ez az a fazon, ami a legjellegzetesebb. Egyébként tejszínes-mascarponés krémmel töltött csokis piskóta volt jó alaposan megszórva málnával. Nagyon ízlett mindenkinek. :)

Elég sötét a kép, mert este készült, na meg a torta fehérsége valahogy elnyeli azt a kevés fényt is.

Szintén még aznap este kellett elkészíteni a következő napra való tortát is, mert szombaton bizony kíméletlenül csirkét kellett pucolni. 80 darabot. Egy 50 éves férfinak (nek?) készült a szülinapjára. Egy elég bulis társaság szánta neki meglepetésként. Mindig együtt buliznak és nagyon szeretnek poénkodni is. A Tokaji furmint, mint borosüveg volt az ötlet alapja. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy 30 szeletes legyen a torta. Nem akartam ilyen nagy borosüveg tortát készíteni, mert úgy csúnya lett volna, meg talán otromba, így megszületett az az ötlet, hogy legyen egy faláda, amiben a borosüveg fekszik. A faláda maga a 30 szeletes torta, amiben szintén torta az üveg. A címkét kézzel festettem, de kivételesen még tetszik is. A bor évjárata az ünnepelt születési éve. A láda sarkába csempésztem egy kisegeret, aki az 50-es számnak támaszkodva, pohárral a kezében már egy kicsit spicces és az ünnepeltre nyújtja a nyelvét. Ez lett a poénosabb rész. Ja, eredetileg a faládába az üveg köré csak marcipánból készült csíkok kerültek, ami a szalmát szimbolizálná, de valahogy olyan szélesmetéltes lett, míg éjszaka megálmodtam, hogy háztartási kekszet kell ledarálnom és köré szórnom.

A szombat esti tortaügyem a szívemhez nagyon közel álló. A szomszédasszonyom megkért, hogy a rokonságában lévő 50. házassági évfordulóra én készítsem a tortát. Egyébként is nagy rajongója a tortáimnak, ezért mindenképpen valami nagyon jót akartam neki csinálni. Többször is egyeztettünk, többször meg is változtattuk az ízét és a kinézetét, míg végül a végeredmény egy sima hófehér torta gyöngyökkel díszítve, a tetején egy piros 50-es, egy szál piros rózsa és egy pár karikagyűrű egymásba fonódva.

Mostanában az egyik legtöbb fejtörést okozó torta a következő.  Az oviban egy igazi szöszi göndör kislánynak készült, aki hercegnőimádó. Semmi konkrét kérés nem volt a tortával kapcsolatban az ízén és a méretén kívül. Valami nagyon hercegnőset szerettem volna, ráadásul, ha már szabad kezet kaptam, valami olyat, amilyen még nem volt. Találtam a neten egy csodálatos emeletes tortát, aminek tulajdonképpen a legalsó szintje ez. Egy igazi rózsaszín, picit talán csicsás, hercegnőnek való torta.

Egy picit olyan, mintha ferde lenne maga a torta, pedig valójában csak a csíkok ferdültek el a tortán rakosgatás közben. Az eredeti korona sajnos nem sikerült, így az utolsó pillanatban készült ez a diszkrétebb változat.

Az utolsó bekezdés a mai munkánk gyümölcsének szentelődik. Az oviból az egyik anyuka megkért, hogy segítsek neki a muffin dekorálásban, mert neki ötlete sincs és "alkatrészei" sincsenek hozzá. Eljött hozzánk és kettecskén ezeket alkottuk:

Muffinok Halloween-re. Ez mind az én művem, mert az övéit nem engedte lefényképezni sem. Pedig szerintem ügyes volt. Többféle technikát is kipróbáltunk és mindenféle ötletet megvalósítottunk.

 Vámpíros és pókhálós pókkal,

 többféle tök és múmia,

 az egyik kedvencem a sírköves,

és végül a szemgolyó és a denevéres éjszaka.

Kastély torta

Tegnapi remekművem a rózsaszín kastély torta. Szerintem már a színe elárulja, hogy egy kislánynak készült, aki éppen a 8. évét töltötte be. Erre utal a kis zászlón lobogó, vagy a házszámként is odafestett nyolcas. Sima piskóta csokis krémmel. Külön burkoltam a tetejét és az oldalát, amit azután vonalzó és egy marcipánmintázó segítségével téglamintásra díszítettem. A két torony most egy papírtörlő guriga kettévágva és bevonva. Most nem szárítottam ki előre. A tornyok tetői fagyis tölcsérből készültek golyócskánként ellapítva a burkolót rajta, így olyan kőszerű cserépminta alakult ki.

A mai ebéd pedig: Zöldséges burgonyaleves, amibe elfelejtettem sót tenni, így utólag sózva sem az igazi, de azért meg lehet enni, és Csirkemell saslik avokádós salátával. Az avokádós saláta a múltkor nagyon bejött, így ez ismétlésre vágyott, míg a csirkemell saslik egy új dolog itthon.

A csirkemellet hosszabb csíkokra vágtam, majd keresztben is megfeleztem, és így húztam őket a saslikpálcikára, mint a legyezőt.

Ezután elkészítettem a pácot. Egy jó nagy löttyintésnyi szójaszószba tettem egy jó nagy gerezd aprított fokhagymát egy egy kis reszelt friss gyömbért. Ebbe fektettem a nyársra húzott husikat, és benne hagytam egy órán át. Ezalatt jól átjárta az íz. Sózni nem kell, mert a szójaszósz elég sós.

Grillen sütöttem oldalanként pár percig (4-5). Ha tovább sütjük, akkor kiszárad és rágós lesz.

Itt sorakoznak készen: